138570. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a földfelszín hegyformáinak plasztikus ábrázolására síktérképen

Megjelent 1948. évi július hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 1385TO. SZÁM. IX/e. OSZTÁLY.' — T-7424. ALAPSZÁM. Eljárás a földfelszín hegyformáinak plasztikus ábrázolására síktérképen. Turner István térképész, Budapest. • A bejelentés napja: 1947. évi február hó 25. Az ismert térképek, pl. az iskoki hegyes vízrajzi, valamint politikai-, továbbá az eddig készített, katonai térképek és a közhasználatban lévő, általános (turista-, 5 közlekedési-, gazdasági-, stb.) térképek készítésének módszere az, hogy az ábrázolandó területet síkvetületekre szerkesztik s e vetületre rajzolják fel a vízszintes tagosultság őszes adatait. A függőleges tagoló sultság (hegyformák) ábrázolása úgy történt, hogy a földfelszín terepalakulatait, domborzatát magassági színtvonalakkal vagy csíkozással vagy berajzolt árnyékolással, u. n. sumirozással, végül együttesen: 15 színtvonalakkal és« sumirozással fejezték ki. Ezek a módszerek csak nagyon tökéletlenül érik el céljaikat, mert a hegyeket és dombokat nem szemléltetik plasztikusan és 20 a hegyformák nem áttekinthetők. Megrószszabb a helyzet, ha az erdőket is szemlélteti a térkép, mert az erre a célra használt, zöld foltok még jobban megnehezítik a magassági viszonyok és hegyalakulatok át-25 tekintését, valamint leolvasását. ' A találmány ezeket a hátrányokat kiküszöböli és olyan térkép készítését teszi lehetővé, amelyen a hegyformák plasztikusan látszanak. A találmány szerinti eljárásnál a 30 térkép vetületi szerkesztése és a vízszintes' tagosultság adatainak feldolgozása azonos az eddig alkalmazott módszerrel. A függőleges tagosultság ábrázolási, módja azonban eltér az eddig alkalmazott módszertől. amennyiben a hegy formákat hívebben, pon- 35 tosabban, plasztikus hatást keltőén szemlélteti. Ez az új ábrázolási eljárás a következő. A készítendő területről, szintvonalak felhasználásával, az ismert, réteges felépítés 40 útján, domborművű térképet készítünk. A helyesen elkészített dombormű magasság- és formahűen szemlélteti az ábrázolandó terület hegyrajzi viszonyait. A domborművet a magassági viszonyok- 45 naik megfelelően színezzük, pl. olykép, hogy finom festékszóró eszközzel, négy-hat tónusban, egyszínű, pl. szürke alapszínezést viszünk fel. A síkság majdnem fehér és a szintmagasságoknak megfelelően, felfelé 50 fokozatosan sötétednek a szürke tónusok, Amikor az alaptónusokat fokozatosan felraktuk a domborműre, az árnyékolás, következik, melynek célja, egy bizonyos megvilágítási irányt feltételezve, az úgy- 55 nevezett sajátárnyékok felvitele. Leghelyesebben úgy járunk el, hogy nyugatról jövő fényt tételezünk fel és a dombormű keleti, délkeleti, északkeleti lejtőit készítjük sötétebbre, mint a nyugati, északnyugati és 60 délnyugati hegyoldalakat. Ezt az árnyékolást is úgy kell készíteni, mint az alapszínezést, tehát a magasabb pontok sötétebbek,. mint az alacsonyabbak. Az árnyékolás befejezése után tehát a nyugat felé eső lejtők 65 általában véve világosabbak, mint a szembenlévő lejtők, de mindkettő alulról felfelé sötétedik.