138917. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tér pásztázására
so 13891'?. jeKemzéket vízszintes pásztázó mozgásra készteti, a mindegyik harántsor antennáinak • modulátoraihoz vezetett jelek között pedig ifv frekvenciakülönbség van, amely-5 nek .'folytán a vételi irányjellemzék ia vízszintes pásztázó mozgásnál előnyösen kisebb sebességű, függőleges pásztázó mozgást 'végez. A II. csoport összes imodulátorainaik ki-10 fnenőkörei ,a 19. ábria szerinti berendezés esetéhez hasonlóan közös közbensőfrekvenciás csatornában egyesülnek és ia 131' egységhez csatlakoznak, amelynek kimenőteljesítménye a 157 •katódsugárcső katód 15 sugarát modulálja. Minthogy iá .berendezés vételi irányjellemzéke két irányban vége? pásztázó mozgást, a katódsugár vízszintes kiterítését foganatosító ikitérítő feszültségeit szplgáltató 159 'rezgéskeltőn1 ' felül 20 még egy második 171 rezgéslkeltőt is alka! máztunk, amely a késleltető 158 műhálóziattal azonos késleltető 173 műhálózatp'fl át csatlakozik-a 169 rezgéskeltőhöz és a katódsugár 'függőleges kiterítését végző 25 172 kitérítő elektródáikat tápláló kitérítő -feszültséget szolgáltatja. A 17—21. ábrák szerinti vevőberendezések vételi irányjellemzékének a, főérzékenysiégi irány mellett általában egy vagy 30 több kévésébe hatékony mellékérzékenységi iránya is van. Ezeknek ia nem kívánatos mellékérzékenységeknek, a hatékonyságát miég csökkenthetjük olymódon,, hogy ia berendezés különféle modulátorainak — 35 pl. a 17. ábra szerinti .berendezés 116—120 'modulátorainak —• a modulációs fokát aként szabályozzuk, hogy a modulátorok kimenőköreiben adódó különbözeti frekvenciás jelösszetevők amplitúdói különbözze-40 nek egymástól. Ez laz általános (37a) és (62) egyenletekre nézve azt jelenti, hogy a különféle K0 és K m együtthatókat különbözővé tesszük egymástól. Az említett általános , egyenleteik ez esetben is érvé-45 nyesek, feltéve, hogy az egyenletnek az antennarendszer középpontjától azonos tá,; volsághan. levő anteníiapárokhoz tartozó modul'átorpárokban létesített ( különbözeti frekvenciád összetevőket kifejező tagjaiban 50 előforduló Km együtthatók egyformák. A 22—26. ábrák olyan egyesített adó-és vevőberendezések kiviteli példáit szemléltetik, amelyek alkalmasak kisugárzott jelet visszaverő tárgy térbeli helyének 55 megállapítására. ( A 22. ábra 211—220 antennákból összetett (210 í antennarendszerrel rendelkező ilyen berendezést szemléltet. Az antennák, amelyek előnyösen függőleges dipolantennák lehetnek, egy-egy egyenes vonal men- ßo ten .elrendezett két'210a és 210b csocsoportba osztottak és e csoportokon belül előnyösen egyforma, irányjéllemzékük alakjától függő közökben vannak. A legtöbb esetben az a legelőnyösebb, ha ezek 65 a közök egyenlőek a 210a antennarendszerhez vezetett jelek alapfrekvenciájának megfelelő hullámhossz felével. Azt, hogy az antennaközök milyen módon befolyásolják az irányjellemzéket az 1 — 13. 70 ábrákkal kapcsolatosan ismertettük részletesebben, 22. ábra szerinti berendezés továbbá különböző frekvenciájú vivőhullámú jeleknek a 210a antennacsoport legalább két anten- 75 nájához való hozzávez-etésére alkalmas szerveket tartalmaz. Ezekhez az antennák számától és közeitől függő frekvenciaösszetevők "alkotta jel létesítésére alkalmas 221 jelforrás tartozik. Az evvel létesített és az 80 egyes antennák jelcsatornáihoz vezetett jelek frekvenciája előre meghatározott viszonyban van a kérdéses jellel táplált antennának az összes antennák részére közös alapponttól való távolságával. A jelen eset- 85 ben, amelyben mindegyik antennacsoport öt antennát tartalmaz, a 221 jelforrással létesített jelnek két fi, és 2^ frekvenciaösszetevője van, amelyeknek frekvenciái tehát az antennáknak az alappontnak tekintett 90 középső antennától való távolságával arányosak. Az antennacsoportok természetesen további antenqákat is tartalmazhatnak és'. az antennaközök is eltérőek lehetnek egymástól, mimellett az említett jelnek még to- 95 vábbi, vagy a fenti frekvenciáktól eltérő frekvenciájú összetevői lehetnek. A 221 jelforrás kimenőkre fc frekvenciás vivőhullámat létesítő 222 rezgéskeltő kimenőkörével együtt kiegyenlített 223 mo- 100 dulátor bemenőkörére kapcsolt. A modulátor kimenőköre 225—229 sávszűrőkből és modulátorokból összetett 224 egységhez csatlakozik, amelynek sávszűrői a 223 modulátor kimenőkörében megjelenő f„, f0 + ft 105 és f„ + 2fh 2f frekvenciaösszetevők közül egy-egyre hangoltak. Előnyös, ha a vivőrezgés f frekvenciája olyan kicsiny, hogy a 224 egység sávszűrői könnyen különválaszthassák egymástól az említett össze- 110 tevőket. Ez okból nagyobb f0 frekvenciájú lebegtető rezgést létesítő '230 rezgéskeltőt is alkalmaztunk, amely az említett frekvenciaösszetevőket nagyobb f0 +fc — 2ff .. f0 + f c -4- 2 ft "frekvenciájú lebegő 115 rezgésekké változtatja át, amelyek alkalmasak ,az antennákkal való kisugárzásra.
