138459. lajstromszámú szabadalom • Foglalat üvegcsövekhez és eljárás spirális üvegcsövek foglalatozására

2 138459. vagy -oxidokkal, pl. bárium- és stronciumoxidokat tartalmazó keverékkel vontunk be, illetve láttunk el. A (2) katódokkal egy-egy szokásos (3) nem-emittáló segédanódot 5 egyesíthetünk, melyeket előnyösen a (4) árambevezető huzalok harántirányban meghajlított vége alkot. E huzalok közé van bekötve a (2) szál. A (4) huzalokat különböző módokon forraszthatjuk be a burkolat (5) 10 végeibe. Az ábrázolt esetben azokat a (7) csőtalp végén a (6) sajtolási helybe forrasztjuk. A lámpa egyik végén a belső (8) szívócső nyúl ki a (6) sajtolási helyen és a (7) talpon át, az (5) burkolatvégen kívül fekvő 15 helyig, ahol azt a (9) végén beforrasztjuk. Az (1) burkolat valamely kisnyomású indító gázatmoszférát, pl. 2—4 mm higanyoszlop nyomású argont, valamint egy elpárologtatható és ionizálható üzemanyagot, pl. 20 higanyt tartalmazhat. Az (1) burkolatban (11) higanycsöpp van, melynek higanymenynyisége meghaladja azt a mennyiséget, • amely a lámpa működése közben el fog párologni. A burkolat falát belül (12) fluoresz-25 káló illetve világító anyag borítja. Az eddig ismertetett szerkezet nagyjából megfelel a már ismert fluoreszkáló csöveknek, Az ismert elemek fenti összefoglaló leírása képezi az alapot a találmánnyal szo-30 rosabban összefüggő egyéb elemek leírásához. Az (1) burkolat végein egy-egy kiálló váll van, melyet előnyösen az (5) csővégen kialakított, kifelé bővülő, központi, nyílásos (13) 35 dudor alkot. Az (5) csővég a közölt példában fémből (pl. krómvasból, mely a kereskedelemben „Allegany 55" megjelölés alatt ismeretes) készült lemeztárcsa, melyhez az üvegcső vége hozzáfekszik és megömlesztéssel 40 hozzá van forrasztva. Ezek az (5) végtárcsák hasonlítanak a White és Johnson 2,154.550. sz. amerikai szabadalmi leírásában és Inman 2,114.842. sz. amerikai szabadalmi leírásában ismertetett tárcsákhoz, de síkok 45 és a (13) dudorok nemjaelül, hanem kívül vannak. A (13) vállak, azonkívül hogy az alább ismertetett foglalat felerősítéséhez rögzítő elemekként szerepelnek, markolatot is alkotnak, melyeknél fogva az egyenes (1) 50 cső végeit tartani lehet, amikor a csövet (miután hevítéssel meglágyítottuk) körré illetve egy- vagy többmenetű spirálissá hajlítjuk (2. ábra). A (7) talpcsövet közvetlenül az (5) tárcsa belső oldalához forraszt-55 hatjuk, a (13) dudorhoz vezető nyílás körül, míg az (1) burkolatcsövet a tárcsák peremén belül forrasztjuk a tárcsák belső oldalához. Ez a szerkezet ennélfogva némileg különbözik a 'White és Jotaisöm 2,154.550. sz. amerikai szabadalmi leírásában ismertetett 60 szerkezettől, melyhez nagy vonalakban hasonlít. A. (14) foglalat (4. és 5. ábra) hengeralakú tok, (15) végfallal, mely csőalakú dugaszokat mint űrös (.16) érintkeBőpóiusokat 65 hord. A foglalatnak a végfallal szemben fekvő nyílása körül befelé nyúló (17) pereme van, mely a csővég (13) dudorának nyakára illik és e dudor illetve váll mögött, a dudor kiszélesedésével létesített szűkületben rögzít- 70 hető. Oly célból, hogy a (17) tokperem a (13) dudorra könnyen legyen felrakható, a toknak több (18) hosszhasítéka van, melyek a végfal közeléből kiindulva a (17) nyílásperemen át haladnak, miért is a (14) fogla- 75 latot könnyen és gyorsan csúsztathatjuk a dudorra. A (4) áramvezetékek (4. ábra) az (1) csőből a (7) talpon és a nyíláson (13) ídudoron át haladnak kifelé a (16) érintkezőpólusokba, melyekkel azokat alkalmas módon 80 összeerősítjük és villamosan vezető kapcsolatba hozzuk. Oly célból, hogy a (14) foglalat, miután azt a (13) dudorra csúsztattuk, utóbbin el nem forduljon, a foglalatot forgásgátló kapcsolódásba hozhatjuk a dudor- 85 ral vagy az (5) burkolatvéggel. Erre valók lehetnek a (19) fülek, melyek létesítésére a (13) dudor tetején fémlemez-nyelveket vágunk ki és ezeket a dudor külső oldala felé hátrahajlítjuk, úgyhogy azok a (17) perem 90 megfelelő (20) bevágásaiba nyúlhatnak (6. ábra). Ezzel nemcsak a (4) huzalok kölcsönös érintkezését akadályozzuk meg, hanem módunkban áll a (16) érintkezőpólusokat az (1) csőhöz és (2) katódjaihoz valamint egy- 95 máshoz képest is a kívánt módon véglegesen beállítani. A (14) foglalat megfelelő rugalmasságú, formázott fiberből vagy egyéb szigetelő anyagból készült csészeszerű tok (4. ábra). 100 A gyakorlatban a (4) vezetőhuzalokat a (14) foglalatnak a (13) dudorra helyezése előtt a (16) érintkezőpeckeken illetve -dugaszokon átfűzhetjük, azután kifeszíthetjük, lágy vagy kemény forrasszal ráforraszthat- 105 juk vagy a peckekbe szorosan besajtolhatjuk és utóbbiak végével egyszintben levághatjuk. A 7.—9. ábrák olyan megoldást szemléltetnek, amelyben a csővégi váll a (14) foglalatban való rögzítéshez rugalmas. A szóban- 110 forgó esetben a rugalmasságot a (21) rugózó drótgyűrű szolgáltatja, melyet a nyílásos (13) dudor köröskörül szűkített aljára helyezünk, ahol az rögzítődik. A drótgyűrű vé-