138701. lajstromszámú szabadalom • Iránykereső berendezés

í Í3870Í. Az (A) görbe (c) tetőpontjának szabatos megállapítása rendszerint nehézségekkel jár. A találmány értelmében e nehézség kiküszöbölése végett a (60) tekercset tarö talmazó sugárkitéritő szerkezet két egymást átlapoló íWinyábnát létesít, amelyek az egyszerű (A) ábrától eltérőek. Emellett a két görbe metszéspontjai a Sugárirányú (o)-(c) vonalra esnek és így a vétel irányát 10 szabatosan jelzik. Az alábbiakban a (60) tekercseknek a (15) katódsugárcsőben végbemenő folyamatokra kifejtett hatását részletesen ismertetjük. A (60) tekercsnek a (61) oszcillátor 15 útján való gerjesztésié a (15) cső belsejében váltakozó mágneses mezőt létesít. Valamely meghatározott időpontban ennek a mezőnek az elektrons'ugárral rajzolt körre vonatkoztatva a 3. ábrában feltüntetett 20 alakja van. Ebben az ábrában (e) az elektronsugárral rajzolt kör, míg az (f) pontok a (60) tekercs mezejét a szokásos módon jelzik. Az ábrából látható, hogy az (f) mágneses mező az (e) kör (o) középpontjához 25 viszonyítva egyenletesen van elosztva, vagyis'például az (o)-(a), (o)-(b), (o-ia'), (o)-(b'l; sugarakkal határolt szektorok közül azok, amelyeknek központi szögei egyenlőek, azonos áramú (f) pontot egyforma megos'/.-80 lásban tartalmaznak. Ez a mezőmegoszlás biztosítja azt, hogy a (15) cső katódsugara a központtól mért egyenlő sugárirányú távolságokban egyenlő mezőerősségek behatása alatt van. Az (f) mező hatása, nogy az 35 elektronsugár, a (60) tekercs jelfeszültségének minden félperiódusa alatt csavarvonalalakú pályát ír le, miközben a sugárnyaláb egyenlő nagyságú, de ellenkező értelmű eltolódásokat szenved, mely ide-oda 40 mozgás frekvenciája a (61) oszcillátor jelfeszültségének frekvenciájával megegyezik. A találmány szerinti berendezés üzemé ben célszerű, ha a (15) katódsugárcső sugarát e periodikus elmozdulás közben el-45 nyomjuk, kivéve azokat a rövid időközöket, amelyekben a sugárnyaláb kitérése a legnagyobb. Ezt a vezérlő hatás't a (63) tekerccsel létesítjük, amely a (15) katódsugárcső vezérlő elektródáját a teljes hul-50 lámot egyenirányító (64) egység és a (65) erős'ítő és klipper útján befolyásolja. A berendezés e részének működését a 4. ábra kapcsán magyarázzuk. Ebben az ábrában (D) annak a rezgésnek a görbéje, amely a 55 (C) görbe szerinti árammal gerjesztett (60) tekercs1

indukáló hatása alatt a (63) tekercsben keletkezik, mimellett a két rezgés egymáshoz lképest 90°-kal el van tolva. A (54) egység a (63) tekercsben indukált rezgéseket egyenirányítja, úgyhogy annak kimenő CÖ körében (E) jelfeszültség jelentkezik. Miután a (65) erősítőnek oly előfeSzültsége van, hogy az a bevezetett rezgéseknek csak a qsúcpértékeit egyenirányítja, a kimenő körben fellépő és' a (15) katódsugárcső ve- 65 zérlő elektródájára kapcsolt jelfeszültségnek a fent leírt alakítás, erősítés' és a polaritás megfordítása után, a 4. ábrabeli (F) görbének megfelelő lefolyása van. Aikimenő körben tehát pozitív impulzusok keletkéz- 70 nek. A (C) és1

(F) görbék összehasonlításából látható, hogy a leírt módon előállított vzzérlőimpulzusok frekvenciája kétszerese a (60) tekercset gerjesztő rezgés' frekvenciájának. Ezenkívül a leírt módon előállított 75 Vezérlő impulzusok, időbelileg egybeesnek a (60) tekercset gerjesztő feszültség maximumaival. E fézisviszony következtében a (16) katódsugárcső Sugárnyalábja, amely rendszerint le van zárva, csak azokban az 80 időközökben létesül, amikor a sugárnak a (60) tekercs okozta kitérítése a legnagyobb. Amikor a (15) katódsugárcső sugárnyalábja által leírt (c) ábrát a (23) egység kimenő körében fellépő jelfeszültség módo- 85 sítja, a (60) tekercs a (63) tekerccsel együttműködve két egymást átlapoló (B) és (B') ábrát eredményez, amelyeket az 5. ábrában teljes vonalakkal tüntettünk fel. Bár a (B) és (B') görbéket teljes vond- !»<) lakkal tüntettük fel, ezek a valóságban megszakított vonalak, mert a (15) katódsugárcső sugara periodikusan ide-oda mozog és e mozgási közben meg van szakítva, illetőleg el van nyomva. Mivel a su- 95 gár ide-oda mozgásának frekvenciája az antenna forgási' frekvenciájával szemben nagy, a (16) ernyőt pedig nagy tehetetlenségű anyagból készítjük, az ernyőn keletkezett ábrák határvonalai folytonos von a- io;> laknak tűnnek. A (60) tekerccsel létesített mágneses mezőt a fentiekben mint olyat ismertettük, amely az (e) körvonal középpontjához polárisán szimmetrikus' eloszlású (3. ábra). Mi- 105 vei az irányt jelző ábrának sugárirányú (o)-(c) vonala van, a mágneses mező mint olyan is leírható, amelynek megoszlása az irányt jelző ábrától, amelynek körvonalain belül tolódik el a katódsugárnyaláb, kétől- no dalt fekvő tartományokban egyenletes és részarányos. Bár a (Í0), (11) antennarendszer egyetlen tengelyre vonatkoztatva sem pontosan részarányos, általában az irányt jelző ábrában mindig van a fent leírt (o)-(c) 115 vonalnak megfelelő sugárirányú vonala. Ha valamely különleges' esetben az an-