139582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék kötött áru lehúzására

139583. 3 gási felületeikkel, a hurokképző hengertűk közvetlen közelében. Az 5. ábra kúpos lehúzótárcsa részletrajza, metszetben.. 5 Az 1. ábrában (A) a sarok; (B) aiz orr; (C) egy harisnya ráhagyott (rákötött) sor rainak a hosszai, mely a találmány szerinti eljárásnál és készüléknél a lehúzófeszültség kiegyenlítésére általában szük-10 séges 20—30 szemsor helyett lényegesen rövidebb; (D) a választósor szoros; szegélykötés^; (E) a választósor; (F) a másik harisnya (G) bordás részének nem leválasztandó szegélye. 15 Az egész lehúzókészüléket, amint az a 3. ábrából láthatót, a kötőtűk közelében és legnagyobbrészt az (1) felső tűhengerben rendeztük el. A (2) alsó tűhengerben valamilyen ismert kéthengerű gép következő 20 szokásos részei vannak: (3) platimagyűrű, (4) záróplatinák, (5, 6) alsó és felső platinagyűrűk és (7) árulehúzóbetét. Az ismert (7) helytálló árulehúzóbetét belsejében (8) hüvelyt forgathatóan ágyia-25 zunk, amely (9) peremezett szélével a körforgást végző (3) platinagyűrűn fekszik, • fel, úgyhogy a (8) hüvelyt a (3) gyűrű magával viszi. A (8) hüvelyt célszerűen a találmány szerinti (10) sima forgásfelü-30 lettel alakítjuk ki, amely Ikúpcsonknaik; köpenyfelülete; a (10) felület körforgást végző (11) kötés részére a lehúzáshoz szükséges felfekvő felületet nyújtja. A kéthengeres gépek ismert belső lehúzószerkeze-35 téhez képest a találmány szeriinti készülékben nem lép fel az a súrlódás, amely különben a helytálló (7) árulehúzóbe tétel és a körmozgást végző (11) kötés között keletkezik. A hatásos (10) forgásfelület és i0 az ezen felfekvő (11) kötés kölcsönös helyi érintkezése a (13) lehúzótárcsa kúpcsonko! alkotó (12) forgásfelüle'.ével okozza a (13) tárcsa forgását a saját (Y) hossztengelye körül. A (13) lehúzótárcsát azonban saját 45 hajtással is elláthatjuk. A (13) lehúzótárcsa (Y) hosszlengelye a (8) hüvely (X) hossztengelyéhez képest központhagyó és szöget zár be. A (13) lehúzótárcsa kényszerműves és önműködő leforgásakor a 50 saját (Y) hossztengelye körül a forgó (8) hüvely (10) kúpfelületén, a (12) forgásfelület bármelyik választott érintkezőpontja, pl. az (a) pont, iái (10) forgásfelületen egy görbét ír le, amíg az (a0 pontba 55 nem érkezik. A (8) hüvely állásához képest az a szög vagy a (13) tárcsa helyzetének változtatása az (<a—a.) görbe hosszváltozását és így a lehúzólöket változását is maga után vonja. A (13) lehúzótárcsa hatásos (12) forgásfelülele az érintkezési tíO viszonyok megváltoztatására homorú, érdes, gumizott, továbbá koncentrikus vagy spirális (14) hornyokkal lehet kialaikítva. Különösen előnyös, ha a lehúzótárcsát az 5 ábra szerint készítjük; itt a (40) lehúzó- 65 felületet különálló (39) gumigyűrű adja, amelyet valamilyen tartótárcsán, pl. (41) tárcsa talpa és iái íelcsiavarolt (42) feltét között, becsíptetésssl erősítünk meg. A(13x lehúzótárcsában (15) golyóscsapágy (16) 70 csapon lazán forog, amely. (17) tartó lerézselt végén van becsavarva. A (8) hüvely (X) hossztengelyében fekvő (17) tartót (18" hüvelyben vezetjük, amelyet a magábainvéve ismert és véle együtt forgó (19) le- 75 nyomó platinagyűrűvel szorosajn kötöttünk össze. A (17) tartó kerek (20) pálcájára (21) hengeres csavarrugót toltunk, amely egyik végével a (17) tartóhoz, másik végével pedig (22) alátétlemezhez támasz- 80 kodik, amelyet a (18) hüvely furatába helyezünk. A (10, .12) forgásfelületek között a kötés rugalmas becsíp tetősére szükségei szorítónyomást a (21) csavarrúgó lalkaV mas megválasztása biztosítja, amelyet jobb 85 hozzáférhetőség és könnyebb szabályozás céljára előnyösen az (1) felső tűbengeren kívül is elrendezhetünk. Ebben az esetben a (17) tartó hosszeltolása, a felső tűhenger tengelyében, nem ábrázolt egykarú 90 emelő közvetítésével történhetik, amely szabad végével a köralakú, adakozott (20s! pálca homlokfelületéhez szorul. A (17) tartó elforgását a saját tengely körül a (20) pálcára helyezett, (24) be- 95 vágásokkal kialakított (23) akasztók akadályozza meg; a (24) bevágásokkal (25) kétkarú emelő egyik vége működik együtt. A (25) emelő kilenghető ágyazását hosszhasítékkal kialiaiMtott (26) csap és (27) 100 forgáspont teszi lehetővé. A (26) csapol csavarmenetes részével a (28) záróleimezbe , csavaroljuk; a csiap helyzetét (29) anya biztosítja. A (25) emelő egyik végének kapcsoiódását a (23) akasztók (24) ikivágá- 1Ö5 sával (30) pecek vagy csavar biztosítja, mely a (25) emelőben van megerősítve és a (26) csap falához támaszkodik, amint a (10, 12) hatásos 'forgásfelületek együttműködnek (3. ábra). A (25) emelő másik 110 végére, alkalmas időpontban, vagyis a sarok vagy orr kötésének megkezdése előtt, szokásos és részben ábrázolt emelőnek alakozott (31) vége ihat, mely emelő először a (28) zárólemezben vezetett és (32) csa- 115 varrúgóval terhelt (33) pálcát, majd (34) villás vezetéket nyomja lefelé (35) áüítógyűrű ellen, úgyhogy egy rugózott (36)