140033. lajstromszámú szabadalom • Szenesített fémelem és eljárás előállítására

140033. 5 mikronig terjedt. Ezek a (16) nikkeloxidszemcsék, ill. részecskék nikkelszivacsokká redukálódtak, melyek rendszerint ugyanakkorák, mint a nikkeloxid-részceskélk, 5 melyekből képződtek. Ezek a zsugorított szivacsok igen egyenletesen finom szielmcsézetű hordozót adnak . (1. ábra), mely világos szürke színű é,s kb. kétszer olyan durva, mint az egyszeresen honiokfúvoü 10 nikkelfelületek. Nyilvánvaló, hogy durvább felszínű hordozót kapunk, ha nagyobb oxidszemcséket használunk. Ha az alapot merítés útján vonjiuk be a nikkeloxiddal, akkor jó eredményt érünk el 15 a nikkeloxidpor olyan szuszpenziójával, amelynél a szuszpendáló, eltűnő kötőanyag erősen illékony bulil- vagy amilacetátból és némi' nitrocellulózából áll. Megfelelő mennyiségek: kb. 1500 g nik-20 keloxidpor, kb. 700 g amilacetát és 35 g 40 másodperces nitrocellulóza. A kötőanyag kellő viszkozitásának biztosítására ahhoz némi — pl. 250 g — metanolt adhatunk. Ez az iszap az alapot egyen-25 letesen vonja be és szárítás után megfelelő nikkeloxid-bevonalot, ill. rétegiet hagy vissza, mely az alaphoz tapad. Tapasztalat szerint jó eredményt érünk el, ha ennek a kötőanyagnak ,a viszkozí-30 tása 23 C°-on kb. 35 centi poise vagy szabványos pipettával mérve 23 G°-on 115—170-sec per 100 cm3 kötőanyag. A nikkcloxidot célszerűen úgy redukáljuk, hogy az oxiddal bevont alapot 35 (5. ábra) redukáló atmoszférában, előnyösen hidrogénben, kb. 800—1100 C°-on, kb. 10—0.5 percig hevítjük, mire a (16) nikkeloxid-részccskék rendszerint a (12) nikkelszivacsokká redukálódnak. Kb. 1 40 percig tarló, 900 C°-os hevítés különösen előnyös. A hordozót alkotó, redukált nikkel előnyös mennyisége kb. 5.5 mg a hordozóval 'borítóit felület négyzetcenliméterére. Ekkor az alap mindkét oldalán 45 kb.. 0.0254 mm vastag hordozó keletkezik. Jó fémszivacsokat kapunk . kb. 900 C°-on, mely hőfok a (11) alap lágyacélanyagának átalakulási hőmérséklete alatt fekszik. Ha az acélallap lágyától szalag, 50 melynek vastagsága pl. kb. 0.127 mm, akkor azt a szokásos fajtájú, kb. 183 cm hosszú redukáló kemencén vezetjük át, kb. 2.44 m/min sebességgel, miközben .a csövet egész hosszában akkora hőmér-55 sékleten tartjuk, amely a csíkot az ajánlott hőfokra hevíti. Ilyen viszonyok között az alap fémje, különösen ha az lágyacél, gyakorlatilag teljesen kiizzítódik és csaknem teljesen lággyá válik, visszaugrása pedig rendszerint elhanyagolható 60 (kb. 18—20 fok), szemben a gázban »zenésített, nikkelbevonatú acélszalagok kb. 50—60 . fok visszaugrásával. A visszaugrató próba jól ismeretes. Egy ilyen elfogadott próbát az American Society of 65 Testing Materials egyik, közleménye' ismertet (B—155. próba). 800 és 1000 C° között a nikkeloxid megolvadás nélkül redukálódik és nikkelszivacsokat alkot, melyek egymáshoz zsu7

70 gorodnak és az alaphoz molekulárisiatn kapcsolódnak valamilyen nikkel-vais ötvözet következtében,, mely a nikkelszivacsok és az acél alap közötti felületen képződik. A legtöbb lágyacél átalakulási 75 hőfoka 'fölölt, mely kb. 930 C°, az acélszalag kissé eltorzulhat és tulajdonságai,, így iiyújlbatósága, megváltozhatnak. Ezeken a magasabb hőfokokon ai nikkeloxid szemcséi tömör fémrészecskékké re- 80 dukálódhatnak. Az így keletkező hordozó, melyei a részecskéi közötti üregek likacsoss-á lesznek, szénbevonatot jól tart ugyan, de nem olyan jól, mint a nikkelszivacsokból álló hordozó. Tömör részecs- 85 kékből álló hordozói kaphatunk úgy is, hogy a nikkeloxidot alacsonyabb hőmérsékletien, pl. 750 C°-oin redukáljuk sokkal hosszabb ideig, pl. félóráig, ez a módszer azonban költséges volta miatt a; 90 gyakorlatban nem alkailmiais. A redukálás alatt a mikkeloxid-réleg térfoga!» csökken., mert oxigén és kötőanyag távozik, és így a nikkelrészecskék egymáshoz zsugorodnak, űgvhogy likacsos, szövetszerű 95 hordozó jön léire, apró pórusokkal és üregekkel. A zsugorított porózus részecskékből álló hordozó meglehetősen lágy és kb. 50«/onyira összenyomható, és kemény, kaparó 100 részecskéket nem tartalmaz. Ezt a likacsos íiikkelhordozol deformálhatjuk és vörösrézből, nikkelből, sárgarézből, sőt lágy fából való csiszolóval simíthatjuk. A hordozót továbbá az anódképző nyomóformák- 105 kai nagy mértékben összenyomhatjuk, úgyhogy amikor az alapot elektródákká alakítjuk, a nyomóformák kopása csak csekély. A találmány szerint likacsos hordozóval no borított, bevonat nélküli fémaliaip számos cHra, különösen elektronkisütő készülékekhez használható. Minthogy ez az anyag1

jól ki van izzíiva és gázoktól jól megszabadult, az kiisűtőkészülékek huzalaihoz és egyéb 115 elemeihez alkalmas,. Minthogy az továbbá bevonatot igen erősen rögzít,, ez az anyag bevont elemek, pl. szénnel bevont rácsok