138999. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehér porcellánárunak alagútkemencében való égetésére

Megjelent 1948. évi november hó 15-én. MAGY Ali SZABADALMI BIKnSÁ*0 SZABADALMI LElRÁS 138999. SZÁM. XVII/b. OSZTÁLY. — M-13378. ALAPSZÁM. Eljárás fehér porcellánárunak alagútkemencében való égetésére. Mattyasovszky-Zsoinay László oki. vegyészmérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1947. évi június hó 13. Amint az a régi szakaszos üzemű porcellánégetőkemencéknél szerzett tapasztalatok alapján köztudomású volt, a fehér porcellánáru megkívánja, hogy égetésének • 5 kezdetén és végén oxidáló légkör, a máz olvadási ideje alatt pedig redukáló lang érje. Az oxidalás célja a szerves anyagok és a netalán lerakódott korom elégetése, a redukálásé pedig a háromvegyértékű vasvegyü-10 -etek redukálása. Egyrészt a korom elégetése, másrészt a íom-vegyületek redukálása céljából az eddigi poroellánégető alagútkemencéket övekre osztották és a kemencelégkört úgy 15 szabályozták, hogy míg a máz likacsos (kb. 1000—1100 C°-ig), oxidáló övön haladjon ál az áru, amíg a máz likacsossága kb 5%-ról 0%-na csökken — ami általában 1200 C° körül szokott bekövetkezni — re-20 dukáló övön haladjon, a máz olvadása után pedig. a legmagasabb hőmérsékletig, tehát mintegy 1400 C°-ig lehetőleg semleges légkörbe haladjon, és az égetés legvégén oxidáló légkör érje. 25 E szigorúan meghatározott övekre való osztásnak egyik hátránya, hogy a gyakorlatban csak körülményesen valósítható meg, hosszú égetési övet kell építeni, és részben a hosszú égetési övben előálló hővesztesé-30 gek, részben pedig az egymástól különböző két-háromféle gázösszetétel különálló keringtetése gazdaságilag hátrányos. A fő hátrány azonban az, hogy az ilyen kemencékben előállított áru, a régi szaka-35 szos üzemű kemencék árujához képest kékesszürke színárnyalatú. A kékesszürke színárnyalatot az okozza, hogy a nyersanyagokban jelenlevő csekély, mintegy 0,10%-nyi .mennyiségű TÍO2 a redukáló övben redukálódik. Fehér árut csak ÍO akkor állíthatunk elő, ha úgy szabályozzuk a kemencelégkört, hogy a FeaOs redukálódjék ugyan, de a TÍO2 ne redukálódjék. Ezt az eddigi folytonos üzemű kemencékben csak az esetben lehetett elérni, ha aránylag 45 magas hőmérsékletig tartózkodott az áru az oxidáló övben, és csak közvetlenül a maz likacsainak záródása előtt került a redukáló övbe, és ott enyhe redukálásnak volt csak kitéve (2—5% CO). 50 Az utóbbi követelmény megvalósítása újabb nehézségekbe ütközött, mert az alagútkemencékben állandó enyhe redukálást nehéz fenntartani: a gáz nyomásának vagy összetételének változása esetén gyakran meg- 55 történt, hogy túlerős lett a redukálás, vagy oxidálóvá vált a kemencelégkör. Az előbbi esetben szürkéskék, az utóbbi esetben sárgás lett az áru színe. Azt is nehéz volt megvalósítani, hogy minden áru pontosan az elő- QQ írt hőmérsékleten érkezzék a redukáló övbe: a hőmérséklet kényszerű kiegyenlítésére meg kellett hosszabbítani az előégetési övet is, ami ismét a már előbb említett gazdasági hátrányokkal járt. A gyakorlat- 65 ban így is előfordult, hogy az áru egyrésze túl alacsony hőmérsékleten került a redukáló övbe és kékesszürke llett, az áru más részének máza pedig már az oxidáló övben tömörré égett, és ezért az áru sárgás szín- 70 árnyalatú maradt. A találmány értelmében ezek a hátrányok megszüntethetők, és a folytonos üzemű kemencékben is égethetünk nehézség nélkül a régi szakaszos üzemű kemencék árujával 75 egyező minőségű árut, ha az oxidáló öv és