138906. lajstromszámú szabadalom • Önműködő erősítésvezérlő berendezés

138906. . • 6 egymást metsző ábra keletkezik. A jobbra kapcsoló (30a) és a balra kapcsoló (30b) modulátor felváltva történő működtetésé­hez négyszögletes alakú hullámot adó (32) 5 oszcillátort alkalmazunk, melynek kimenő­körei a (30a) illetve (30b) egységekkel van­nak kapcsolva és melyek ezeket az egysé­geket, felváltva, oly frekvenciával működ­tetik, amely nagyobb a (10), (11) antenna-10 rendszer forgási frekvenciájánál. A (26) szekunder elem a (15) katódsugárcső víz­szintes irányban kitérítő (33), (34) lemezei­vel van összekötve oly csatolórendszer cöz­vetítésével, melynek részei: az induktive 15 csatolt (35a), (36a) hurkok, a vízszintes ki­térítés összetevőjét erősítő (37a) erősítő és . az összetevőt egyenirányító (38a) egyenirá­nyító és a (39a) feszültségforrás. A (35a) hurok közvetlenül a (26a) szekunder elem 20 végeivel van összekötve és a szaggatott (14) vonallal jelzett tengely útján a (13) motorral forgatható, míg- a (36a) hurok helytálló. Ál (15) katódsugárcső függélyes irányban 25 kitérítő (40), (41) lemezei a (26) hurokkal vannak összekötve, még pedig a forgó (35b), a helytálló (36a) hurok, a függélyes kitérítő összetevőt erősítő (37b) erősítő, ezt az összetevőt egyenirányító (38b) egyen-30 irányító és a (39b) feszültségforrás alkotta rendszer útján. A (23) egyenirányítóból jövő jelt a (29) rádiusz-modulátorba vezetjük. A (38a) és (38b) egyenirányítókban szinkron vétel léte-35 sítésére, a (38a) illetve (38b) egyenirányí­tókba, a (3'7a) illetve (37b) erősítők, útján a (31) oszcillátorban keltett szinuszhullámú rezgéseket is beviszünk. A (31) oszcillátor­ból a (37a) és (37b) erősítőkbe vezetett rez-40 gések amplitúdója nagyobb a (36a) és (36b) elemek útján ezen egységekbe vezetett rez­gések amplitúdójánál, de' ezekkel lényegé­ben azonos fázisúak. A fáziskülönbség ugyan nem nagyon lényeges, azonban 9Ü°-45 nál kisebbnek keíl lennie és célszerűen kb. 20p . A (23) egyenirányítóból jövő jeleket is a katódsugárcső vezérlőrácsára vezetjük é-: e célból megfelelő potenciálokat alkalma­zunk. 50 Miután a (10), (11) antennarendszernek térben irányított karakterisztikája van, melynek helyzete a keresett jel irányához képest változik, a (20), (23) egységek alkotta vevőberendezésbe vezetett jel amplitúdója 55 a mindenkori irány, valamint a vett sugár­zott jel mezőerőssége amplitúdójának meg­felelően változik, A vett jel amplitúdójának a sugárzott jel mezőerősségeinek változásaiból eredő változásainak kiküszöbölésére, az is­mertetett vevőberendezésnél a találmány QQ szerinti vezérlőberendezést alkalmazzuk. Ez utóbbi második (45) antennarendszert tar­talmaz, melynek karakterisztikája kevésbé irányított, mint az első (10), (11) antenna­rendszeré, sőt előnyösen egyáltalában nem 05 irányított. Mint a rajzból látható, lényegé­ben a (12) reflektorra szerelt és azzal együtt forgó függélyes vezetőből van. Ezt az an­tennarendszert forgó (46) lemez és helytálló (47) lemez útján, tehát kapacitásosan csa- 70 toltuk külön oldalvevő-csatorna segélyével, melynek rendeltetése, hogy vezérlőhatást . létesítsen, mely első sorban annak a sugár­zott jelnek az amplitúdójával vagy mező­erősségével változik, amelyet vennünk k.Vl. 75 Ez utóbb említett oldalcsatorna kaszkád­kapcsolásban a rádiófrekvenciás (48) egy­vagy többfokozatú erősítőt, frekvenciát vál­toztató eszközt, pl. (49) oszcillátor-modulá­• tort, közbenső frekvenciás egy- vagy több- 80 fokozatú (50) erősítőt, (51) detektort és ön­működő erősítéstszabályozót vagy egyenirá­nyítót egy- vagy többfokozatú hangfrekven­ciás (52) erősítőt és jelvisszaadó (53) esz­közt tartalmaz. Az (51) erősítőből vett jel- 85 feszültséget a (48), (49) és (50) fokozatok egy vagy több csövére, kapcsoljuk, hogy az (51) detektor bemenőkörébe vezetett jel amplitúdóját a vett jelek tág intenzitáshatá­raihoz viszonyítva, aránylag szűk határok 90 között tartsuk. Az önműködő erősítés vezér­lés (51) egységének egyenirányítója járulé­kosan vezérli a (20), (21) és (22) fokozatok erősítését és ily módon a (23) egyenirányító bemenőkörébe vezetett jelek amplitúdóját a 95 a vett jelek tág amplitudóhatáraihoz viszo­nyítva még szűkebb határok között tartja és emellett a vett jelek mezőerőssége tág vál­tozásainak körzetében előnyösen állandó. E célból a főcsatorna erősítőcsöveinek mun- 100 kafeszültségeit megfelelően kell megvá­lasztani. Szükség esetén túlkompenzált ön­működő erősítésszabályozást is! alkalmazha­tunk, úgyhogy az erősítés a jelerősség csökkenésénél gyorsabban növekszik. A két 105 20—23 és 48—53 vevőkör előnyösen han­golásjelző eszközt, pl. nagy ellenállású (55) voltmétert alkalmazunk, amely az (51) ön­működő erősítésvezérlő egység feszültség­forrásával van összekötve. 110 A (15) katódsugárcső, ha vett jel nincs, kört rajzol a (16) fluoreszkáló ernyőre. Ez a következőképpen történik. Tételezzük fel, hogy a jobbra kapcsolt modulátor be van kapcsolva, míg a négyszöghullámú (32) osz- 115

Next

/
Thumbnails
Contents