139851. lajstromszámú szabadalom • Orthopediai járókengyel
Megjelent 1949. évi augusztus hó 16-án. 1Y MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 139851. SZÁM. 30 <1 4—6 OSZTÁLY. — 010431. ALAPSZÁM. (VII/e.) Orthopediai járókengyel. Gelbiuami Miksa iparművész, Budapesten. A bejelentés napja: 1948. évi augusztus hó 31. Az orthopediai orvosi gyakorlatban évidéig ismeretes és jelenleg is használatos járókengyel U-alakúra meghajlított lémből (vasból) készül, amelyet az orvos a beteg 5 lábra alkalmazott gipszpólyába, foglal, illetve erősít be. E járókengyelek a gipszburkolattal együtt addig' maradnak a lábon, amíg a beteg meg nem gyógyul, ami huzamosabb ideig, betekig, sőt több hónapig 10 tart. Az eddig ismeretes ilyen járókengyeleknek igen nagy hátránya, hogy azok nehezek, azoknak a járáskor az útfelületlel érintkező része bepiszkolódik, sáros lesz, tisztítása nehézkes, a beteg ezzel kény■15 szerül ágyba feküdni, miáltal bepiszkítja, elrongálja, sőt tönkre is teszi az ágyneműt. További hátrány, hogy az ilyen gipszkötéssel és járókengyellel ellátott személy lábát textilneművel becsavarni nehézkes, papu- 20 csőt vagy más lábbelit pedig egyáltalán nem húzhat fel és; nem hordozhat, mert a járókengyel azL lehetetlenné teszi. Különösen hátrányos ez esős, hideg időjárás vagy tél idején, amikor az elmondott hát- 25 rányok mellett a beteg még meg is fázhat amiatt, hogy lábára meleget tartó lábbelit nem húzhat. A találmány az eddigi járókengyelek hátrányainak maradéktalan megszüntetését 30 éri el azáltal, hogy a járókengyel alsó részét, az úgynevezett járótalpat leoldhat óvá teszi. A találmány lényegét és: részleteit annak példaképem kiviteli alakját szemléltető csaloll rajzzal kapcsolatos leírás ismerteit bő- 35 vebben az alábbiakban. Az t. ábra a járókengyélt gipsz-kötésű burkolattal ellátott lábon, alkalmazási módjával szemlélteti nézetben, míg a 2. ábra a járókengyel szerkezeli meg- 40 oldását mutatja részben metszetben. A járókengyelt gipszbefogialva szokták a beteg lábon alkalmazni és pedig rendszerint olymódon, hogy az (1) lábszárra csavart (2) gipszkötésbe belefoglalják an- 45 nak (3; és; (4) szárait, míg a 'szárakat öszszekötő (5) járótalpat a gipszkötésből kinnhagyják és azon a beteg támaszkodhat, illetve járhat. A szárakon rendszerint eddig is alkalmazták a (3a) és ' la!) lemeze- 50 kel, amelyek oldalirányban nagyobb felfekvési felületet biztosítanak a kengyelszárak számára. A találmány szeri ni a járókengyel (5) járótalpát leoídhalóvá készítjük a '3; és 55 (4) szárakhoz képest. E célból a (3) és (4) szárakon az üreges (3b) és (4b) összekötőnyúlványok vagy csövek vannak alkalmazva.. amelyek amellett, hogy a (3 és (4) szárak kellő erősségű meghosszabbí- 00 tását képezik, üregességük révén alkalmasak az ú>) járótalprész (5a) és (5b) szárainak a befogadására is. A (3) és (4) kengyelszárak a hozzájuk erősített (3b) és (4b) csövekkel együtt oly hosszúak, hogy H5 a lábszárat a kellő hosszúságban közrefogják.
