140103. lajstromszámú szabadalom • Katódsugárcső és eljárás előállítására

találtuk, hogy igen előnyös, ha ezeket a részeket elkülönítetten és kevéssé költséges módon állítjuk elő és elkülönítetten rendezzük el. Az egyéb részeket azután nagy pontossággal állíthatjuk elő és olyan pontosan rendezhetjük él, amint ez csak lehetséges. A találmányt részletesebben a rajzon látható foganatosítás! példa kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábra a találmány szerinti kisütőcső elek^ irodarendszerének foganatosítási példáját vázlatosan tünteti fel, a 2. ábra pedig az a rendszer összeállításához használható idomszer kiviteli példájának vázlata. Az ábrázolt elektródarendszer szokásos alakítású katódát, Wehnelt-hengert, szívóanódát és véganódát tartalmaz. A szívóanóda három részből áll, nevezetesen a furatos 1 tárcsából, a 2 hengerből és az ezek közötti 3 hengerből. Az elsősorban említett két rész elektronlencseként működő villamos mező egy-egy határolófelületét alkotja, még pedig az egyik a katóda felőli oldalon, a másik pedig a 7, 8 véganóda felőli oldalon. A találmány szerint az említett két rész a csőalakú 3 közbenső résztől elkülönítetten van elrendezve, ámbár ez • utóbbi résznek ugyanaz a potenciálja van, mint az 1 és a 2 résznek. A Wehnelt-henger szintén két elkülönített elrendezésű részből áll, nevezetesen a hengeres 4 részből, mely a közvetett hevítésű 5 izzókatódát körülzárja, továbbá az e katöda előtt elrendezett, furatos 6 tárcsából, mely a 4 résszel azonos potenciálú. A szívóanóda furatos 1 tárcsája pontosan konaxiális és párhuzamos a Wehnelt-henger 6 tárcsájával. A véganóda a 7 hengerből és a 8 határolórekesztékből áll. Határolórekesztéket a 3 csőnek a katódától elfordult végén is elrendezünk. Az elektródarendszer összeállítása a 2. ábrán látható idomszer segélyével történik. A vastag 9 részre előbb a 7 csövecskét, majd a 10 távolság-, tartógyűrűt és azután a 2 csövecskét csúsztatjuk, úgy hogy a 7 csövecske a 11 lépcsős részhez fekszik,, a 10 gyűrű pedig a 2 és a 7 csövecskék közé szorult. A 12 részen a 3 csövecskét rendezzük el és azt annyira csúsztatjuk rá, amíg a gyűrűalakú 13 felületen felfekvésre nem jut. A 14 részen rendezzük el a furatos 1 tárcsát, a legvékonyabb 15 részen pedig a furatos 6 tárcsát, úgy hogy az 1 tárcsa a gyűrűalakú 16 felületben felfekszik. Az 1 és a 6 tárcsák között szintén gyűrűt alkalmazunk, mely a helyes távolságot szabja meg. A rendszer valamennyi eddig jelenlevő része most már pontosan centrálva és a pontos kölcsönös távolságban helyezkedik el. A rendszer részein fémből való 17 küllőket rögzítünk, pl. négyet mindegyik részen úgy, hogy a küllők egymással 90°-nyi szöget zárnak be. E küllőket mindenkor egy síkban rendezzük el és a 483.435 sz. brit szabadalmi leírásban ismertetett módon üvegrudacskákhoz forrasztással erősítünk. Ezzel kapcsolatosan az idomszert jobbra kiálló 19 részénél fogvatarthatjuk. Az idomszert, a 10 gyűrűt és az 1 és 6 tárcsák közötti távolságtartó gyűrűt most eltávolítjuk és határolórekeszték létesítésére való, álló kaíirnával ellátott 20 tárcsát csúsztatunk a 7 és 2 csövecskéken keresztül a 3 csövecskébe. Hogy ezt könnyebben tehessük, a 2 csövecske átmérőjét valamivel nagyobbra vesszük, mint a 3 csövecskéét, a 7 csövecske átmérőjét pedig legalább oly nagyra vesszük, mint a 2 csövecskéét. Villamos hegesztőfogó segélyével, melynek 21 és 22 elektródáit szakadozott vonalakkal jeleztük, a 20 tárcsa karimáját a 3 csövecskéhez erősítjük, Minthogy ez némileg durva megmunkálás, előfordulhat az, hogy eközben a 3 csövecske kissé elállítódik, ez azonban a cső működésmódját hátrányosan nem befolyásolja, amint ezt a következőkben megmagyarázzuk. Ellenben a következő megmunkálásnál, a 8 határolórekesztéknek a 7 csövecskéhez való erősítésénél, elkerülendő az, hogy ez a csövecske excentrikus helyzetbe jusson. Ezt a feltételt könnyen kielégíthetjük olyan 23 és 24 fémsávok alkalmazásával, amelyeket előzetesen az összekötendő részekhez erősítettünk és a tengelyvonal irányában egymáshoz szorítunk. Miután a katódát a cső talpán elhelyeztük és a 4 hengert a katóda fölé csúsztattuk, a 18 rudacskákat a cső talpához erősítjük. A 4 hengerT egyelőre messze hátul, azaz az 1. ábrán balfelé tartjuk. Ekként a rendszer helyzete a katódához képest jól észlelhető és a láthatóságot, valamint a fény belépését a Wehnelt-henger nem akadályozza. E körülmény folytán a katódát pontosan beirányíthatjuk és az emittáló 25 mellső felület és a 6 lemez közötti, előírt távolságot pontosan tekintetbe vehetjük. Ezért a 25 felületnek nem kell abból a körzetből kinyúlnia, amelyből a nyalábot alkotó elektronok kiindulnak. Ennek az az előnye, hogy a katóda és a 6 lemez által alkotott kondenzátor kapacitását lehetőleg kicsiny értéken tarthatjuk és kevés fűtőenergia elegendőnek bizonyulhat. Csak amikor a rendszert rögzítettük és a katóda helyzetét korrigáltuk, amennyiben ez szükséges, rendezzük a 4 hengert helyén el és rögzítjük e helyen. A 6 lemezt és a 4 hengert az említett lemezen már szerelése előtt felerősített, hajlékony 26 szalagocska segélyével egymással villamosan összekötjük. Ezzel hárítjuk el azt, hogy a 6 lemez helyzetéből kimozdíttassék. Ezután az í, 3 és 2 részeket összekötjük 27 árambevezetővel. Ez, legalábbis ami az 1. és a 2. részeket illeti, elővigyázatosan végzendő, nehogy e részeket ferde helyzetbe húzzuk. Ha itt is hajlékony 28, 29, 30 szalagocskákat alkalmazunk, amelyeket, akárcsak a 17 rudacskákat, az elektróda részein a szerelés előtt erősítettünk fel, úgy ez könnyen végezhető. Végül még a rajzon fel nem tüntetett eltérítőlemezeket kell beszerelni. Az 1 és a 6 rekesztékek között villamos mező uralkodik, amelynek pontosan sugarasan részarányosnak kell lennie. A tárcsákat ennélfogva oly pontosan alakítjuk ki, amint ez csak szükséges, és gondosan álMtjuk fel. A 3 csövecske kizárólag arra való, hogy elektrosztatikusán leernyőzze azt a teret, amelyen az elektronok átfutnak. Nincs tehát semmi aggály abban a tekintetben, ha ez a 3 csövecske nem volna pontosan kerek, ha nem volna mindenütt azonos bőségű és ha nem volna