138917. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tér pásztázására
24 138917. e0 -2«i = E0 cos (w 0 — uh)t (71) e0 _247 = E 0 cos w 0 t (72) e0 _ 248 == E0 cos (w 0 -J- Wh)t (73) Ezekben 5 E 0 a modulálójelek amplitúdója és w0 =2TC (f 0 — f'o). Ha ia 252, 253 és 254 egységek közbenső»frekvenciás sávszűrői a 246, 247 és 248 modulátorok kimenőköreiben adódó modulált 10 jelek különbözeti frekvenciás összetevőit választják ki és ezeket egymással egyesítve a közös 256 erősítő bemenőkörébe vezetik, akkor a következő alakú közbensőfrekvenciás jelet kapjuk: 15 ei.f . == [1 —j— 2 cos (o)h t-(--j- 2 a w cos a)j cos (OH — w0 )t (74) A (74) egyenletnek a 2.—12. ábrákkal kapcsolatosan ismertetett rajzos megoldása azt mutatja, hogy a 210b antennacsoport 20 vételi irányjellemzéke a, legkisebb frekvenciájú modulálójellel táplált jelcsatornához tartozó antennától a legnagyobb frekvenciájú modulálójellel táplált jelcsatornához tartozó antenna felé, azaz a jelen esetben •25 a 217 antennától a 219 antenna felé haladó pásztázó mozgást végez. E pásztázó mozgás iránya azonos a 210a antennacsoporttal létesített sugár pásztázó mozgásának irányával és ennélfogva a berendezés vételi 30 irányjellemzéke a pásztázósugárral együttjárólag pásztázza'végig a terét. Természetesen kimutatható, hogy a fenti vizsgálatnak ez az eredménye akkor is érvényes, ha a 'két antennacsoport fentemlített három-35 három antennája helyett az összes antennákat tekintetbe vesszük. Ha a 252, 253 és 254 egységek sávszűrői a modulált jelek összegezett frekvenciájú összetevőit választanák ki, akkor a vételi 40 irányjellemzék pásztázó mozgásának iránya ellentétes volna a pásztázósugár pásztázómozgásának irányával. Ebből az következik, hogy abban az esetben, ha a 246 modulátorhoz vezetett modulálójel nagyobb 45 frekvenciájú a 248 modulátorhoz vezetett modulálójelnél, a 252, 253 és- 254 egységek sávszűrőjnek a modulált jelek összegezett frekvenciájú összetevőit kell kiválasztaniuk, hogy a vételi irányjellemzék pásztázó moz-50 gása a pásztázó sugár pásztázó mozgásával azonos irányú legyen. Ismert okokból általában kívánatos, hogy a 251—255 egységek erősítői aránylag kis frekvenciával működjenek és ezért előnyös, ha a modulálójele">5 ket olyan sorrendben vezetjük a 245—249 modulátorokhoz, hogy a különbözetifrekvenciás összetevőket lehessen kiválasztani és hasznosítani, mert ezeknek frekvenciája lé-- f nyegesen kisebb a 211—215 lantennákkal kisugárzott jelek' frekvenciájánál. 60 Az ábrázolt kiviteli példa esetében a lebegtető 244 rezgés keltő üzemi f0 frek- ' venciáját az egyszerűség kedvéért egyenlővé tettük az adóberendezés lebegtető 238 rezgéskeltőjének üzemi frekvenciájával, 65 azonban nyilvánvaló, hogy a két rezgéskeltőnek egymástól eltérő üzemi frekvenciái is lehetnek. Az egyetlen követelmény, amelyet ' a 244 rezgéskeltőnek teljesítenie kell, abban van,, hogy üzemi frekvenciájának alkalmas- 70 nak kell lennie olyan közbensőfrekvenciás jelek létesítésére, amelyekre a 251—255 és 256 egységek erősítői hangoltak. Megemlítjük továbbá, hogy az ábrázolt kiviteli példa esetében alkalmazott külön adóantennák és 75 külön vevőantennák nem feltétlenül szükségesek, mert ugyanazokat iaz antennákat is fel lehet mind az adáshoz, mind a vételhez használni, ha mindegyik antennához egyegy adási és egy-egy vételi jelcsatorna 80 csatlakozik. Ez esetben azonban előnyös, ha a 231—235 egységek és az antennák, valamint a 245—249 egységek és az antennák közé megfelelő hosszúságú átvivővezetékeket iktatunk be, az adóberendezésben pedig 85 impulzusmodullációt alkalmazunk. A 22. ábra szei'inti berendezés fenti ismertetéséből kitűnik, hogy a 221 jelforrás, a 222 rezgéskeltő a kiegyenlített 223 modulátor és a sávszűrőkből és modulátorok- 90 ból összetett 224 egység egymástól a 21.1 —215 adóiantennáik közeivel: arányosan különböző frekvenciájú vivőhullámú jelek létesítésére való szervek, a 221 jelforrás, a 222 rezgéskelt'ő a kiegyenlített 236 modu- 95 lator és a sávszűrőkből és modulátorokból összetett 238 egység, valamint a 245—249 modulátorok viszont az egyes vevőantennákkal vett visszavert jeleknek olyan modulálójelekkel való modulálására hivatott 100 szerveket alkotnak, amely modulálójelek frekvenciái egyrészt a kisugárzott jelek frekvenciáitól eltérőek és másrészt egymás közt its a 216—220 vevőantennák közeinek nagyságával arányosan ' különböznek egy- 105 mástól. E szer'vek a vevőberendezésben olyan modulált jeleket eredményeznek, amelyek csak egy megbatározott, a kisugárzott jelsugár pásztázó mozgásával együttjáróan változó vételi irányra nézve no azonos fázisúak. Ha az antennák közei egyformák, akkor a kisugárzott vivőhullámú jelek frekvenciái és a vett jeleket moduláló jelek frekvenciái is egyforma közök- .
