139489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogénolajok hőbontó kezelésére
I 39189. 3 piacképes maradékolajat állítunk elő. Az összefüggés a reakciós szakaszok közötti üe'yen az átalakítás elosztásának, továbbá a 'könnyű és nehéz kombinált betáplált ára- 5 mohnak a friss olaj töltethez való — a fentebb körülírt, megfelelő' határok között mozgó — kívánatos viszonyának előzetes 'megválasztását teszi ’ehetővé a bontókeze- Icmek meghatározott töltetné'’ történő meg- I» indításnál. Ezután az üzemi feltételeket állíthatjuk be, ’hogy a benzin lehető legjobb hozadékát érjük el, úgy, hogy kielégítő oktánszámú benzint állítunk elő, előre megharozott tulajdonságú maradéktermé'kkel 15 együtt, melyek mind még a találmány megkívánta, megfelelő átalakítás határai között mozognak. A szakértő tudja, bogy aránylag nagyobb benzin- és gázhozadék mellett megfelelően nehezebb maradéktermék adódik és 30 viszont. A fenti (K) jellemző tényező az egyes szénhidrogén olajpárlatoknál a párlat Kelvin fokokban kifejezett köbös átlagos forrpontja (eubic average boiling point) köb- 25 gyöke és a 15.6 C°-on mért fajsúlya közötti (viszonyt jeléjnti és annak értéke jellemző a nyersanyag származására és természetére. A szénhidrogének (K) tényezője aránylag nagy, 'ha azok parafinos és aránylag kicsi, 30 ha azok aromás jellegűek'. Mivel a fentemlített iköbös átlagos forrpont meghatározására való adatok az angol mértékrendszer egységeivel az irodalomban már ismeretesek, (L. Industrial) and Engineering Che- 35 misty 29. évfolyam, 1408.—1414. oldalait) azoknak az egyes szénhidrogén olajok Engler-féle desztiílálás adataiból való levezetését a jelen eljárással kapcsolatban a mellékelt 1. ábrára való utalással megköny- 40 nyítjük. Az 1. ábrában az Engler-féle desztillálási görbe meredekségeinek értékeit, azaz a görbének a 10%-hoz és a 90%-hoz tartozó pontjain át féktetett egyenes meredekségét, 45 ha azt derékszögű koordináta rendszerben, mint a Celsius fokokhoz tartozó 'edesztillált százalékokat adtuk meg, az (S) abszciszára, míg a korrekciós értékeket a △ T ordinátára vittük fel. A görbék azt a koröt) .rekciót mutatják, melyet az átlagos volumetriás iforrpontból le kel") vonni; hogy a közös átlagos forrpontot megkapjuk. A volumetriás átlagos forrpontot kielégítő módon megkapjuk, ama hőmérsékletek átla- 55 gából, melynél az Engler-töltet — a,veszteségeket is figyelembe vett -— 10-, 30-, 50-, 70- és 90 térfogat %-nyi mennyisége átdesztHáU. Mivel a görbék 200, 300 és 400 C°-hoz tartozó volume triás átlagos forrpontkorrekcióra vonatkoznak, egyéb volu- no metriás átlagos forrpontokat e görbék közötti interpolálással kaphatjuk meg, melyből azután a .megfelelő köbös átlagos forrpontot határozhatjuk meg. Természetesen fontos, hogy az Engler-féle desztÖáiásnál, <’5 mélyből az átlagos forrpontokat a fenti módon számítjuk ki, bomlás'ne következzék be. Magas forrpontú olajoknál, amelyek légköri nyomáson desztillálva bomlásra hajlamosak vákuumban kell desztillálni és a desztillálási 70 hőfokokat kell légköri nyomásra átszámítani. Ha a légköri desztiilálás utolsó szakaszában bomlástól tartunk és vakúumdesziiTálás nem alkalmazható, a1 legjobb megközelítést kapjuk, ilia iá volumetriás átlagos 75 forrpontként az Engler-féle légköri desztilláláis 50%-ánál levő ’hőmérsékletet vesszük és a korrekciót az 1. ábrából a desztillálási görbe 10%tói az 50%-ljg terjedő meredekségére alapítjuk. so Azok az üzemi feltételek, amelyeket a különböző reakciós szakaszok mindegyikében az átalakulás megfelelő mérve fenntartásának biztosítása céljából, vagy pedig azért alkalmazunk, hogy a találmány értei- 85 méhen az elérhető legjobb hozadékot kapjuk'., a hőbontó reakció két alapvető tulajdonságán alapulnak. A bontás mérvét ugyanis ama időtartam. növelésével növelhetjük, amelynek folyamán az olaja hőbon- uo tási hőmérsékletnek ki vad téve, vagy pedig a reakciós hőmérsékletet növeljük, melynek az olaj meghatározott ideig ki van téve, végül pedig növelhetjük a bontás időtartamát és hőmérsékletét is. 95 Az időnek a bontás, mérvére való hatását monomolekuláris reakciókra közelítőleg a következő egyenlet fejezi ki: ahol a (t) a reakció kezdetétől elteli időt, 100 (x) az idő végén átalaku’t anyag mennyiségét és (k) a reakciósebesség állandójaként ismert állandót jelenti. Míg a tiszta egyfajta összetevők reakciójánál i(k) valódi állandót jelent, általában elfogadott, hogy a hőbon- 105 tásnak alávetett anyagoknál, amelyek rend.szedint szénhidrogének összetett keverékei, a (k) értéke az (x) átalakulás változásának mérvével észrevehető változást szenved. Az olaj hőbontási időtartamát a reakciós szaka- no szók bármelyikében különféle módon szabályozhatjuk, különösen az időegység folyamán adagolt olajmennyiség változtatásával.
