138863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fém-halofoszfát-alapanyagból és aktiváló fémből álló fluoreszkáló anyag előállítására

2 Í38863. az egyéb összetevők között nem-kívánatos mont és bizmútot, vagy ólmot és ónt. Az ónt, ólmot, lanttmont és bizmútot tartalmazó csoportnak (mely a periodikus rendszer pá-5 natlanszámű 7. és 11. sorozatában levő fémek IV. és V. csoportja) ilyen aktiváló fémjét mangánnal is kiegészíthetjük, amint alább ismertetjük. Az aktiváló iantimon mennyiségét tág ha-10 tárok között változtathatjuk, így pl. V2 súly százaléktól 15 súly százalékig, az anyag lumineszkáló tulajodnságainiak nagyobb változása nélkül; e határokon messze kívül fekvő értékek azonban csökkentik a lumi-15 neszkálás hatásfokát. A legkedvezőbb mennyiség általában 2-—6%. A fény színe 2537°. A gerjesztésnél a magnézium wolframát fényéneik színétől nem nagyon különböző halványkék, sőt némely esetben 20 zöldeskék. Ha az lantimont teljesen, vagy részben bizmut helyettesíti, az aktiváló bizmut mennyisége általában nagyobb legyen, ia helyettesített antimon mennyiségénél. így, 25 ámbár 2—6% antimon alkalmazása előnyös, antimon jelenléte nélkül iá bizmut mennyisége célszerűen 7,5 %. Az ón és ólom alkalmas mennyiségei 4%, ill. 15%; akármelyikhez adalékos aktivátorlként 2,5% 30 mangánt használhatunk. A halof oszf átok ugyanis a primer aktivátor(ok) mellett általában mangánt is tartalmazhatnak. A találmány szerint antimonnal, vagy egyéb fémmel, ill. fémekkel! 35 aktivált lumineszkáló anyagok egyik legelőnyösebb tulajdonsága az a széles színskála, amelyen belül a létesített lényt az adalékos mangámmennyiség változtatásával módosíthatjuk. Általában, az antimonnal 40 együtt allkalmazott mangán mennyiségét növelve, az uralkodó szín hullámhossza is megnövekszik haványkéktől, vagy zöldeskéktől krémszínen és sárgás, pirosas, vagy narancsos árnyalatú fehéren át sárgáig, 45 narancsig, sőt vörösig. Hasonlóképen ón és ólom esetén, ha az adalékos mangán mennyiségét zérustól 10%-nál rendszerint alacsonyabb határig növeljük, a lumineszkáló fény színe általában vörös, felé tolódik 50 el és a fényerősség rendszerint nő. Bizmut esetében, azonban az adallékos mangán hatása egészen más: a szín gyakran alig vagy egyáltalán nem változik, a lumineszkálás hatásfoka azonban tetemesen nö-55 vekedíhetik. Ámbár a mangán mint módosító, ill. adalékos aktivátor ennyire értékes, kétséges, hogy lazt lehet-e primer aktivátornak tekinteni, mert a halof osztatnak .2537° Ä sugárzással való gerjesztésekor a mangán egyéb aktivátor nélkül mindig csak 60 csekély lumineszkáiást idéz elő, vagy semmit. A világító anyag készítéséhez használt kiindulási anyagoknak kereskedelmi tisztasági foka a legnagyobb legyen, akkora, 65 mint a reagenciáké. Alkáliío.dfómek kloridjai és bromidjai, valamint antimontrioxid olyanok lehetnek, ahogyan a kereskedelemben kaphatók. Emlékeztetnünk kell azonban arra, hogy az ilyen „száraz" kloridok és 70 brómidok rendszerint tekintélyes mennyiségű vizet tartalmaznak, mely ugyan nem káros, de a ténylegesen bevitt. M'L.2 haloid mennyiségének meghatározásakor mégis figyelembe veendő. A közbenső termékek 7,r> vagy a végleges világító anyag készítéséhez vagy mosásához használt víz általában desztillált víz legyen. A találmány szerinti, aktivált alkáliföldfóm-halofoszfátos világító anyiag készítésé- 80 hez e fém haloidját és foszfátját, valamint a kívánt aktiváló fém foszfátját tartalmazó benső keveréket akkora hőmérsékletre hevítjük, hogy iá halofoszfát-alapanyag szintézise létrejöjjön és az aktiváló fém akti- 85 váló viszonyba kerüljön az alapanyaggal. Az alapanyagot ugyanis a fématomok aktiválják, inkább mint azok vegyülete a keverékben viagy éppenséggel magában a világító anyagban. Mintegy 1000 és 1150 C° í!0 közti hőtnérsékíetek felélnek meg, általában azonban előnvös, ha a hőmérséklet közelebb van ÍOOO" C°-hoz, mint 1150 C°-hoz. Ha a világító anyagban aktivátorként ón vagy ólom van, mintegy 1100 C° körüli 95 (hőmérsékletet részesíthetjük előnyben. Ha fluórfoszfátos világító anyagot akarunk készíteni, a keverés haloid- és foszfát-összetevőit oldható alkálliföldlfém-vegyület közös oldatából együtt csapjuk ki és a vissza- 100 maradó oldatból a kapott haloidot és foszfátot egymással keverten választjuk le. Nehéz biztosítani azt, hogy a ekként kicsapott alkáliíöldfém-íoszfát (lényegileg vagy teljesen a kívánt normális ortofoszfátból 105 álljon, mely a Ihalofoszfát képzéséhez kell. Ezt a nehézséget gyakorlatilag úgy kerülhetjük el, hogy a leválasztott keverékhez utólag annyi alkáiiföldífém-vegyületet adunk, hogy a csapadék nem-kívánatos egyéb fősz- 110 fátja normális ortofoszfáttá alakuljon át, amikor a teljes keveréket a v'iCágító anyag létesítésére a fenti módon hevítjük. A most vázolt kiesapás végett az alkáliföldfém- vegyület oldatához az egyéb össze- 115 tevő anyagokat előnyösen folyékony diszperzió alakjában, vagyis oldatban , vagy szuszpenzióban adjuk hozzá. Ezek között