138917. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tér pásztázására

so 13891'?. jeKemzéket vízszintes pásztázó mozgásra készteti, a mindegyik harántsor antennái­nak • modulátoraihoz vezetett jelek között pedig ifv frekvenciakülönbség van, amely-5 nek .'folytán a vételi irányjellemzék ia víz­szintes pásztázó mozgásnál előnyösen ki­sebb sebességű, függőleges pásztázó moz­gást 'végez. A II. csoport összes imodulátorainaik ki-10 fnenőkörei ,a 19. ábria szerinti berendezés esetéhez hasonlóan közös közbensőfrek­venciás csatornában egyesülnek és ia 131' egységhez csatlakoznak, amelynek kimenő­teljesítménye a 157 •katódsugárcső katód 15 sugarát modulálja. Minthogy iá .berendezés vételi irányjellemzéke két irányban vége? pásztázó mozgást, a katódsugár vízszintes kiterítését foganatosító ikitérítő feszültsé­geit szplgáltató 159 'rezgéskeltőn1 ' felül 20 még egy második 171 rezgéslkeltőt is alka! máztunk, amely a késleltető 158 műháló­ziattal azonos késleltető 173 műhálózatp'fl át csatlakozik-a 169 rezgéskeltőhöz és a katódsugár 'függőleges kiterítését végző 25 172 kitérítő elektródáikat tápláló kitérítő -feszültséget szolgáltatja. A 17—21. ábrák szerinti vevőberendezé­sek vételi irányjellemzékének a, főérzé­kenysiégi irány mellett általában egy vagy 30 több kévésébe hatékony mellékérzékeny­ségi iránya is van. Ezeknek ia nem kívána­tos mellékérzékenységeknek, a hatékony­ságát miég csökkenthetjük olymódon,, hogy ia berendezés különféle modulátorainak — 35 pl. a 17. ábra szerinti .berendezés 116—120 'modulátorainak —• a modulációs fokát aként szabályozzuk, hogy a modulátorok kimenőköreiben adódó különbözeti frekven­ciás jelösszetevők amplitúdói különbözze-40 nek egymástól. Ez laz általános (37a) és (62) egyenletekre nézve azt jelenti, hogy a különféle K0 és K m együtthatókat kü­lönbözővé tesszük egymástól. Az említett általános , egyenleteik ez esetben is érvé-45 nyesek, feltéve, hogy az egyenletnek az antennarendszer középpontjától azonos tá,; volsághan. levő anteníiapárokhoz tartozó modul'átorpárokban létesített ( különbözeti frekvenciád összetevőket kifejező tagjaiban 50 előforduló Km együtthatók egyformák. A 22—26. ábrák olyan egyesített adó-és vevőberendezések kiviteli példáit szem­léltetik, amelyek alkalmasak kisugárzott jelet visszaverő tárgy térbeli helyének 55 megállapítására. ( A 22. ábra 211—220 antennákból össze­tett (210 í antennarendszerrel rendelkező ilyen berendezést szemléltet. Az antennák, amelyek előnyösen függőleges dipolanten­nák lehetnek, egy-egy egyenes vonal men- ßo ten .elrendezett két'210a és 210b cso­csoportba osztottak és e csoportokon belül előnyösen egyforma, irányjéllemzékük alakjától függő közökben vannak. A leg­több esetben az a legelőnyösebb, ha ezek 65 a közök egyenlőek a 210a antennarend­szerhez vezetett jelek alapfrekvenciájá­nak megfelelő hullámhossz felével. Azt, hogy az antennaközök milyen módon befolyásolják az irányjellemzéket az 1 — 13. 70 ábrákkal kapcsolatosan ismertettük részle­tesebben, 22. ábra szerinti berendezés továbbá kü­lönböző frekvenciájú vivőhullámú jeleknek a 210a antennacsoport legalább két anten- 75 nájához való hozzávez-etésére alkalmas szer­veket tartalmaz. Ezekhez az antennák szá­mától és közeitől függő frekvenciaösszete­vők "alkotta jel létesítésére alkalmas 221 jelforrás tartozik. Az evvel létesített és az 80 egyes antennák jelcsatornáihoz vezetett jelek frekvenciája előre meghatározott vi­szonyban van a kérdéses jellel táplált anten­nának az összes antennák részére közös alapponttól való távolságával. A jelen eset- 85 ben, amelyben mindegyik antennacsoport öt antennát tartalmaz, a 221 jelforrással léte­sített jelnek két fi, és 2^ frekvenciaössze­tevője van, amelyeknek frekvenciái tehát az antennáknak az alappontnak tekintett 90 középső antennától való távolságával ará­nyosak. Az antennacsoportok természetesen további antenqákat is tartalmazhatnak és'. az antennaközök is eltérőek lehetnek egy­mástól, mimellett az említett jelnek még to- 95 vábbi, vagy a fenti frekvenciáktól eltérő frekvenciájú összetevői lehetnek. A 221 jelforrás kimenőkre fc frekven­ciás vivőhullámat létesítő 222 rezgéskeltő kimenőkörével együtt kiegyenlített 223 mo- 100 dulátor bemenőkörére kapcsolt. A modulá­tor kimenőköre 225—229 sávszűrőkből és modulátorokból összetett 224 egységhez csatlakozik, amelynek sávszűrői a 223 modu­látor kimenőkörében megjelenő f„, f0 + ft 105 és f„ + 2fh 2f frekvenciaösszetevők közül egy-egyre hangoltak. Előnyös, ha a vivő­rezgés f frekvenciája olyan kicsiny, hogy a 224 egység sávszűrői könnyen külön­választhassák egymástól az említett össze- 110 tevőket. Ez okból nagyobb f0 frekvenciájú lebegtető rezgést létesítő '230 rezgéskeltőt is alkalmaztunk, amely az említett frek­venciaösszetevőket nagyobb f0 +fc — 2ff .. f0 + f c -4- 2 ft "frekvenciájú lebegő 115 rezgésekké változtatja át, amelyek alkal­masak ,az antennákkal való kisugárzásra.

Next

/
Thumbnails
Contents