139267. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új imidazolinok előállítására
4 139261'* 6. pel .da. 39,84 súilyrész N-(p'-metil-feni!l)-m'-oxi-fenilaimint és 15,50 súlyrész 2-klórmetil1--ünidazolin-hidrokloridot 100 tcrfogatrész 5 n-butilaílkohouhan keverés közben 15 órán ál forrásig hevítünk. Lehűtés után a butilalkohal-ioiMatO't szűrjük és vákuumban száraizira bepároljuk. Ezután a maradékot vízbon és eeetészterbsn felvesszük és a vizes 10 oldatból a 2. példában ismertetett módon a 2-[N-(p-mietii-fenil)-N-(m'-oxi-fe(nil)-amir nomatiij-imidiaizioíliai hidrokllaridját, 239— - 240° olvadásponíű kristályok alakjában, kapjuk. Í5 7. példa. .' 238,3 súlyrész, 93—95° olva'dáspontú N-(p^metoxi-fenil-amino-acetanitriiból), melyet p-metoxá-dttfénilHaminnak és kéksavnak jégeoetben való kondenzálásával állítottunk 20 elő) és 72,12 súly rész etiliénidiajTn inból álló keverékbe kb. 1 súlytrész kénhidlrogént vezetünk-be és ia keveréket vízfürdőn hevülj jük az ammoniáklehaisítási befejeztéig. Az etiléndsiamin feleslegének pl., alkohollal, 25 csökkentett nyomás mellett való lepárlás útján va!ió eltávolítása után a visszamaradó 2-[N-(p-me,toxi-f eail)-N-fenil-aminpnietil] -, -íimidiazolínt alikiohollban felvesszük és alkon holos sósavval összekeverjük. Az oldatot 30 szűréssel derítjük és ecetészteir hozzáadása útján a 2-[N-(p-nietoxi-fenál)-N-fenil-a!minomiétüjnimidazioliiin hidrokloridjáit kicsapjuk, mely átkristályosJLás után 178—181°-an olvad és a 3. példában ismer betett termék-\ 35 kel azonos. Ugyanezt a vegyäuete'. kapjuk akkor is, ha a nitrilt' eülémá^aaminiial' szénkéneg jelenlétében felhevítjük. Eszerint az eljárás szerint átmenetileg 40 a N-(p-mejox;-fenil)-N-íenil-amiho-©cetí:av tioamidrj a- keletkezik. Természefleseii a kész1 N-(p-metoxi-feinü) -N-femil-amino-tioacet --ia!mid)ból is Idiindulhatunk. Az N-(p-metox-fenil-amino-acetonitril továbbá először az 45 álmidoéterré "is átalakítható, aimi után akár közvetlenül, akár a N-(p-metoxi-feniP)-N-fenil-amino^aceteimidi'nen át etiléndiaminnal reagáltatjuk. 8. -példa S0 185,22 súlyrésiz N-(m-oxi-lenil)-l'enilajmint és 77,50 súlyrész 2-.klórme.tiMi mid | a zoldn-hidtrokloíridoit a 2. példában ismertetett mcidoh felhevítünk és feldolgozunk. Ekként a 2-[N-(m-oxi-fenil)-N-fe;n*l^amino-55 metil]-imJdazolin \ - / I \ ./ ! OH i ,;N —CH2 CHjCf I' .HCl VN—ÓH, i H képletű hidrokloridját kapjuk, melynek olvadáspontja atkoholeoetészterbőll való átbristályosítás után 191—194°. t 9i példa. 60 92,61 súlyrés'z N-(p-oxi-fenil)-feailiamiiit és 38,76 súlyrész 2-Mórmetil-iinidázolin-piidiroklaridot a 2. példában ismertetett módon reakcióba hozunk és feldolgozunk. Ekként a 2-[N-(p-oxi-fenil)-N-fenil-aminö- 85 ' metil] -imidiazolán / V~N — <J S-OH !. JS—CH2 CEoCf | .HCl •\N—CH, H képletű hidroklaridját kapjuk, melynek olvadáspontja 225'. 10. példa, 70 11,91 súlyi-éSiZ N-(p-metoxi-íenil)-N-íenii-amino-aoetonitrilt és 11,65 súilyrész, etiléndáamim-mono-p-toluoili-szulí'onátot gyenge mtrogénáramban 200°-;ra hevítünk és a lehasított ammóniákot útjába kapcsolt só- 75 savval titráljuk. Egy óra muliva az aimmoniákfejlődés abbamarad. A kihűlt masszát szétdörzsöljük, hígított hamuzsíroldattal1 éséterrel rázzuk és,az éteroidailot hígított sósaival kivonatoljuk. A sósavas kivonatbclí 80 a bázist újból hamuzsírral leválasztjuk és éterben felvesszük. Az éterből kb. 80'o/o-ns kitermeléssel a 2-[N-(p-metoxi-fenil)-Nf-fenil-.aminometil]-imidiazólint kapjuk, mely alkohol-éterből váló átkristályosítás «után 85 109—lll°-os olvadáspontot mutat és a 3; példában ismertetett bázissal azonos. E bázis hidrokíoridja 178—lSr-on olvad és a 3. példában ismertetett hidroklioriddal nem mutat olvadáspontcsökkenést. . í;0 11. példa. :•• 14,02 súlyrész N-(p-metil-fenil)-N-(m'-aoetoxi-fenil)-amino-acetonitrilt 6,01 súlyrész etiléndiaminnal és kb. 0,1 súlyrész
