139147. lajstromszámú szabadalom • Bevonószer
I 13914t. nézetek szerint etekintetben optimális olyanoké, melyek sziabad kövasavat gyakorlatilag nem tartalmaztak. Tapasztalataink szerint továbbá az ilyen szereknél is imó-5 dunkban áll a belőlük készült bevonatok által kisugárzott fény színéneik, illetve a kisugárzott spektrum szélességének a kiindulási, anyagok mennyiségarányának változtatásával való messzemenő befolyásolása, 10 mi gyakorlati szempontból1 igen fontos, mert a gyakorlati követelmények olyan bevonat létesítésére irányulnak, mely széles hullámsáv (mellett, tehát fehér vagy ahhoz közelálló színben, ad jó fényhatásfokkal lát-15 ható fényt. " ; E felismeréseink alapján végzett további kísérleteink folyamán azt találtuk, hogy a szóbanforgó fajtájú szerekből készülit bevonatok által k.sugarzott fény,erős-20 sége és spektrumának szélessége akkor • maximális, ha a cinkberilliummangánsz.likátból álló bévonószer szabad kovasavtartalma móliszázaléikban kb. 30% és a bévonószer tisztátalanságokat, mint amilyenek pél. 35 dául a nehéz fémsók, kimutatható menynyiségben vagy egyáltalán nem, vagy legfeljebb 0:0005 súlyszázaléknyi mennyiségben tartalmaz. Tekintettel a mennyiségi meghatározás esetleges pontatlan-30 ságaira és a gyártási szórásra, a találmány szerinti szer szabad kovasavtartalma tapasztalataink szerint 27 és 33% között lehet, anélkül, hogy féntemlített kedvező tulajdonságai a 30%-os optimumtól való 35 ezen eltérés folytan .számottevően romlanának. A találmány szerinti bévonószer előállításánál tehát úgy járunk el, hogy az alkatrészeik összekeverésekor annyi kovasa-40 viat adagolunk, hogy abból, ha a bévonószer összetételét azzal a feltételezéssel számít iuk ki, hogy a kovasa,v a felhaszná't fémoxidokkal ortoszllikátokat alkot, kb. 30 imól-%-nak megfelelő kovasav mennyiség [45 maradhasson számítás szerint szabad, azaz fémoxidokhoz nem íkötött állapotban. Az ígv számított kovasavfö'ösleg értendő tehát a jelen leírás és igénypontok szerinti szabad kovasavtartalmon. 50 A találmány szerinti bevonószerből bevonatokat úgy készítünk, hogy a . bévonószer eközben vegyi elváltozást ne szenvedjen, tehát például a kötőanyaggal vegyi reakcióba ne lépjen. Higanygőz rezonanciasu-55 gárzásával világításra gerjesztett kevonatokat üvegburás lámpákon vagy kisütőcsöveiken a találmány szerinti szerből is célszerűen az edd'ig is használatos módon, készítünk. Készíthetjük azonban a bevonatot más megfelelő módon, például a 60 i37.856. sz. szabadalmunk leírásában ismertetett ím ód-ón is. A találmány szerinti bévonószer előállítása önmagában véve elvileg ismert módon, azaz a kiindulási anyagok kellő mennyi- 65 sáraranyokban való összekverése és kiizzítása útján történhet. Ügyelni csak arra kell, hogy a kiindulási anyagoik a kellő tisztaságúak legyenek és azokat olyan arányban keverjük, hogy a féntemlített össze- 70 tételű szert kapjuk. Kiindulási anyagokként célszerűen a cink, szilícium, berillium és mangán oxidjait használjuk, de alkalmazhatók e fémek izzítással oxidokká átalakítható más megfelelő vegyületei, például kar- 75 bonátjai, oxalátjai, acetátjai stb. Olyan bevonószert, melyből készült bevonat a higany 2537 Ä hullámhosszú rezo- . nanciasuigárzásával gerjesztve kitűnő fényhatásfokkal ad olyan rózsaszínes — fe- 80 bér fényt, melynek spektráüs tartománya 4500 A-tól 7000 Ä-ig terjed, például a.következőképen állíthatunk elő: Finoman porított és kellő tisztaságú 60 súlyresz ZnU, 4(J súlyrész SÍO2, 4 su^yrész 85 Beü és 3.3 súlyrész MnO a.apos összekeverés útján kapott ikimüuliási anyagKevéreket tűzálló tégelyben 1200 C° hőmérsékleten levegőn izzítunk, mindaddig, míg homogén terméket kapunk. Az izzítás idejét 90 adott kiindulás; anyagok esetén célszerűen néhány előkisérlettel állapítjuk meg, melyek folyamán azt vizsgáljuk, hogy menynyi ideig tartó izzítás esetén kapunk olyan szert, melyből maximális fényerővel su- 95 gárzó bevonatok készíthetők. A fentemlített keverék izzítása útján kapott bévonószer összetétele unól-százalékokban a (következő : 55,7% Zm SiO* 100 12,1% -Be2 Si04 : 3,5% Mll2 S104 28,7% SiOa Tapasztalataink szerint az ezen optimális összetételtől való bármely eltérés a be- 105 vonat által kisugárzott látható fény színképéneik szélességét csökkenti, de csekély eltérések a féntemlített határokon belül gyakorlatilag számottevő hátrányokkal rendszerint még nem járnak. A találmány sze- 110 rinti szer világító bevonatok készítésére akár önmagában, akár egyéb megfelelő su- • gárzásátalakító szerekkel keverten használható, és jó fénykibocsátó képességét tartósan megőrzi. U5
