139739. lajstromszámú szabadalom • Készülék impulzusmoduláció átalakítására amplitudóváltozásokká

139 7 39. 3 Az im pulzus-fázis modulációk vételére való vevőkészüléknek a 2. ábrán látható kiviteli alakjánál laz (1) antennával" felfogott hordozóhullámimpulzusok a (2) keverő-5 fokozatba jutnak, ahol a helyi (3) oszcillátorral gerjesztett rezgésekkel keveredve az impulzusokkal modulált közbensőfrekvenciás hordozórezgéssé alakítódnak át. Ezt a hordozórezgést adott esetben, erősítés 10 után a (4) detektorban detektáljuk és a detektor kimenőkörében jelentkező, az lb. ábrának megfelelő jellegű impulzusokat az úgynevezett (5) impuizus-ismétlőbe|, ill. impulzus-megújítóba vezetjük be, melyben a 15 detektálás után a kapott impulzusok az esetleges zavaroktól független amplitúdójú és időtartamú új impulzusokká (alakulnak át. A detektált impulzusokat célszerűen korlátozón át vezetjük az impulzus-ismét-20 lőhőz, ill. impulzus-megújítóhöz, amely korlátozónak vagy magának az impulzusismétlőnek küszöbértéke van, úgy hogy ekként megakadályozódik, hogy a küszöbérték alatti zavarok az impulzus-ismétlő, 25 ill. impulzusmegújító kimenőkörében impulzust idézzenek elő. Az (5) impulzus-ismétlő, ill. impulzusmegújító kimenőkörében jelentkező rezgések a (6) készülékbe vezetődnek, mely 30 a változó időköizű impulzusokat |az ld. ábrán látható fajtájú fűrészfogfesizültséggé alakítja át. A (6) készülék kimenőkörében jelentkező fűrészfogfeszültséget célszerűen egy csupán kfe frekvenciákat átengedő (7) 35 szűrőn keresztül, mely az impulzusok alapfrekvenciáját visszatartja és a (8) kisfrekvenciás erősítőn át egy visszaadókészülékbe, pl. (9) hangszóróba vezetjük. Az ábrázolt kiviteli alak szerint a (6) készülék nem önrezgő fűrészfog-gerjesztő , kört tartalmaz, mely a (11) ellenálláson keresztül, a (12) egyenáramú áramforrásból táplált (10) kondenzátorból áll, amely kondenzátor a vele párhuzamosan kapcsolt (13) kisütőcsövön át tud kisülni. A (13) , cső vezérlőrácsa pl. a (14) potenciálforrásból olyan negatív feszültséget kap, hogy a cső csupán annyi ideig vezető, amíg (15) rácsán impulzus jelentkezik. A ne-50 gaíív előíeszültséget a rácskondenzátor és rácslevezető-ellenállás megfelelő méretezésével is biztosíthatjuk. A kondenzátor feltöltési idejét eszerint az impulzusok egymásközti távolsága határozza meg, míg 55 kisülési idejét az impulzusok időtartama. Ha a bevezetett impulzusok közötti távolság állandó, a kondenzátor sarkain a bevezetett impulzusok alapfrekvenciájának megfelelő frekvenciájú, állandó amplitúdójú fűrészfogfeszültség lép fel. Ha azon- 60 ban az impulzusok közötti távolság az átviendő jel amplitúdója pillanatnyi értékének megfelelően változik, a kondenzátor sarkain az ld. ábrán szemléltetett- fajtájú feszültséget kapunk és ez a feszült- 65 ség tartalmazza a visszaadandó jel amplitudóváitozásait. Az ld. ábrán bemutatott görbealakot azonban csak akkor kapjuk,, ha a kondenzátorfeszüitség csökkenése minden egyes 70 kisülési idő alatt ugyanakkora. Ha ez a feltétel nem teljesül,, a visszaadandó jel számottevő torzulása lép fel. A torzulás elkerülés© végett^a ^13) cső árnyékoltrácsú cső, célszerűen pentóda, 75 minthogy az ilyen csőnek, az a tulajdonsága, hogy az anódf észül tségnek ai rácsfeszültség értékétől függő, egy bizonyos ér- '• teke felett az anódáram gyakorlatilag független az anődfeszültségtől. Ebből követ- 80 kezik, hogy ameddig a (13) cső egyenáramú anódfeszültsége nagyobb ennél a feszültségnél, a kondenzátor kisülési áramának változása mindig ugyanakkora mindén egyes kisülési- szakasz alatt, függetle- 85 nül a komdenzátorfeszültség értékétől, ab;ban a pillanatban, amikor a (13) cső (15) rácsát impulzusok érik el. Minthogy pedig a kisülési időt az impulzusok időtartama határozza meg és az ennélfogva ál- 90 lande, az árnyékoltrácsú cső, ill. pentóda használata ia kitűzött célhoz vezet, nevezetesen impulzusonként ugyanakkora csökkenéshez a kondenzátor feszültségében. Hogy a torzulásokat még ;a visszaadandó 95 jel legnagyobb amplitúdója mellett is elkerüljük, a (13) cső egyenáramú anódfeszültségét úgy választjuk meg, hogy a viszszaadandó jel maximális amplitúdója mellett fellépő minimális anódfeszültség na- 100 gyobb legyen annál az egyenáramú anódfeszültség-érléknél, amelytől kezdve a cső anódárama független az anődfeszültségtől. Minthogy ez az érték a rácsfeszültségtől függ, a rácshoz vezetett impulzusok ampli- 105 tudóját is számításba kell venni. Az ábrázolt kiviteli alaknál az egyenáramú anódfeszültség a (10) kondenzátoron fellépő közepes feszültséggel egyenlő. Ennek a feszültségnek értékét a (12) feszültségforrás, no és a (15) rácshoz vezetett impulzusok határozzák még. Az ld. ábrán szemléltetett görbe szerint a (10) kondenzátor sarkain fellépő feszültség lineárisan növekszik az impul- 115 zusok közötti idővel. Ha nem ez az eset forog fenn, a kondenzátornak abban a pillanatban fellépő feszültsége, amikor az