139012. lajstromszámú szabadalom • Eltérítőberendezés katódasugárcsövekhez

139012. csévéhez juttat: ennek következtében acséve kapcsai között olyan e^ feszültség lép lel. melynek lefolyását az idő függvényébe« a 3. ábra teljes vonala mutatja. Ekkor az EF 5 és GH feszültségimpulzusok szélességei meg­egyeznek a sorok közötti vissza futóidőkkel. melyeknek mindenkor az ehhez megszabott értékeken belül kell lenniök. A valóságban azonban a 2. és 3. ábrákon 10 látható feszültség- és áramleíoly ásókat nem érjük el. Ennek egyik oka, hogy a feszültség csak akkor csökkenhet nulla idő alatt F'-ről F-re, illetve fí'-ről H-ra, ha a csévét át­járó áram hirtelenül meg tu tin a szakadni. 15 Ez csak akkor lenne lehetséges, ha a csévét tartalmazó kör ellenállása végtelen nagy, lenne. Mivel ez általában nincs így, a fe­szültség pl. csak az M és N pontokban csök­ken nullára, míg az áram teíolxását a csé-20 vén 'át az AK és CL szakadozott vonalak adják meg. Ebből következik, hog) a visz­szafutás ideje nem-kívánt módon hosszab­bodik. A találmány szerint e hátrány csökken-25 tésére a visszafutóidő közben az erősítőcső munkapontját löjnműkiödőan. (elcsúsztatjuk akként, hogy a cső belső impedanciája tete­mesen növekedik. Ezt a találmány szerint alkalmas módon azzal érjük, el, hogy az 30 impulzusalakú feszültség egy részét az erő­sítőcsőhöz visszavezetjük. Emellett előnyös, ha erősítőcsőként pentódát alkalmazunk; ex esetben az említett feszültséget a fogórá­csához vezetjük. 35 A találmány szerinti eltérítőberendezés működését a 4. ábra kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábra szerinti (1) trióda helyett erősítőcsőként itt (líü) pentóda látható. Kü­lönben a két kapcsolási vázlat megfelelő ré-40 szeit azonos hivatkozási számok jelölik. \ (16) árnyékolórácsot a tápforráshoz szoká­sos módon kötjük. Az 1. és 4. ábra közötti különbség, trióda helyett pentóda alkalma­zásán felül, abban van, hogy a kimenő-45 transzformátor (10) szekundértekíeresének egyik vége az erősítőcső katód áj ával, másik vége pedig az erősítőcső (17) fogórácsával van összekötve. A működést helyesen a következő ma-50 gyarázat alapján érthetjük meg. mikori» egyenlőre feltesszük, hogy a transzformátor veszteségmentes és nagy önindukciójú. A 2. ábra szerinti görbe meredek AB és CD oldalainak lefolyása közben a (11) csévéli át meglehetősen nagy értékű és mindenkor 55 azonos irányú önindukció feszültségek kelet­keznek. Azt a cséveoldalt, mely a második oldalhoz képest pozitív potenciált kap, az erősítőcső katódájával kötjük össze; a (11) cséve második oldalát, mely tehát a \ issza- 60 futóidő közben a katódához képest minden­kor negatív, a pentóda (17) fogórácsához csatlakoztatjuk. Énnek következtében a pen­tóda munkapontja mindegyik vissza!'utó­periódusban tetemesen balra csúszik és a 65 belső impedanciája tetemesen növekedik. Ezzel elérjük, hogy amennyiben a transzfor­mátor a feltevés szerint veszteségmentes és nagy impedanciájú, a (11) eltérítőcsévét a visszalutóidő közben igen nag)' impedancia 70 zárja, aminek következtében a visszafutóidő elérhető minimális értékhez közeledik. A kí­vánt javítások elérésére a gyakorlatban nagy önindukciójú és csekély vasve.szteségű transzformátort alkalmazunk. Mivel a fe- 75 szültséget a fogórácshoz vezetjük és ez a rács a katódához képest negatív ,poten­ciájú, a találmány szerinti berendezésnél a (11) eltérítőcsévét járulékosan nem terhel­jük. 80 Szabndalm i igénypontok: 1. Eltérítőberendezés katódasugárcsövekhez, mely erősítőkapcsoláson át egy ^agy több eltérítőcsévével csatolt billenőgcnerátort tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az erő- sö sítőcső munkapontja az u. n. visszalutó­idő közben akként csúszik el, hogy a cső belső impedanciája tetemesen növe­kedik. 2. Az 1. igénypont szerinti eltérítőben'«- 90 dezés foganatosítási alakja, azzal jelle­mezve, hogy az erősítőcső belső impe­danciájának nö\élését azzal érjük el, hogy a cső kimenőfeszü'tségimpulzusának leg­alább egy részét az elektródák egyikéhez 95 akként vezetjük, hogy a munkapont a visszafutóidő közben elcsúszik a cső. ka­rakterisztikájának ama pontjába vagy ezen a ponton túl. melyben a cső el van rekesztve. 100 3. A 2. igénypont szerint eltcrítőberendezés olyan foganatosítási alakja, mélynél leg­alább az egyik erősítőcső pentóda vagy legalábbis fogóráccsal ellátott cső, azzal jellemezve, hogy a kimenőkörről levett 105 feszültséget a fogóráesra kapcsoljuk. 1 rajzlap melléklettel. Felelős kiadó: dr. sályi István szabadalmi bíró. Szikra Irodalmi és Lapkiadóvállalat, Nyomdai Rt., Budapest, V., Felelős nyomdavezető: Radnóti Károly. Honvéd-utca 10.

Next

/
Thumbnails
Contents