139988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyers mészaluminátok feloldására vízben, valamint a kapott oldatok felhasználására timföld gyártásához
1;30088. á Az oldhatóság tehát korlátolt és a kaleiwmszulfid Ül. -szulfát mennyisége nem novekedhetik. Az egyensúlyi határon túl kaleiumszulfid ill. -szulfát csapódik ki és "í> megy az oldhatatlan üledékbe. Ami az alkáliákat illeti, ezek töménysége önműködően korlátozódhatik, akkor, ha az oldatot az alumíniumoxid kicsapása végett COa-dal hozzuk össze. Azt találtuk ugyanis, 10 hogy ilyen esetben a kicsapast úgy vezethetjük, hogy az alkália egy része az alumíniumoxiddal együtt csapódjék ki. így pl. olyan ipari folyadékban, amely literenként 0,600 g hamuzsírt és 0,100 g 15 marónátront tartalmazott (K2O és Na? marólúg alapján számítva), literenkint 1 g timföldet tartalmazó folyadék esetén a csapadék 1 kg alumíniumoxidra 100 g alká, Hát tartalmazott, ha az oldatot CCVvel 20 50 és 60° között hoztuk össze. A csapadék alumíniumoxtdnak és alkáliénak kettős karbonátja (ill. a csapadék CO-tartalmától függően, alkálibikarbpnátlja) alakjában jelentkezik. E jelenség magyarázatától füg-25 getlenül tény az, hogy itt a folyadékok alkáliatartalmának rendkívül figyelemreméltó korlátozásáról van szó. Ezenkívül, ha a nyerstermékek tartalmazzák az alkáliákat a fenti eljárás módot nyújt azok 80 visszanyerésére. Az alkáliák káros koncentrációját bizonyos esetekben másképen is elkerülhetjük. Tapasztalat szerint a szilciumoxid oldódása az alkáliák hatására annak a következmé-35 nye, hogy alkáliák szabad lúg vagy pedig ionizálható sók, különösen karbonátok alakjában vannak jelen. Az egyáltalán nem vagy csak kevéssé ionizálható alkálisók, ha nagy töménységet érnek el, nem teszik old-40 hatóvá a sziliciumoxidot. A káros koncentrációkat tehát úgy kerülhetjük el, hogy az oldathoz a kívánt pillanatban olyan anyagokat adunk, melyek az alkáliét nem, vagy csak kevéssé , ionizálható semleges sókká, 45 képesek átalakítani. Ilyen sók a kloridok vagy a szulfátok. A kívánt eredményt könnyen elérjük, ha a megfelelő savakat vagy ezek alkáliföldfémsóit adjuk hozzá, amelyek kettős bomlással a keresett alkáli-50 sót és az oldhatatlan alkáliföldfémkarbonátot adják. Általában célszerűen mészsókat használunk. Mint már említettem, az ismertetett eljárással kapott oldatokból az alumíniurnoxi -55 dot a leggyakrabban széndioxiddal csapjuk ki. Azt tapasztaltam, hogy a találmány szerint, kapott oldatok kezelése a széndioxiddal olyan folyadékot ad, amely eleinte lűgo-. san reagál, később azonban fokozatosan savanyúbbá válik. Azt tapasztaltam továbbá, 6° hogy ajánlatos a karbonatizálást a semlegességi pont közelében megállítani, amit fenolftalein színváltozásával lehet ellenőrizni. A visszamaradó folyadék ekkor van a legkedvezőbb viszonyok között ahhoz, ra> hogy az aluminátokat «a kezelendő nyersanyagból a későbbi lúgozáskor jól kivonhassuk. Ezt az alábbi kísérlet igazolja, melynél a következő összetételű porított klinkerből indultunk ki: 70 SiO, 21,95 Pe2 O s 5,57 A1A 11,74 CaO 56,97 SO, 0,60 s 1,59 Alkáliák Naa O-ban 0,15 Alkáliák R2 0-ban 0,55 Összehasonlítás végett az oldást egyszer egyedül az NasS oldatában, tehát lúgos re- S0 akcióval (1) máskor pedig CQa-vel a fenolftalein színváltozásáig semlegesített Na2S-oldatban (II) végeztem. Eredmény: Az I. és II. oldatban a NaäS mennyisége literénként 0,205 g, 0,406 g, ill. 0,609 g. 85 Az oldatba ment timföldé az I. oldatban 69,30%, 63,60% Ül. 60*/B. Az oldatba ment alumíniumoxid a II. oldatban 77,30%, 84,80%, ill. 86,10%. Azt is megájlapitottam, hogy amennyi- 90 ben a karbonatizálást a semlegességi ponton messze túlvisszük a kivonás hozama ismét csökken. Ugyanígy áll a helyzet az alkálikarbonátokkal is. A találmány szerinti eljárás alkalmazása, 95 amint láttuk, lehetővé teszi olyan oldatok előállítását, amelyek különböző alkálifém és alkáliföldfémsókon kívül az alumíniumdioxidot általában alkálialuminát és mészaluminát keverékének alakjában, néha pe- 100 dig csak alkálialuminát alakjában tartalmazzák. A timföld kicsapása ezekből az oldatokból azután általában CC^-dal történik.. Ismeretes, hogy az alkálialuminátok kicsapása CO-dal 75 vagy 80° alatti hőmérsék- 105 léten még serkentőszer (amorce) jelenlétében is, nehezen szűrhető és használható, kocsonyás csapadékot ad. Azt találtam, hogy ennek az eddig megengedett és véglegesnek tekintett ténynek ellenére mégis ne lehet a találmány szerinti eljárással kapott, hígított folyadékok karbonatizálásával, külön hevítés nélkül, könnyen szűrhető és jól kezelhető csapadékokat kapni.
