139739. lajstromszámú szabadalom • Készülék impulzusmoduláció átalakítására amplitudóváltozásokká

139 7 39. 3 Az im pulzus-fázis modulációk vételére való vevőkészüléknek a 2. ábrán látható kiviteli alakjánál laz (1) antennával" felfo­gott hordozóhullámimpulzusok a (2) keverő-5 fokozatba jutnak, ahol a helyi (3) oszcil­látorral gerjesztett rezgésekkel keveredve az impulzusokkal modulált közbensőfrek­venciás hordozórezgéssé alakítódnak át. Ezt a hordozórezgést adott esetben, erősítés 10 után a (4) detektorban detektáljuk és a detektor kimenőkörében jelentkező, az lb. ábrának megfelelő jellegű impulzusokat az úgynevezett (5) impuizus-ismétlőbe|, ill. im­pulzus-megújítóba vezetjük be, melyben a 15 detektálás után a kapott impulzusok az esetleges zavaroktól független amplitúdójú és időtartamú új impulzusokká (alakulnak át. A detektált impulzusokat célszerűen korlátozón át vezetjük az impulzus-ismét-20 lőhőz, ill. impulzus-megújítóhöz, amely korlátozónak vagy magának az impulzus­ismétlőnek küszöbértéke van, úgy hogy ek­ként megakadályozódik, hogy a küszöb­érték alatti zavarok az impulzus-ismétlő, 25 ill. impulzusmegújító kimenőkörében im­pulzust idézzenek elő. Az (5) impulzus-ismétlő, ill. impulzus­megújító kimenőkörében jelentkező rezgé­sek a (6) készülékbe vezetődnek, mely 30 a változó időköizű impulzusokat |az ld. ábrán látható fajtájú fűrészfogfesizültséggé alakítja át. A (6) készülék kimenőkörében jelentkező fűrészfogfeszültséget célszerűen egy csupán kfe frekvenciákat átengedő (7) 35 szűrőn keresztül, mely az impulzusok alap­frekvenciáját visszatartja és a (8) kisfrek­venciás erősítőn át egy visszaadókészü­lékbe, pl. (9) hangszóróba vezetjük. Az ábrázolt kiviteli alak szerint a (6) készülék nem önrezgő fűrészfog-gerjesztő , kört tartalmaz, mely a (11) ellenálláson keresztül, a (12) egyenáramú áramforrás­ból táplált (10) kondenzátorból áll, amely kondenzátor a vele párhuzamosan kapcsolt (13) kisütőcsövön át tud kisülni. A (13) , cső vezérlőrácsa pl. a (14) potenciálfor­rásból olyan negatív feszültséget kap, hogy a cső csupán annyi ideig vezető, amíg (15) rácsán impulzus jelentkezik. A ne-50 gaíív előíeszültséget a rácskondenzátor és rácslevezető-ellenállás megfelelő méretezé­sével is biztosíthatjuk. A kondenzátor fel­töltési idejét eszerint az impulzusok egy­másközti távolsága határozza meg, míg 55 kisülési idejét az impulzusok időtartama. Ha a bevezetett impulzusok közötti távol­ság állandó, a kondenzátor sarkain a be­vezetett impulzusok alapfrekvenciájának megfelelő frekvenciájú, állandó amplitú­dójú fűrészfogfeszültség lép fel. Ha azon- 60 ban az impulzusok közötti távolság az át­viendő jel amplitúdója pillanatnyi érté­kének megfelelően változik, a kondenzá­tor sarkain az ld. ábrán szemléltetett- faj­tájú feszültséget kapunk és ez a feszült- 65 ség tartalmazza a visszaadandó jel ampli­tudóváitozásait. Az ld. ábrán bemutatott görbealakot azonban csak akkor kapjuk,, ha a konden­zátorfeszüitség csökkenése minden egyes 70 kisülési idő alatt ugyanakkora. Ha ez a feltétel nem teljesül,, a visszaadandó jel számottevő torzulása lép fel. A torzulás elkerülés© végett^a ^13) cső árnyékoltrácsú cső, célszerűen pentóda, 75 minthogy az ilyen csőnek, az a tulajdon­sága, hogy az anódf észül tségnek ai rács­feszültség értékétől függő, egy bizonyos ér- '• teke felett az anódáram gyakorlatilag füg­getlen az anődfeszültségtől. Ebből követ- 80 kezik, hogy ameddig a (13) cső egyen­áramú anódfeszültsége nagyobb ennél a feszültségnél, a kondenzátor kisülési ára­mának változása mindig ugyanakkora min­dén egyes kisülési- szakasz alatt, függetle- 85 nül a komdenzátorfeszültség értékétől, ab­;ban a pillanatban, amikor a (13) cső (15) rácsát impulzusok érik el. Minthogy pe­dig a kisülési időt az impulzusok időtar­tama határozza meg és az ennélfogva ál- 90 lande, az árnyékoltrácsú cső, ill. pentóda használata ia kitűzött célhoz vezet, neveze­tesen impulzusonként ugyanakkora csökke­néshez a kondenzátor feszültségében. Hogy a torzulásokat még ;a visszaadandó 95 jel legnagyobb amplitúdója mellett is el­kerüljük, a (13) cső egyenáramú anódfe­szültségét úgy választjuk meg, hogy a visz­szaadandó jel maximális amplitúdója mel­lett fellépő minimális anódfeszültség na- 100 gyobb legyen annál az egyenáramú anód­feszültség-érléknél, amelytől kezdve a cső anódárama független az anődfeszültségtől. Minthogy ez az érték a rácsfeszültségtől függ, a rácshoz vezetett impulzusok ampli- 105 tudóját is számításba kell venni. Az áb­rázolt kiviteli alaknál az egyenáramú anód­feszültség a (10) kondenzátoron fellépő kö­zepes feszültséggel egyenlő. Ennek a fe­szültségnek értékét a (12) feszültségforrás, no és a (15) rácshoz vezetett impulzusok ha­tározzák még. Az ld. ábrán szemléltetett görbe sze­rint a (10) kondenzátor sarkain fellépő feszültség lineárisan növekszik az impul- 115 zusok közötti idővel. Ha nem ez az eset forog fenn, a kondenzátornak abban a pillanatban fellépő feszültsége, amikor az

Next

/
Thumbnails
Contents