138672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anionokat folyadékokból elvonó aniónváltó anyagok reaktiválására
138672. S A savanyú reaktiválást az anionváltó mindern egyes használata után is alkalmazhatjuk, azonban gazdaságosabb ezt csupán az anionváltó ismételt használata után 5 elvégezni, A reaktwálás gyakorisága függ a tisztítandó folyadékok szennyeződéseinek termesztettétől és mennyiségétől is. Cukornádié tisztításánál 10—15-szöri használat után gazdaságos a reaktiválás. 10 A példában említett anionaktívgyantia helyett egészben vagy részben más anionaktívanyagokat használhatunk, amilyeinek pl. a m-feiniléndiamin, a biguanid, guanil karbamid, a helyettesített guanidinek, pl. 15 metilguanidin, a helyettesített biguanidek, pl. feinilbiguanid, a poliaminek, «lőnyösen polietilénpoliaminak aldehidkondeinzációs termékei. Ezek a kondenzációs termékek célszerűién farm aldehiddel, de más aldehi-20 dekkel, pl. furfurallal, akroleinnei, vagy beínzaldehiddel is készülhetnek. - Azokat az aktív gyantákat, amelyek pl. guanidinből, guanil karbamjdból, biguanidból vagy más oly anyagokból készülneik, amelyek formal-25 dehiddel nem adnak a gyakorlati céloknak megfelelő oldhatatlanságú kondenzációs teirmékleket, célszerűen a formaldehiddal reagáló más anyagokkal, pl. karbamiddal, tiokarbamiddai, amino triazinekklel (külö-20 nősen melaiminnai és oly guanaminakkaíl,, amieilyek formaldehiddal oldhatatlan termékekéi alkotnak) tesszük oldhatatlanná. A guanidinből, guanilkarbamidból, biguanidból készített anionaktív gyantákat a g5 2,251.234. és 2,285.750. sz. amerikai szabadalmi leírásokban ismertetett módon állíthatjuk elő. Rendesen a bázisok sóit használjuk, azonban szabad bázisok is használhatók. Anionaktív gyanták előállítására alkalmas sok pl.: guanidinkarbonát, guanidinsztulfát, biguanidszulfát, biguaniidinitrát, guaniikarbamidszulfát és guanilkarbarnidkarbonát. Az imént eímlíbett amerikai szabadalmi leírások a fent felsorolt típusok-, hoz tartozó, sok anionaktívgyánta éílőállítását ismertetik. Használhatjuk az epiklórhidrinből és poliaminokból előállított anionváltókat is. A fenti példában említett kationaktív anyagokon kívül egyéb oly kationaktív-50 anyagokat is használhatunk, amelyeik a hidrogéncikluson dolgozhatnak. Az anionaktív gyantákkal használhatók pl. a következők: az alfa-furil helyettesítésű szerves szulfonátok, amilyeneket pl. a 2,373.152. 55 sz. amerikai szabadalmi leírás ismertet. • a polihidrikus fenol-aldehid kondenzációs termékek, pl. a' katechol-tannin-íormaldíer hid kondenzációs termékek, aromás szulfonsav, formaldehid kondenzációs termékek, amilyeneket a 2,204.539. sz. ame- 60 rikai szabadalmi leírás ír le, a széntartalmú zeolitek, vagyis szulíátizált vagy szuifonált széntartalmú anyagok, pl. szén, szurok, vagy lignit. Ezen 'anyagok bármelyike dolgozhat a hidrogén cik- 65 luson és ezért használhatók folyadékoknak a találmány szerinti tisztítására. Ezeket az anyagokat általánosságban «hidrogén zeolit»-éknek nevezhetjük1 . A kation aktív anyagoknak savas aktivitását és ezen 70 sav hidrogénionjának a tisztítási eljárás alatt kifejtett reakcióját vagy váltóhatását nevezik «hidrogén-ciMus»-naik. ; i •! ; | . Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás anionokat folyadékokból elvonó 75 anionváltóanyagok reaktiválására, ha elvonóképességük csőikként, amelyre az jellemző, hogy az anionváltóanyagokat, vagyis anionaktív gyantákat erős sav hígított oldatával kezeljük. 80 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, amelyre az jiellainző, hogy savként erős ásványi savat használunk. 3. Az 1. igénypontban meghatározott el- 85 járás megvalósítási .módja, amelyre az jellemző, hogy savként erős ásványi egybázisú savat, pl. sósavat használunk. 4. Eljárás anionváltós kezelésre alkalmas tisztátalanságokat tartalmazó folyadékok 90 tisztítására, amelyre az jellemző, hogy a folyadékot legalább egy anionváltót tartalmazó beirendezésen addig vezetjük át, amíg már nam képes a kellő mérvben anionokat elvonni, mire az anion- 95 váltót erős sav híg oldatával kezeljük, majd pedig az anionváltót lúgos oldatta) regeneráljuk. 5. Eljárás 0.9o/o-nát nem nagyobb hamutartalmú vizes cukoroldatok, pl. nyers too cukorlé tisztítására, amelyre az jellemző, hogy az oldatot legalább egy anionváltót tartalmazó he|reindezésen addig vezetjük át, amíg az anionváltó már nem képes kellő mérvben anionokat el- 105 vonni, mire az anionváltót erős sav híg oldatával kezeljük és az anionváltót lúgos oldattal regeneráljuk. 6. A 4. vagy 5. igénypontban meghatározott eljárás megvalósítási módja, un amelyre az jellemző, hogy a tisztítandó folyadékot legalább egy anionváltót tartalmazó berendezésen addig vezetjük át, amíg az anionváltó ,már nem képes kellő
