139932. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott nedves-szilárdságú cellulozatermékek előállítására
Í39BS2. dato, kationos meiamin-aldehid gyainta kolloidális oldatává alakul át, az érlelési körülményektől függ. A savanyú gyantaoldat érlelési, idejét a hőmérséklet emelése vagy 5 töménység növelése, avagy a sav mennyiségének csökkentése, megrövidíti. A kolloidális állapot beálltát kékes köd és határozott Tyndall-hatás beállta, valiamint elektroforezis alatt gyantaleválás sas kató-10 don, jelzi. A gyantaoldatot a hőmérséklet és a töménység megfelelő szabályozásával hetekig tarthatjuk ezen állapotában gelvagy csapadékképződés nélkül. Ezen változó tényezők hatását az 1. példa mutatjai. 15 A savanyú melamkHaldehid gyanták előállítására melamint és bármely reaktív aldehidet, pl. formaldehidet, acetaldehideit, butiraldehidet vagy benzaldehidel szabad sav jelenlétében a fent megadott arányok-20 ban hozunk egymással reakcióba. De keménvítetlen, nem savanyú meiamin-aldehid gyantából is kiindulhatunk, amelyet elegendő mennyiségű savban oldunk. Ennek az az előnye, hogy tetszőleges, keményítei-25 len, nem savanyú me'amin-aldehid gyantát használhatunk, akár semleges vagy lúgos, akár pedig gyengém savanyú körülmények kőzött készültek azok. Alkohollal reagáltatott, vagyis pl. melilált metilol melamin-30 szerű meiamin-aldehid gyantákat is híaisználhatunk. Majdnem minden vízben oldható savat használhatunk a kénsíav kivételével, amely ugyan szintén alkot savlanyú gyantát, de a pozitív töltésű kolloidot ki-35 csapja, úgyhogy nem jöhet létre kolloidális oldat. Sósav, foszforsav, hangyjasav, oxálsav és kénessav egyaránt használhiató^azoinban a sósav, olcsóságánál fogva, ja legmegfelelőbb. 40 Ha a savanyú gyaintaoldat elkészült és az kationos kolloidális oldattá érlelődött, ezzel tetszőleges alkalmas módon kezelhetünk cellulóza-anyagú rostokat. így pl. kellő mennyiségű, 5—20o/o vagy még több 45 gyantát tartalmazó kolloidális gyanta öl^ datot adhatunk a piapírgyári hollaindiban, vagy pépszekrényben lévő papírpéphez, esetleg az agyaggal, timsóvial, kolofpniummal, talkummal• vagy egyéb töltőanyagok-50 kai együtt. A gyantát azonban iá pépfinomítógépekbe, pl. a Jordan-gépbe, vagy a Fourdrinier-féle papírgép i'ejszekrényébe is adagolhatjuk. A kolloidális gyantát a par pírpép igen gyorsan adszorbeálja. Az ad-55 szorbeió túlnyomó' része, már néhány percen belül megtörténik, de jobb nedves szilárdságot érünk el néha, ha 10—20 percnyi, vagy még ennél is hosszabb időt engedünk ä rostok és a kationos meiaminaldehid gyanta érintkezésére. Azonban cél- 60 szerűbb a papírpépet a kationos melarninaldehid gyanta hozzáadásai eíott, lehetőleg alaposan hidráim, mint hosszú ideig a gyantával érintkezésben hagyni, miért is a gyantaoldatot ;a papírpép íeldolgozá- 65 sának lehetőleg végső pontján adjuk hozzá. A kationos meiamin-aldehid gyanta mennyisége a papírpép miinőségéhez és a nedves-szilárdság, a nedves dörzsölési és hajtogatási ellenállóképesség megkívánt 70 fokától függ. A száraz rostra számított néhány tizedszázalék nagyságrendű gyantaadag is már elegendő lehet bizonyos rostfajtáknál a fentemlített tulajdonságok határozott megjavítására, különösen, ha a 75 rostokat a hollandiban gyantával és timsóval kezeltük. Sok esetben 0.5—lo/0 , igen hatásos, azonban általában a rostok száraz súlyára számított 2—4o/0 , előnyösen átlag 2—3o/o gyantát ajánlatos használni. Fe- 80 'hérített, erős csomagolópapír előállítására szánt pépnél, vagyis szulfátpépnél a különböző gyantamennyiségek az alábbi példákban megadott eredmén3reket adták. A kationos savanyú gyanták meglepő 85 sajátsága és egyben egyik főelőnye, hogy a sav felszabadul, h;a a rostokat a gyialntaoldattal kezeljük és nem marad meg ia papírban vagy más kész termékben. Ez igen fontos, mert a benimaradó sav iái 90 rostokat gyengítené és a papírt tárolás alatt szétroncsolná. Sósavas és foszforsavas melaimin-íoirmaildehid gyantával kezelt pépből előállított papiros vegyi vizsgálatánál a nem kezelt 96 papiros klór- és foszfortartalmához viszonyítva, csak végtelenül csekély klór-, ill. foszfortöbbletet lehetett megállapítani. Ez azt mutatja, hogy a rostok ,ia savat nem adszorbálják a gyantával együtt. Avizs- JQO gálát az alábbi adatokait szolgáltatta: Minta o/0 oi 7.PA elméleti elméleti tényleges tényleges mennyiség mennyiség . t Kezeletlen 0 0.07 0 0.295 HCl-gyantás 0.5 0.08 Ha P0 4 -gyantás — — Megjegyzés: A fenti táblázatban az elméleti érték annak felelne meg, ha a savanyu gyanta esrész savtartalmát felvették volna a rostok. 3.0 .0-331 105 A gyanta és rost közötti elektromos vonzás fennforgását alátámaszt jia a rost lát- no szólagos telítése, amint a gyanta adszorbálása a 3—4o/0 -ot elérte. Ennélfogva ugyanannyi gyantát vesz fel a rost, ;akár a rost súlyára vonatkoztatott 5. 10. alkar -pe-
