139612. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás és berendezés textilnyomógépekhez

Megjelent 1949. évi július hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 139612. SZÁM. 8 c 5-11 OSZTÁLY. — L-9843. ALAPSZÁM. (XIV/e.) Üzemeljárás és berendezés textilnyomógépekhez. Lehr Ferenc oki. gépész mérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1947. évi március hó 5. A találmány üzemeljárás és annak foganatosítására való berendezés hengerekkel dolgozó textilnyomógépekhez, melyekről a nyomott árut szárítók'amrába vezetjük és 5 célja e gépek időegységben! hasznos teljesítményének növelése, valamint a hulladékmennyiség csökkentése, amit a . nyomandó nyersáru betáplálásának újszerű módjával érünk el. 10 A szóbanforgó' gépekbe a nyomandó árut eddig tudvalévőleg úgy táplálták be, hogy az árut, rendszerint külön erre való gépen, tengellyel ellátott hengeres magra tekercselték fel, az így kapott tekercset a 15 nyomógép mögött, annak dobjával párhuzamosan helyezték el és így vezették be a tekercsről a nyomógépbe, mikor is kellő elhelyezkedését a tekercs megfelelő beállításával és esetleg oldalirányú utánállítá-20 sával, ráncmentes és kellő kifeszítés melletti futását pedig a tekercsnek, illetve tengelyének fékezésével lehetett elérni, ami azonban a gyakorlathatn rendszerint a készlettekercs állandó felügyeletét tette szük-25 ségessié. Ha a tekercsre feltekercselt áru elfogyott, a nyomógépnek meg kellett állnia, míg az új készietteke reset a régi helyébe tették és az előbbi tekercsen volt áru végét, az új tekercsen lévő áru elejével ösz-30 szevarrták. Ez a megállás, egyrészt időbeli teljesítményveszteséget, másrészt selejtet okozott, mert a gép állása folyamán, szintén álló nyömóhengerekkel érintkező árun más nyomott hatások keletkezteik, mint a 85 forgó hengerekkel érintkező árun. Az időbeli veszteség százalékos számszerű értéke a nyomógép munkasebességén, és a tekercs anyaghosszán kívül a tekercsek kicseréléséhez és. az áruvégek összevarrásához szükséges időtől, a selejtveszteseg pedig a nyo- 40 mógép dobjának méreteitől és az áruval érintkező hengerek számától fügvén, mindkét veszteség elég tág határok közt, változó, de meglehetős számottevő volt. Az időbeli százalékos veszteség csökken- 45 lését a készlettékercsre! tekercselt árühossz növelésével, a selejtveszteség csökkentését pedig azzal igyekeztek elérni, hogy az egymásután következő készlettékercseken lévő áruk végeit nem közvetlenül, hanem meg- 50 felelő hosszúságú hulladékáru közbeiktatásával varrták össze, és a gépet iákkor állították meg, mikor dobján éppen a lentemlített huHadékbaraJj foglalt' helyet. A készlettekercsen lévő áruhosszat azonban 55 bizonyos mértéken túl, nem lehetett növelni, egyrészt, mert a^nyomógép és a mögötte lévő szárítószekrény («Manzárd») között • nincs igen nagy átmérőjű készlettekercsek részére elegendő hely, másrészt QQ pedig, mert túlságosan nagy készlettekercsek olyan nehezek lettek volna, hogy kezelésük, felemelésük és helyükön való elhelyezésük, már nem lett volna lehetséges. A hulladékáru közbeiktatása pedig 65 üzemi szempontból is kényelmetlen volt, például, mert egy varrás helyett, két varrást tett szükségessé, azonkívül bizonyos szempontból még mindig veszteséget -jelentett, mert azonos hulladékdarabot nem 70