140078. lajstromszámú szabadalom • Táras fényképezőgép

11WVIO llyére hoztuk, mimellett femt nemezsávok van­nak elrendezve, amieiyek a fedő nyilasát fény­z^áróari: rekesztik el. Haránt a —13— fiókban felül a —15— fel­fekvősiín, aliul ezzel szemben az —a— támasztó­fenék van a —13— fiókban elrendezve (lásd a 3. ábrát), ialmelyen a nem exponált —18— leme­zeket tartalmazó —17— ikereték nyugszanak. Az —a— fenék alatt továbbá a fiók mindkét olda­lán teskeny —16— léc van elrendezve (lásd a 3. ábrát). Az —a— fenéken egymás mögött füg­gőlegesen álló kereteket fenlt az említett —15— símhez és alul az—a— fenék két oldalának egy­egy —ib— kiugrásához nyomják a —c— lemez — 19— rugói, amely lemez't a —14— tolófedő tartja meg helyzetében. A —c— lemeznek az —a— fenék alá nyúló —d— tömbje van. A nem exponált lemezeket vagy filmeket behelyezni és az exponáltakat kivenni sötétkamrában kell, amivel szem'ben a fiókot a kamrába behelyezni és aíbból kivenni napfénynél lehet. A —13— fióknak iaz 1. ábra szerint a homá­lyoskamra képmezeje felé eső oldalán a —20— tengelyen a —22— orral vagy foggal kialakí­tott —21— tárcsa van elrendezve. A —17— ke­reteknek, mint ahogy a 2. ábrában látható, mini­két oldalán alul —23— lálbtoLdatuk van. Ami­kor a —17— keretek a —13— fiókban vannak elhelyezve, akkor a —23— lábtoldatok a —b— kiugrásnak fekszenek neki. A legelülső, a 3. áb­rában jobboldali —17— keret kivételével, ame­lyet egyedül a —19— rugókniaik a —15— sín­hez és a —b— kiugrásokhoz való nyomása tart meg helyzetében, a —17— ikeretek az —a— fe­néken nyugszanak. A —<d— tömib mellső ol­dala, valamint a —16— lécek kistele hátraihajlóak, úgyhogy a —d— tömb és a —16— lécek között háíraifelé lejtő —25— résvezeték létesül, amely átváltáskor a lemezes vagy filmes —17— kere­teket vezeti. Amikor átváltás céljából a —22— orral el­látott —21— tárcsát az alább 'Beírt módon for­gatjuk, akkor a legelső —17— fcazettalkeretet le­felé kell 'toljuk. Amikor a ikerét felső éle eközben elhagyja a —15— sínt, egyidejűleg önsúlya ha­tására előrebukik és végül a 3. ábrában 'látható — 17— vízszintes helyzetet foglalja el, úgyhogy exponált oldalával lefelé fordul. A —17— keretekben lévő valamennyi —18— lemez exponálás után ilymódon hátoldalával fel­felé egyraikáson fekszik a —13— fiók fenekén. Az utóbbit tehát az exponált lemezekkel nap­fényben távolíthatjuk el a kamrából, minekutána a mellső tolófedőt előzetesen behelyeztük, amivel szemben az exponált lemezeket új lemezekkel, természetesen sötétkamrában ikeíl kicserélni. Az 1. és 4. ábra szerinti —8— állványt a —4— házzal a —6— felvevőkamra előtti —27— nyílásnál a —26— redőny és a —7— homályos lemezkamra előtti —29— nyílásnál a —28— re­dőny köti össze. A két —26— és —28— redőny a —30— és —31— lemezre van erősítve, amelyek a —4— ház, illetve a —8— állvány —32, 33— sí­néin vannak vezetve. Minthogy a két objektív és a tárgy közötti parallaxis változó aszerint, hogy a gép tárgy­lencséjét a tárgyhoz közelítjük vagy távolítjuk tőle, a találmánynak a parallaxis növelésének vagy csökkentésének legmesszebbmenőén való elérésére különleges berendezése van abból a további célból is, hogy a homályos —34— le­mez (1. ábra), amennyire csak lehet, mindig ugyanazt a képet mutassa, amelynek a lemezre kell kerülnie, noha ez nem lehetséges teljes mér­tékben, mert a homályos —34— lemeznek egy síkban kell feküdnie az elülső —18— lemezzel. A parallaxis kiegyenlítésének lehető eléré­sére a homályos lemezkamra —10— tárgy­lencséje a másik kamra —9— tárgylencséjéhez képest vízszintes irányban eltolható —35— le­mezen van elrendezve (lásd a 4. ábrát), amely a —8— állvány hornyaiban van vezetve. A —35— lemezhez — mint az 1. ábrában látható — a —36— kar van erősítve, ennek szabad vége a —37— ívpálya élén fekszik fel. A -—10— tárgy­lencse a —9— tárgylencséhez képest viszony­lagosan tehát el fog tolódni akkor, amidőn a —8— állványt a két tárgylencsével a tárgyhoz közelítjük. Ívpálya helyett természetesen más eszközöket is használhatunk a —-10— tárgylen­csének a —9— tárgylencséhez való közelítésére, amidőn a —8— állványt a tárgy felé toljuk, pl. szögemeltyű erősíthető a —35— lemezhez, amely az —1— fenéklemez bütykös tárcsájával működik együtt. Magától értetődik, hogy, a kamrának a tárgytól való távolodásakor, amidőn a —8— állványt élesre állításkor visszahúzzuk, a —10— tárgylencsét a —9— tárgylencsétől ismét meg­felelően el kell távolítani. Ezt a —10— tárgy­lencsére ható vonórugóval lehet elérni. Mindkét irányban természetesen mindig a —36— kar és a —37—ívpálya vezérli a mozgást. Eme esz­közök helyett nyom- vagy kulisszavezetéket is alkalmazhatunk, amelybe pl. a —35— lemeznek egy csapja kap bele. A —6— kamrát a —12— kéziforgattyúval kezeljük, amennyiben ennek a .tengelye a —38— fogaskereket hordja, amely hajtóművön át a —39— kúpkereket, forgatja, mely a —41 — tengelyre helyezett —40— kúpkerékbe kap. A —41— tengely egyetemes-csuklóval a —42— tengellyel van összekötve. Az utóbbin a —43— cső tolható el, melynek —44— hasíté­kába a —42— tengely —45— harántcsapja kap. A —43— cső ilymódon kissé eltolódhat a —42— tengelyen és ez mindig magával viszi a csövet. A —43— cső a —4— ház mellső falán át a —8— állványhoz vezet, ahol a zárószervek felhúzó és kiváltókészülékével akként van ösz­szekötve, hogy az exponálás művelete, akkor következik be, amikor a —12— kéziforgattyú forgása közben egy meghatározott állásán ha­lad át. A'—22— orral ellátott —21— tárcsát a —38, 46— fogasáttételen át ugyancsak a kézi­forgattyú: működteti. —46— váltókerék, oly cél­ból, hogy a —21— tárcsa az óramutató járásá­val ellenkező irányban forduljon el. A —46— fo­gaskerék —5— falban ágyazott tengelye —5— falból kiálló végének —47— kimarása van,

Next

/
Thumbnails
Contents