140105. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső tartószervekre erősített elektródákkal

Megjelent 1950. évi június hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140105 SZÁM 21g 1—16 OSZTÁLY P-10603 ALAPSZÁM — (VH/d, j,) „Villamos kisütőcső tartószervekre erősített elektródákkal." N. V. Philips7 Gloeilampenfabrieken cég Eindhoven-ban (Németalföld) A bejelentés napja: 1943 március 13. Németalföldi elsőbbsége: 1942 március 18. Ismeretes villamos kisütőcsövek elektródáinak és egyéb belső részeinek rudakra való erősítése. Ez a szerkezeti megoldás gyakran fordul elő elektronsugárcsövekben, azonban egyéb csövekben, amelyek elektródák vagy ernyők sorát tartalmazzák, — amilyenek pl. az egyenirányítócsövek, sokszorozócsövek, stb. —, ugyancsak alkalmazható. Elektronsugárcsövekben az elektródarendszert gyakran a cső .tengelyvonalával párhuzamosan felállított több rúdra erősítik. Ezzel erőteljes rendszert kapnak, melynek részeit ütés vagy lökés helyzetükből nem egykönnyen hozza ki. Az egyik ismeretes kivitel esetében a rudak üvegből vannak és az elektródákat ezeken úgy erősítik meg, hogy az üveget meglágyítják és az elektródák támasztékait az üvegbe nyomják, úgy hogy az üveg lehűlése után a támasztékok az üvegben szilárdan rögzítődnek. Ezzel kapcsolatosan az a hátrány mutatkozik, hogy a rudak gyakran részaránytalan alakváltozásokat szenvednek, amelyek azt eredményezik, hogy az elektródák kölcsönös helyzete kissé megváltozik. Az elektródák pontos centrálása ennekfolytán veszendőbe megy, ami a sugár fókuszozásában mindenféle hibát okozhat, amilyen pl. az asztigmatizmus. A támasztékok benyomása üvegbe, ámbár egyébként igen megbízható rögzítési módról van szó, az említett hátránnyal jár, rudaktól eltérő tartószerkezetek esetében is. A találmány célja kisütőcsövek elektródáinak és egyéb belső részeinek jó rögzítése az említett hátrány egyidejű elhárításával. A találmány szerinti csőben a tartószervekben vájatok vannak, amelyek keményedett masszát tartalmaznak és a rögzített tárgyak támasztékai e masszába be vannak fogva. Ezek a tartószervek gyűrűk vagy tárcsák lehetnek, melyek felületei között van az elektródarendszer felállítva. A tartószervek azonban rudak is lehetnek, amint ezt előbb említettük. Ez utóbbi esetben a találmány szerinti rögzítés a hozzáforrasztott üvegrudakkal készült csöveknél alkalmazott rögzítéstől abban tér el, hogy az elektródatámasztékok nem közvetlenül abba az anyagba vannak befogva, amelyből a rudak vannak, hanem e rudak vájataiban alkalmazott töltőmasszába vannak befogva. A tartószervbe beültetendő mindegyik támaszték számára a tartószerv illető helyén külön-külön vájatot alkalmazhatunk. A rudak esetében azonban célszerűbb, ha a vajatokat hosszhornyokká alakítjuk ki, aminek az az előnye, hogy az elektródák a rudakhoz bármely tetszőleges magasságban tapaszthatók és mindenféle csőtípushoz azonos tartórudakat használhatunk. A találmány különösen előnyös kivitele szerint a horony torkolatánál szűkebb, mint befelé terjedő részein. A töltőmassza ez esetben a rúdban jobban van megfogva,, mint olyan horony alkalmazása esetében, mely torkolati részén a legbővebb vagy mindenütt azonos bőségű. A rudak ekkor hosszvarratos csövecskék lehetnek. A rudak magas olvadáspontú vagy lágyulás-' pontú anyagból állítandók elő, amilyen a kvarc vagy szükség esetén a keményüveg. Még előnyösebb, ha kerámiai anyagot alkalmazunk, amilyen a szteatit vagy magnéziumszilikát. Alkalmazhatunk fémrudakat is szigetelő töltőmasszával. A töltőmassza olyan anyagokból lehet, amelyek szárítás révén keményednek meg, amilyen a vízüvéggel kevert magnéziumoxid, ólomgelét és efféle. Jobb eredményeket kapunk szigetelő, szervetlen, hőképlékeny anyaggal, melynek alkalmazását kisütőcsövek belső részeinek rögzítéséhez általában már egyébként javasolták. E célra egészen különösen alkalmas anyagok az üveg és a zománc, mert kiválóan megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket éz esetben való alkalmazásuk körülményei megállapítanak. Azokkal az ismert kivitelekkel szemben, amelyeknél az elektródák üvegből való tartószervbe vannak rögzítve, a találmány szerinti megoldás előnye, hogy jóval alacsonyabb lágyuláspontú üveget, mint pl. ólomborátüveget lehet a rögzítéshez alkalmazni úgy, hogy kevésbbé erős felhevítés is elegendő és az elektródák igénybevétele kisebb.