138570. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a földfelszín hegyformáinak plasztikus ábrázolására síktérképen

Megjelent 1948. évi július hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 1385TO. SZÁM. IX/e. OSZTÁLY.' — T-7424. ALAPSZÁM. Eljárás a földfelszín hegyformáinak plasztikus ábrázolására síktérképen. Turner István térképész, Budapest. • A bejelentés napja: 1947. évi február hó 25. Az ismert térképek, pl. az iskoki hegy­es vízrajzi, valamint politikai-, továbbá az eddig készített, katonai térképek és a közhasználatban lévő, általános (turista-, 5 közlekedési-, gazdasági-, stb.) térképek készítésének módszere az, hogy az ábrázo­landó területet síkvetületekre szerkesztik s e vetületre rajzolják fel a vízszintes tago­sultság őszes adatait. A függőleges tago­ló sultság (hegyformák) ábrázolása úgy tör­tént, hogy a földfelszín terepalakulatait, domborzatát magassági színtvonalakkal vagy csíkozással vagy berajzolt árnyéko­lással, u. n. sumirozással, végül együttesen: 15 színtvonalakkal és« sumirozással fejez­ték ki. Ezek a módszerek csak nagyon tökéletle­nül érik el céljaikat, mert a hegyeket és dombokat nem szemléltetik plasztikusan és 20 a hegyformák nem áttekinthetők. Megrósz­szabb a helyzet, ha az erdőket is szemlélteti a térkép, mert az erre a célra használt, zöld foltok még jobban megnehezítik a ma­gassági viszonyok és hegyalakulatok át-25 tekintését, valamint leolvasását. ' A találmány ezeket a hátrányokat kikü­szöböli és olyan térkép készítését teszi lehe­tővé, amelyen a hegyformák plasztikusan látszanak. A találmány szerinti eljárásnál a 30 térkép vetületi szerkesztése és a vízszintes' tagosultság adatainak feldolgozása azonos az eddig alkalmazott módszerrel. A függőle­ges tagosultság ábrázolási, módja azonban eltér az eddig alkalmazott módszertől. amennyiben a hegy formákat hívebben, pon- 35 tosabban, plasztikus hatást keltőén szem­lélteti. Ez az új ábrázolási eljárás a követ­kező. A készítendő területről, szintvonalak fel­használásával, az ismert, réteges felépítés 40 útján, domborművű térképet készítünk. A helyesen elkészített dombormű magas­ság- és formahűen szemlélteti az ábrázo­landó terület hegyrajzi viszonyait. A domborművet a magassági viszonyok- 45 naik megfelelően színezzük, pl. olykép, hogy finom festékszóró eszközzel, négy-hat tó­nusban, egyszínű, pl. szürke alapszínezést viszünk fel. A síkság majdnem fehér és a szintmagasságoknak megfelelően, felfelé 50 fokozatosan sötétednek a szürke tónusok, Amikor az alaptónusokat fokozatosan fel­raktuk a domborműre, az árnyékolás, következik, melynek célja, egy bizonyos megvilágítási irányt feltételezve, az úgy- 55 nevezett sajátárnyékok felvitele. Leghelye­sebben úgy járunk el, hogy nyugatról jövő fényt tételezünk fel és a dombormű keleti, délkeleti, északkeleti lejtőit készítjük söté­tebbre, mint a nyugati, északnyugati és 60 délnyugati hegyoldalakat. Ezt az árnyéko­lást is úgy kell készíteni, mint az alapszíne­zést, tehát a magasabb pontok sötétebbek,. mint az alacsonyabbak. Az árnyékolás be­fejezése után tehát a nyugat felé eső lejtők 65 általában véve világosabbak, mint a szem­benlévő lejtők, de mindkettő alulról felfelé sötétedik.

Next

/
Thumbnails
Contents