138878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás láncszij előállítására

138878. ä azok nyúlása, a láncszíj egyik szegélye felől a másik felé egyre csökkenjen, akkor — a mindenkori nyúlásváltozás szeriint — kúpos szíjdobokhoz vagy elcsavarodó menet-5 hez kiválóan alkalmas láncszíjakat kapunk. A 3. ábra szerint, az (1) láncszemekei egymással végig érintkező páronkint sorakoztattuk. A szemek színoldalukkal fordulnak egymás felé és így ré'tegnyúlásaik tel0 kintetében szimmetriásan vannak elrendezve. A (4) kúpnyílások most a húsoldai félé bővülnek. így a fűzőnyílás végeredményben kettős kúpalakú úgy, hogy még a kúposságról feltételezhető egyenetlenségek 15 is szíjtorzulás nélkül kiegyenlítődhetnek. Párok helyett más szemcsoportokat is vehetünk. Egyébként, mint a 4. ábra mutatja, egyes (1) láncszemnek is lehet kettős kúpalakú (5) fűzőnyilása. A kúpok metszőköré-20 nek ide-oda tologatásával, az erőfelvevő pontot a szem tetszőleges nyúlású rétegébe helyezhetjük. Az 5. ábra szerint, az (1) láncszemnek a szem síkjához képest rézsútos tengelyű 25 (6) fűzőnyílása van. így tehát hengeres lyukasztással is elérhetjük a kúpos lyukak kapcsán jelzett előnyöket. Már a 2. ábrából is kivehető volt, hogy a (4) fűzőnyí'lás kúpja a színoldal felé bő-30 vülvén, a húsoldal előbb vett fel húzóigénybevételt, mint a színoldal. A nyúlékonyságok arányában fordítva volna a helyzet. A szóbanforgó kúposság tehát a rétegnyúlások különbségét is kiegyenlítheti és az 35 egyes láncszemek teljes értékű igénybevételét biztosíthatja. Ugyanezt elérhetjük az 5. ábrából több változatban kivehető iyukrézsutossággal is, ahol a rézsutosság a színoldal vagy a húsoldal fe'.ől, lefelé vagy 40 felfelé, összehajlóvá, esetleg szétválóvá irányul. A 6. és 7. ábrában az egyforma nyúlású szemeket keresztvonalkával jelöltük és az előbbiben fordított (V), az utóbbiban pedig 45 álló és fordított (V) alakban rendeztük el. Az előbbi a lánc hossztengelyéhez, az utóbbi úgy ehhez, mint haránttengelyéhez képest is szimmetriás elrendezés. A keresztvonalkás szemek, mindkét esetben, több haránt-50 sort rézsútosan keresztező vonalakba esnek. Mindkét ábra szerint, egy-egy harántsorba több mérvadó láncszem esik. Természetesen nincs akadálya, hogy & V-elrendezések sűrítésével szaporítsuk az azonos ha-55 rántsorokba kerülő, egyforma nyúlású, mérvadó szemek számát. E két ábra is érzékelteti, hogy az erőelosztást, a láncszíjnak úgyszólván minden ízében, tetszőlegesen befolyásolhatjuk. A 6. ábra szerinti megoldás, több tekintetben, 60 olyanná teszi az új láncszíjat, mint a legválogatottabb gerincdarabokból készített hajtószíj, a 7. ábra szerinti pedig még ennél i'3 egyenletesebbé. Végeredményben a láncszemek anyagából és alkatszerkezetéből 65 hiányzó homogenitást bizonyos erőelosztási homogenitással pótoljuk. A rendes hajtószíjakra nézve is vannak biznyos gyártási szabályok, hogy az egyes szíjdarabok nyúláseltéréseit, kiegyenlíteni 70 igyekezzünk. Itt azonban nagy felületű ragasztások szükségesek, amik hátrányosan befolyásolják a szíj tulajdonságait és túlnyomó részben meghiúsíthatják a várt kiegyenlítődéseket. A rendes hajtószíjak to-'75 vábbi hátránya, hogy toldásaik káros egyenetlenségeket okoznak, hogy szerfölött drágák, főként pedig, hogy üzemben, elsősorban kis átmérőjű dobokon, tekintélyes hajlítási igénybevételt szenvednek, amely erő- 80 teljes mérvben csökkenti hasznos terhelésüket. Számottevő hátrányuk még az is, hogy tapadási tényezőjük kedvezőtlen. A tapadási tényezőt eddig élükre állított csíkokból összeszegecselt szíjakkal javítót- 85 ták. Ez is drága megoldás, a szegecselés itt is nehézkes és káros, a hajlítási tényező pedig hatványozottan nagy. Az új láncszíj kiküszöböli mindezen hátrányokat. Hangsúlyozandó, hogy hajlítási 90 igénybevételtől úgyszólván teljességgel mentes, hogy tapadási tényezője eléri az élcsíkokból szegecselt legjobb hajtószíjakét, hogy ragasztásra nincs hozzá szükség és hogy hulladékokból olcsón előállítható. 95 Ezen előnyök horderejének rövid jelzéséül megemlítjük, hogy a tapadási tényező szabja meg a hajtószíjak előfeszítésének mérvét, amely üzemben mellőzhetetlen ahhoz, hogy a szíj „húzzon". Az ehhez szükséges erő 100 kb. 30—35%-kai csökkenti a közönséges hajtószíjak hasznos igénybevételét. Ezt a veszteséget, az új láncszíj kedvező tapadási tényezője folytán, túlnyomórészt megtakarítjuk és mintegy 10%-ra csökkentjük, 105 mimellett a már említett eiőfeszítési kiegyenlítődés is hasznosan érvényesül. További és ugyancsak jelentős üzemi megtakarítást érünk el azzal, hogy mellőzzük a hajlítási igénybevételt, amely közönséges hajtószíjak- 110 nál külön kb. 20—25%-kai, élcsíkokból szegecselteknél pedig még többel csökkenti a hasznos igénybevételt. A hajlítási veszteség főként a kis átmérőjű szíjdoboknál erős görbületek és a kis 115 forgósebességeknél nagy szíjvastagságok