139217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés furnér előállítására fatömb hántolása útján

Megjelent 1949. évi január hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 139217. S2AM. VIII'C. OSZTÁLY. _ ST-20501. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés furnir előállítására fatömb hántolása útján. Aktiebolagret Siefvert & Fornander cég» Kalmar (Svédország:). A bejelentés napja: 1947. évi június hó 12. A taláímámy eljárásra és 'berendezésre vooakozik furnir előállítására fatömb bántódása útján. Az e célra eddigelé használt esztergapadokat iá bajtóorsó vegére szerelt, 5 iá hántolandó fatömb egyik végéoe kapcsolódói a torziós erőt a tatombre atvivo hajtókarommal látták el Nagy átmérőjű fatömbök hántolásánál a hantolás kezdetén . a fatömbre átvitt torziós nyomaték 10 igen nagy, ami aránylag nagy átmérőjű, vagy legalább is a forgástengelytől aránylag nagy sugárirányú távolságra terjedő hajtókarmot tett szükségessé. Mivel a hántolást be keltett szűntetni, 15 még mielőtt a hántoló kés ia ikarmot elérte, a hulladéknak tekintendő, megmaradó fatömb-mag átmérője aránylag nagy volt. Semmilyen vagy cgen csekély nyereséggel jár a hánMásnak egy másik, kissbb átmé-20 iőjű hajtéikarmú esztergapadon, vagy ugyanazon az eeztergapadon az eredeti hajtókáromnak kisebb átmérőjű hajtókaromra való (kicserélése utáni folytatása. Az így elért anyagtöbhletet-nagyrészt elen-25 súlyozza a tömb kivitelével és újból; befogásával! járó időveszteség, valamint laz a tény, hogy a furnírlemezt, a hántás folytatása előtt, el keli szakítani. A.találmány oly hajtókarmok alkalmazá-30 sát óhajtja lehetővé terani, amelyek az orsótengelyíőí sugárirányban aránylag magy távolságig terjednek és melyek vastag fatömbök hánttílésát teszik lehetővé és iá hántolást nem gátolják, amikor a maradékmag 85 átmérője aránylag még magy. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy esztergapadba befogott, aránylag rövid fatömb egyik végébe, a háfrtolás kezdetén, hajtóorsóra szerelt, két különböző átmérőjű bajtólkaroimrendiszer kapcsolódik 40 és hogy a nagyobb átmérőjű karmot, a hantolás közben, hajtó helyzetéből, a tömbtől távolodó irányban, üresjárású helyzetbe kifelé mozgatjuk, mielőtt a hántolókés a forgástengelytől a karom sugarának meg- 45 felelő távolságba jut, majd a hántolást folytat juk, amíg a hántolókés a forgástengelytől a karom sugaránál kisebb sugárirányú távolságba jutott. A találmány szerinti eljárás kivitelére al- 50 kaknas esztergapadinak a bajtóorsó végéie helytállóan erősített és a fatömb egyik végébe kapcsolódó hajtókarima van és a találmány lényege az, hogy a helytálló karoménál nagyobb átmérőjű második segéd- 55 hajtókarmja van, mely tengelyirányban eltolható, de a hiajtöor&óhoz képest eí nem foroghat és mely oly szervekkel van összekötve, melyek a segédlkarmöít a bajtóorsó forgása köziben, hajtási helyzetéből, amely- 60 bem a hántoló forgástengely felé mozgó kés pályájában fekszik, egy a pályán kívül fekvő, üresjárási helyzetbe hozzák. A segédkarom elmozgása, célszerűén a késhordozó csúszka helyzetétől függőségben, önműkö- (-;5 dően vezérelt úgy, hogy a segédkarmot a fatömbnek oly átmérőig "való lehántolása után, mely a hajtóerőnek a helytálló karom útján való átvitelét lehetővé teszi, a hantolás megszakítása nélkül, az előrehaladó 70 kést pályájából önműködően eltávolítja. A találmányt az esztergapad példakép-