138677. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet ágyak, gyermekjárókák, ketrecek, ládák, szekrények stb. alkatrészeinek összekapcsolására

2 13867t. hajlítási igénybevételek járulnak, amik á felerősítő csavarokat a már amúgyis kitágult furatokból kiemelni igyekeznek. Emellett a rozsdásodásra hajlamos kampók el-5 csavarásnak vannak alávetve, elhajlanak, meggörbülnek, egymástól eltérő deformációkat szenvednek és olykor le is törnek. E jelenségek pedig már az ágyalkatrészek összekapcsolását illetve szétbontását meg-10 nehezítik, nem ritkán pedig, szakmunkás közbenjötte nélkül, lehetetlenné is teszik. Nyilvánvaló tehát, hogy az ágykapcsolások szerkesztőire a megoldandó feladatoknak egész sora várt. Talán ez a magyarázata 15 annak, hogy az életben alig látunk más ágykapcsolást és a szakirodalomból, elsősorban a szabadalmi leírásokból ismeretessé vált új szerkezetek nem terjedtek el, mert nem adnak kielégítő megoldásokat az év-20 századok óta tapasztalt é& fennebb részletezett problémákra. Megvizsgáltuk azokat a javaslatokat, melyeket hazánkban az utolsó több mint negyedszázad alatt a szerkesztők az ágy-25 vasalás kérdésének megoldásara tettek. Évente átlag egy sem akad. Ha nem tévedünk, mindössze 21 megoldás vezetett szabadalomra. A tervezetek jól mutatják a kérdéskomplexum fejlődését. 30 A bevésések hátrányait ismerték fel a legsúlyosabb problémának s ezen úgy igyekeztek segíteni,, hogy ezek helye az ágy. fejékre és ágyvégekre táskákat, zsebeket szereltek, amelyekbe az ágyoldalakra vagy 35 ezek végeire erősített nyúlványok vagy kampók fognak. Ilyen szerkezetek vannak ismertetve több-kevesebb' eltéréssel a 77326. 98922 és 11863& sz. szabadalmi leírásokban. Ezek a kiviteli alakok nem vlt-40 ték előbbre a probléma megoldását, mert az ékszerű vagy más keresztmetszetű táskákba illő nyúlványok nem csak a gonda1

lan szétszedés következtében, hanem a használat folytán is könnyen letörnek, 4,5 aminek az a következménye, hogy az ágyrészek nem köthetők össze. A szerkesztők ezután arra gondoltak, hogy a vesétekkel kapcsolatos részeket csapokkal helyettesítik és ezekre akasztják 50 a kampókat vagy más függesztő jellegű' kapcsoló, elemieket. - Efféle megoldásokat mutatnak a 928.73, 93.279, 101.741, 108.104, 109.951 és 124.034. sz. szabadalmi leírások, amelyek egyike-másika a csavarok és fura-55 tok - tömkeleget mutatja. Az egymást keresztező irányban sokszorosan alkalmazott csavarok annyira meggyöngítik az ágy' faszerkezetét, hogy az ilyen megoldások végeredményben feltétlenül rosszabb hatásfokkal dolgoznak, mint az egyéb szerkeze- 60 tek. De van köztük olyan is, melynél a csapok egyike az ágyoldalakon, másika pedig az ágyfejen, illetve ágyvégen van. Ennek az a hátránya, hogy a csapokon nem egyenletes és nem azonos irányú és fö természetű az igénybevétel, aminek az 1 következménye, hogy a szerkezetben káros feszültségek keletkeznek, aminek viszont a felerősítő elemek idő előtti meglazulásT a folyománya. Közös hátránya valamennvi 70 megoldásnak az ágyalkatrészekből kiálló sok és sokféle, aránylag kisméretű elem, amelyek az ágy szétbontásánál vagy összeállításánál könnyen megsérik a kezeket, szaggatják a ruházatot, felhasítják a matracc- 75 kat, ágyneműeket, stb. A szerkesztők ezután arra gondoltak, hogy az ágyalkatrészeken/ hosszúkás lemezeket alkalmaznak, melyek egyikében ni fecskefark keresztmetszetű horony van, s0 melyben a másik lemez elmozgatható s hofrv abból a terhelés hatására ki ne csúszszék, alul ütköző határolja a mozgását. Ilyen megoldásokat ismertetnek a 89.971, 96.281 és 97.461. sz. szabadalmi leírások. 8;

' íimelvekből kitűnő szerkezeteknek az a közös hátrányuk, hogv a hosszú szerkezeti elemek mindenekelőtt könnyen deformálódnak, elgörbülnek, stb., ami az ágykapcsolások oldását vagy összeállítását megnehe- !,() zítik, ha lehetetlenné nem teszik, amihez nagyban hozzájárul az. hogy a hornyok idővel eltömődnek, gondatlan összeállítások és szétbontások! következtében pádig brmaródnak, stb. ',:) Ezeket a hátrányokat a szerkesztők úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy a jobb- és baloldali kiviteli alakokat nem igénylő e hosszúkás lemezek összekapcsolására nem hornyos-eresztékes és aíul alkalmazott üt- 10

° közős megoldásokat választottak, hanem a lemezekbe olvan bevágásokat készítettek, amelyek nyelvek kihajtását tették lehetővé. Ha a lemezpárok nyelveit ellenkező értelemben, az egyik lemeznél alulról felfelé, a lori másiknál felülről lefelé hajtogatták ki, akkor a lemezek e nyelveknél és nyílásaiknál fogva könnyen összeakaszthatok. Az elméletileg tetszetős megoldásnak a gyakorlatban súlyos hátrányai jelentkeznek. Nem- 1

° csak a hosszúkás lemezek deformálódnak könnyen, hanem kiderült, hogy a nyelvek kihajtogatásának azonosságát nem lehet elérni úgy, hogy a lemezeknek már összeillesztésüknél nehézségek mutatkoznak, az llf ölsszekapcsoít ágya'lkatrészek szétbontása