139882. lajstromszámú szabadalom • Berendezés impulzusmodulációs vivőhullámú jelek vételére
139883. Ivozza. Az említett vezetékek útján továbbá a vett jelek impulzusainak lejtős oldalait meredek oldalakká átváltoztató (20) berendezés is csatlakozik a (12) vevőkészülék- 5 hez. Minthogy a jelen esetben az impulzusoknak mind a mellső, mind a hátsó oldalát helyesbíteni kívánjuk, a (20) berendezés két ellentétes sarkitású szabályozóimpulzus létesítésére alkalmas két differenciáló kört- 10 tartalmaz. A (20) berendezés részét alkotó (21) erősítőcsőnek (22) anódellenállásával egyforma nagyságú (23) katódellenállása van, minek folytán e cső kimenőköre kiegyenlített. A cső bemenőköre (24) csatoló- 15 kondenzátoron és (25) levezetőellenálláson át csatlakozik a (18), (19) vezetékekhez. A cső anódellenállásával és katódellenállásával (26) kondenzátorból és (27) ellenállásból, illetőleg (28) kondenzátorból és (29) 20 ellenállásból összetett egy-egy differenciáló köí áll összeköttetésben. E körök mindegyikének időállandója tört része a lejtős impulzusoldalak megjelenése időtartamának. A (21) cső anódfesz,tiltségét a -j-B feszültség- 25 forrás szolgáltatja. A differenciálókörökkel olyan egyenirányítóberendezés áll összeköttetésben, amely a differenciálókörökben létesített, ellentétes sarkitású impulzusokat azonos nagyságú 30 és azonos sarkitású impulzusokká változtatja át. Ezt a berendezést a (27) ellenállás és a (31) terhelőellenállás közé kapcsolt (30) dióda, valamint a (29) ellenállás és a (31) terhelőellenállás közé kapcsolt (32) dióda 35 alkotja. Ezek a diódák a (34) előfeszültségforrásból olyan előfes'zültséget kapnak, amely érzéketlenné teszi őket a (12) vevőkészülék nyugalmi kimenőfeszültsége iránt. A diódák kimenőkörében adódó szabályozói0 impulzusok a (33) vezetéken át a (14) erősítőbe és amplitudókorlátozóba jutnak, ahol az impulzusok lejtős oldalrészeinek megjelenése időpontjában és tartamára megszakítják a jelátvitelt. .15 A berendezés működési módját a 2. ábra nyomán ismertetjük. Az (A) görbe a (12) vevőkészülék kimenőfeszültségét ábrázolja. A kis amplitúdójú Sq rezgések a vevőkészüléknek a zajfeszültségből, a söréthatásból és 50 más hasonló jelenségekből adódó nyugalmi kimenőfeszültségét szemléltetik. A (Pi) és (P2) impulzusok Tj időtartamú irányozójel impulzuspárjának két impulzusát alkotják. A két impulzus közének nagysága az adó- 55 állomást jellemzi. Az impulzusok mindegyikének lejtős mellső és hátsó oldala és ez oldalak közötti lapos része van. Az (A) görbével ábrázolt feszültséget a (20) berendezésben a (21) erősítőcső megerősíti és az ehhez a csőhöz csatlakozó két no differenciáló kör differenciálja. Ennek folytán a (29) ellenálláson a (B) görbével ábrázolt feszültség adódik, amelyben a vett (Pi) és.(Pi) impulzusok mindegyikének két-két ellentétes sarkitású (Ps) és (P4) impulzus ti5 felel meg. A pozitív P3 impulzusok a vett impulzusok mellső oldalától származnak és ez oldalak megjelenése időtartamával egyenlő (ti) időtartamúak, a negatív P impulzusok pedig a vett impulzusok hátsó 70 oldalától származnak és ez oldalak megjelenése időtartamával egyenlő (ti) időtartamúak. A (27) ellenálláson ugyanilyen feszültség létesül, amelynek impulzusai azonban a (B) görbével ábrázolt feszültség im- 75 pulzusaival ellentétes sarkitásúak, azaz itt a vett impulzusok mellső oldalától származó impulzusok negatívak és a vett impulzusok hátsó oldalától származó impulzusok pozitívak. so A (30 és (32) diódák egyenirányítják a (27) és (29) ellenállásokról katonájukhoz jutó, negatív sarkitású impulzusokat úgy, hogy a diódák közös (31) terhelőellenállásán a (C) görbével ábrázolt feszültség adódik, S5 amelyben a vett impulzusok mindegyik lejtős oldalának egy-egy negatív (P’3 ) és (P’4) impulzus felel meg. Mindegyik impulzuspar első (P’j) impulzusa a vett impulzus mellső oldalának felel meg és a (30) diódából szár- !*0 mazik, második (P’4.) impulzusa pedig a vett impulzusok hátsó oldalának felel meg és a (32) diódából származik. A szaggatott, vízszintes (e, ) és (e.2) vonalak és a (30) és (32) diódák előfészültségeit jelzik. Ezeknek az 95 előfeszültségeknek az a hatásuk, hogy a diódák elnyomják a (B) görbével ábrázolt feszültség ama részeit, amelyeknek amplitúdója kisebb az említett előfeszültségeknél, azaz a vevőkészülék nyugalmi (S„) kimenő- 100 feszültségeit úgy, hogy ezek a (C) görbében már nem jelennek meg. A (C) görbével ábrázolt feszültséget szabályozófeszültségként a vevőcsatorna (14) egységébe vezetjük. A szaggatott (e3) vonal azt az előfeszült- 105 séget jelzi, amely elegendő a (14) egység működésének megszakítására. Minthogy a (P’3) és (P\) impulzusok nagysága meghaladja ezt az előfeszültséget, ezek az impulzusok a vett impulzusok lejtős oldal- no részeinek megjelenése időpontjában és tartamára megszakítják a jelátvitelt a (14) egységben. A rajzos ábrázolás egyszerűsítése végett a 2. ábrában elhanyagoltuk ia késleltető (13) 115 műhálózat és a (C) görbe szabályozóinkul-
