138917. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tér pásztázására
138&1V. ÍB irányított vételi irányjellemzéke van, amelynek legnagyobb kiterjedése abba az irányba mutat, amelyre nézve a valamely megválasztott (t) időpontban adott a érték kielé-5 gíti a (39) egyenletet. Az lis nyilvánvaló, hogy ennek a legnagyobb érzékenységnek. az iránya adott szögön belül folyamatosan és időszakosan változik, minthogy az a szög-, nek a (39) egyenletet kielégítő értéke a (t) 10 értéktől függ. A találmány szerinti berendezés vételi irányjellemzékének eme pásztázó mozgását különféle célokra ki. lehet, használni. A berendezés e tulajdonságánál fogva kiváltképen :alkalmas kisugárzott je • 15 leket visszaverő vagy saját jeléket kisugárzó tárgy, pl. repülőgép, térbeli helyzetének megállapítására. .' A (38) és (39) egyenletek más szempontból is fontosak. Ezekből ugyanis egyrészt 20 az következik, hogy a berendezés, vételi irányjellemzéke pásztázó mozgásának sebessége bármely adott (a) antennaközök esetében az egyes antennák jelcsatornáihoz vezetett moduláló jelek wh frekvenciakülönbsé-25 gétől függően változik, másrészt az, hogy ez a pásztázási. sebesség adott <i)h frekvenciakülönbség esetében fordított arányban áll az 'antennaközök, (a) nagyságával és harmadrészt -az, hogy az wh érték és az 30 (a) érték közötti aránynak szomszédos antennák alkotta mindegyik antennapár esetében ugyanannak kel'l lennie, hogy az öszszes különbözeti frekvenciájú összetevők összegeződjenek a 131 egység bemenőköré-35 ben. Azonos antennaközök esetében a szomszédos antennák alkotta összes antennapárok jelcsatornáihoz vezetett jelek között azonos frekvenciakülönbség Van. Ha az antennaközök nem egyformák, akkor az w 40 érték és, az (a) érték arányára vonatkozó fentemlített szabály megkívánja, hogy a valamely adott antenna jelcsatornájához vezetett modulálöjeí frekvenciája és egy alapantennának tekintendő antenna jelcsa-45 tornájához vezetett modulálójel frekvenciája - között e két antenna közével arányos különbség legyen. Az adott térbeli közökben elrendezett antennákkal1 vetr vivőhullámú jeleket tehát antennánként különböző olyan 50 modulálójelekkel moduláljuk, amelyeknek frekvenciája az egyes antennáknak valamely, az összes antennák részére közös alappontból való távolságával arányosan növekszik. Azonos antennaközök esetében az 55 egyes antennákkal vett vivőhullámú jeleket egymástól azonos mértékben eltérő frekvenciájú modulálójelekkel moduláljuk. Ha a vett viyőhullámú jelek , kiindulópontja rögzített távolságban van a berendezéstől, akkor a 131 egységhez vezetett 60 jel alakja a vevőberendezés vételi irányjel-' íemzékének folyamatos 'pásztázó mozgása következtében impulzusmodulációs jel alakjának felel meg akkor is, ha a vett jel maga nem is modulált vagy csak rendes ampli- 65 tudómodulációval rendelkezik. Ha a véteíi. irányjellemzék pásztázó mozgásának sebessége el'éggé nagy, akkor a jel eme modulációs' összetevőit, a 131 egységhez tartozó demodulátorral leválaszthatjuk a jelről és 70 ugyanúgy hasznosíthatjuk, mint bármely használatos, impulzusmoduládióVal működő berendezésben. Ez a lehetőség azonban akkor is fennáll, ha a jelek kiindulópontja mozog, mert ennek a mozgásnak a sebessége 75 mindenesetre kicsiny a pásztázó mozgás sebességéhez képest. A 131 egység kiértékelőszerve eszerint pl. a vett jel modulációját alkotó beszéd vagy zene visszaadására alkalmas hangvisszaadókészülék lehet. Ily- 80 módon fel lehet használni' a találmány szerinti olyan jelforrások megkülönböztetésére, amelyek egymástól1 térbelileg elkülönítettek, ' azonban azonos frekvenciával, vagypedig a berendezés több jelcsatornájának vagy 85 összes jelcsatornáinak átbocsátási körzetébe eső, egymással szomszédos frekvenciákkal működnek. -A 17. ábra szerinti berendezést felhasználhatjuk továbbá valamely jelforrás iránya- 90 mák meghatározásária is. A találmány alkalmazásának eme 'módjával egy másik kiviteli példa kapcsán foglalkozunk részletesebben. A találmány szerinti berendezés vételi irányjellemzékének az antennák száma és 95 közei szerint,' valamint az antennák jelcsatornáihoz vezetett különböző modulálójeíek lamplitüdóinak kölcsönös arányától függőén a főérzékenység iránya mellett egy vagy több mellékérzékenységi iránya is lehet. A 100 . főérzékenységi irányban is változik a vételi jellemzék alakja attól a szögtől függően, amelyet ez az irány az antennákat egymással összekötő egyenessel alkot. A vételi irányjelierrizék pásztázó mozgásának sebes- IQŰ sége ugyanúgy függ az egyes antennák jelcsatornáihoz vezetett modulálójeíek frekvenciakülönbségétől, mint ahogy ezt az 1 — 16. ábrák szerinti berendezések pásztázó sugarának pásztázási sebességével kapcsok- 110 tosan láttuk. . Nyilvánvaló, hogy a 121—125 jelforrásokkal létesített, egymástól eltérő frekvenciájú —modulálójeleket modulált vivőhullám modulációs összetevőinek is tekinthetjük. A 19. 115
