138910. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó berendezéssel kapcsolatos berendezés az átvitt jelek erősségétől függő szabályozó feszültség létesítésére
138901. feszültség úgy szabályozza a vevőberendezés erősítését, hogy a (15) demodulator bemenő feszültsége a vett jeleik erősségéniek jelentős mértékű változása esetén is csak 5 szűk határok között változik. Ennélfogva a (17) csőhöz vezetett jelek erőssége is csak szűk határok között változik, minek következtében iá lképvilágosság határértékei és az ezekkel megszabott képárnyal átok 10 nagyjából változatlanok mairiadnak. A. '(41) ifeszültségosztó lehetőséget ad az árnyalaltszabályozás késleltetésére. Ezt :a (35) egyenirányító anódájához vezetett váltófeszültség csúcsértékének szaibályozá-15 áával érjük el. Ha ezt a csúcsértéket iá (30) erősítő anódájának nyugalmi (d) feszültségénél kisebbé tesszük, akkor a (34) 'ellenálláson jelentkező feszültségnek nagyon magy mértékben kell változnia ahhoz, hogy 20 az ^egyenirányítót vezetővé tegye és ezért ebben az esetben csak iákkor következik be árnyalatszabályozás, ha az erősítőbe vezetett jeä erőssége meghalad bizonyos küszöbértéket. 25 Az egyenirányítót vezérlő feszültséget a (38) feszültségforrás helyett a vevőberendezés hálózati csatlakoztató ját tápláló váltóáramú hálózat is szolgáltathatja. Ez esetben az egyenirányító anódájához vezetett vezérlő 30 feszültség frekvenciája persze jóval k; sebb a sorváltófrekvenciánál és ezérlt az egyenirányító nem egyenirányítja az összes sorváltóieleket, hanem csak azokat, amelyeik a háilózati feszültség pozitív félhullámának 35 bizonyos része közben adódnak. Ez azonban elég ahhoz, hogy a (36), (37) terhelőköriben kielégítő árnyalatszabályozó feszültség létesüljön. E feszültség nagyságát iaz egyenirányító vezetőálliapotának idősza-49 kaiban adódó sorváltó jelek amplitúdója szabja meg. A hálózati feszültségnek az egyenirányítót vezérlő feszültségként való alkalmazása avval az előnnyel jár, hogy a hálózati feszültség szabályozása egyformán 45 hat az egyenirányító anódájára és katódájára. Ez nagyon kívánatos, mert függetleníti az ezekhez az elektródákhoz vezetett feszültségek küszöbérltékét a hálózati feszültség szabályozásától. 50 Bizonyos esetekben kívánatos lehet az önműködő árnyaifatszabályozásnak a sorváltó jelekkel való együtt járatása. Ezt oly módon érhetjük el, hogy (38) feszültségforrásként a sorváltófrekveneiávial azonos 55 üzemi frekvenciájú rezgéskeltőt .alkalmazunk és ezt az együttjárató jeleket szétválasztó (18) készüléknek a sorváltófrekvenciás Ifesültséget szolgáltató kimenőköréhez csatlakoztaltjuk, mint ezt a szaggatott vonallal rajzolt (39) vezeték jelzi. Ilyen rez- 60 géskeltővel kapcsolatban előnyösen fázisszabályozó áramkört is alkalmazunk, hogy az árnyalatszabályozó feszültségnek a sorváltójelek fázisához viszonyított fázisát szabályozhassuk. 65 A fentiekből kitűnik, hogy a (35) egyenirányító anódájához vezetett váltófeszültség frekvenciája akár megegyezhetik az árnya'altszabályozó feszültség létesítéséhez használt sorváltójelek ismétlődésének írekven- 70 eiájával, akár nagymértékben eltérhet ettől. A két frekvencia megegyezése esetében gondoskodni kall arról, Ihogy az árnyalatszabályozó feszültség és a sorváltójelek között megfelelő fáz'svisizoiny legyen. Az 75 esetben viszont, ha az egyenirányítót íz árnyalatszabályozó feszülség létesítéséhez használt sorválójelek ismétlődésének frekvenciájától jelentékenyen eltérő frekvenciájú váltófeszültséggel vezéreljük, az 80 egyenirányítót esiúcsegyenirányítóként keli működtetnünk. A 3. ábra iá (16) egység más kiviteli alakját szemlélteti. Itt ia 1(30) cső katódáj.a közvetlenül össze van kötve a (15) demodulator 85 terhelőellenállásával, vezérlőrácsa pedig (32) előfeszültségforráson át csatlakozik iá demodulátorhoz. Az erősítő (50) terhelőellenállása a katódakör részét alkotja, azonban visszacsatolási jelenségek kiküszöbölése 90 végett el van választva a cső bemenőkörétől. Az (50) ellenálláson jelenikező képfrekvenciás jelet, mint a rajz mutatja, közvetlenül hozzávezethetjük a (17) katódsugárcső vezérlőelektródáiálhoz. 95 E kivcíteli alak esetében a (38) feszültségforrásból származó vezérlő váltófeszültség csúcsértékének egyenlőnek kell lenni a nyugalmi.feszültségnek az (50) ellenállásom adódó feszültségesésével, amely egyúttal az 10ü egyenirányító előfeszültsége. Ha az árnyalatszabályozást késfelitetjük, a vezérlőfeszültség csúcsértékét az előbb említett értéknél kisebbé kell tennünk. Mindkét esetben az 1. ábrával kapcsolatosan ismertetett 105 módon adódik az árnyalatszabályozófeszültsóg a 1(36) (37) terhelőköriben. A 4. ábra ia (16) egységnek olyan kiviteli alakját szemlélteti, amely alkalmas az egvüttjáratójeleknek a vetít távolbalátó- 110 jelből való kiválasztására. Itt 0 (35) egyenirányító terhelőkörében a '(36) kondenzátorral sorbakapcsolt járulékos (55) ellenállás van. A terhelőkör (36), (55) részének időállandója a sorváltójelek ismétlődési időszakának tört része, az egész (36), (37), (55) terhelőkör időállandója pedig az említett időszak többszöröse. Az (57) ellenállás
