140000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-helyettesítésű pirimidinek előállítására
2 140000. 4. p él d a. 0.02 mol guanidinhidrokloridot 10 cm8 tömény sósavban beta-etoxiakrolein-dietilacetállal keverünk és 1 óra hosszáig szoba-5 hőmérsékleten tartunk, majd pedig a hőmérsékletet 1 órára 80 C°-ra emeljük. 37% 2-amino-pirimidint kapunk. 5. p é 1 d a. A 4. példához hasonló kondenzációt haj-10 tunk végre, azzal a különbséggel, hogy közegül alkoholos hidrogénkloridot használunk és a reakciót szobahőmérsékleten folytatjuk le. 42 % 2 - aminopirimidint kapunk. 15 A fenti példák eredményeiből látjuk, hogy beta - etoxiakrolein - dietilacetált tömény savak jelenlétében guanidinsóval kondenzálhatunk és jó hozadékkal állíthatjuk elő a 2 - amino - pirimidint, ha pedig a reakciót 20 alkoholos oldatban hajtjuk végre, a hozadék kitűnő. A fenti példákban beta - alkoxiakroleinacetálokat is használhatunk. A kondenzálás alatt alkohol szabadul fel és minthogy ez 25 nem befolyásolja a reakciót, nem fontos, hogy valamely meghatározott alkoxiakrolein-acetált használjunk. A beta-etoxiakrolein-acetált gazdasági okokból részesítjük előnyben, minthogy a költségesebb más 30 alkoxi-származékok használata nem jár előnnyel. A szóbanforgó acetálok könnyen hidrolizálnak savanyú közegben. Ezért nincs kizárva, hogy a pirimidin a lehetséges köz-35 benső hidrolizistermékekből keletkezik, pl. (1) HO-CH-CH — CH(OAlk)3 beta-hidroxiakrolein-acetál. (2) HO —CH = CH —CH = Ojr±0 = = CH — CH2 — CH = 0 40 beta-hidroxiakrolein (malondialdehid) (3) Alk —0 —CH = CH—CH = 0 beta-alkoxiakrolein Ennélfogva a (4) Me —0 —CH = CH (0— Alk), i6 (5) Me-—0 —CH = CH —CH = 0 ' típusú fém-enolátszármazékok (így pl. az alkálifémenolátok) a szintézisben használhatók. A használt alkoxiakrolein-acetálok ismert 50 módon állítható elő. Beta-etoxiakröleindietilacetál előállításánál akroíeint brommal hozunk reakcióba, úgyhogy akroleincibromid keletkezik. Ez sósav jelenlétében etilalkohollal valfa - brom! - beta - etoxipropanol-55 dietilacetált ad. Ez alkoholos káliumhidroxiddel kezelve könnyen alakul át beta- ^J etoxiakrolein-dietilacetállá. Más alifás alko- j hótok, pl. metil-, propil-, butil- vagy amilalkóholt használva etilalkohol helyett, a megfelelő alkoxiakroleineket kapjuk. Ezeket 60 az alkoxiakroleinszármazékokat is kondenzálhatjuk a guanidinsókkal a fenti példák szerint. A találmány szerint az 1. példabeli eljárást részesítjük előnyben, azonban etil- 65 alkohol helyett más alkoholt is használhatunk a reakcióhoz. így bármely alifás alkohol használható, különösen azok, ame- -" lyeknek forráspontja elég alacsony, hogy lepárlással a 2-aminopirimidin bomlási hő- 70 mérséklete alatt eltávolíthatók. Ily alkohol pl. a metil-, propil-, butil-, amil- és hexilalkbhol. A találmány szerinti eljárás úgyszólván bármely guanidinsóval végrehajtható. Gya- 75 korlatilag az olcsó guanidinsókat használjuk, pl. a szulfátot, Az anion mellékes, kivéve azokat a savakat, amelyek a keletkező vegyületekkel vagy a reagensekkel reakcióba léphetnek. Ezért más guanidin sók, pl. 80 a karbonátok vagy kloridok is használhatók. Ha a találmány szerinti eljárást a 2-aminopirimidinek helyett, más 2-helyettesítésű piridinek előállítására használjuk, úgy 85 " a guanidin helyett más amidint, pl. karbamidot, pszeudokarbamidot, tiokarbamidot, biguanidet vagy guanilkarbamidot használhatunk. Ezek az amidinek alifásak vagy aromások lehetnek. Ha tehát a beta-etoxi- 90 akrolein-acetált guanidin helyett más amidinnel hozzuk reakcióba, úgy a N-l—CH II II R—C CH II N—CH képletű vegyületek keletkeznek, ahol R lehet -OH, -SH, -S alkil, -H-alkil vagy -aril- 95 gyök. Lehetséges, hogy helyettesített betahidroxi-akroleinek használatával 4-, 5- és 6-helyettesítésű pirimidinek is előállíthatók. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás 2-helyettesítésű pirimidinek elő- 100 állítására, amelyre az jellemző, hogy amidint tömény, szervetlen sav jelenlétében beta-alkoxiakrolein-acetállal. hozunk reakcióba. 2. Az 1. igénypontban meghatározott el- 105
