138275. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szelén egyenirányító tárcsák villamos formálására
ä Í383t5. hogy ha 55 mm. 0 tárcsák formáló berendezését Úgy méretezzük, hogy a két formáló elektródának egy-egy tárcsára eső szabad hülési felülete kb- 180 cm2 , akkor az elek-5 íródák stacionárius hőmérséklete kereken 50° C. Az itt leírt formáló berendezésnek töké" leteseibbitett kivitelű alakját nyerjük, ha mesterséges hűt'éssel és — illetve — hűtésr 10 sei, továbbá önműködő hőmérsékletszabályozóval látjuk él, amely a berendezési, neyezeteseoí a hőtároló elektródákat állandóan a kívánatos hőmérsékleten tartja. Evvel el" érhetjük, egyrészt azt, hogy az elektródák 15 mindjárt a munka megkezdésekor a kellő hőfokúak lesznek, másrészt elkerülhetjük, hogy különböző méretű tárcsákhoz más és más méretű formáló elektródát kéljen használni. A fűtő és — illetve hűtőberendezés 20 egyébként a legkülönbözőbb kivitelű lehet. Áramló levegővel például, amelynek sebességát vagy hőmérsékletéi szabályozzuk az egész berendezést mint összeépített egységet a kellő hőfokon tarthatjuk, avagy magu-25 kat a hőtároló elektródákat láthatjuk el villamos fűtőtestekkel, folyadékfűtéssel, illetve hűtéssel, egyszóval bármiféle, önmagában ismeretes hőtechnikai felszereléssel. A találmány szerinti berendezést egyéb 30 vonatkozásban is különféle alakban! valósíthatjuk meg. A hőtároló elektróda egészben fémből való, a tárcsához képest nagy tömegű test lehet, melynek legalább egy, a tárcsa felfekvésére szolgáló sík felülete van. Lehet* 35 sieges azonban a formáló elektróda kettős szerepét két szerkezeti ellem között megosz" tani, nevezetesen a hőtároló elektródát úgy alakítani, hogy az áramhozzávezeíést egy, az egyenirányító tárcsának egész felületére fel-40 fekvő, kicsiny vastagságú, tehát kicsiny hőkapacitású fémlemez eszközli, hőtároló gyanánt pedig egy nagyobb tömegű, villamosan szigetelő, de jó hővezető, például márványból készült test szolgál, amely az említett 45 fémlemez másik oldalával jó hővezetői érintkezésben áll. További egyszerűsítést érünk el, ha az azonos polaritású elektródáiknak egyik cser portját egyetlen szerkezeti elemmé egyesít-50 jük, illetve képezzük ki. Ez a közös elektróda például vízszirítes fekvésű, sík fielületű fémlap lehet. Erre fektetjük rá a formálandó tárcsákat, a tárcsák felslő lapjára pedig — másik formáló elektróda gyanánt >— 35 ugyancsak sík felületű, pl. hengeres fémtestet helyezünk. A viÜamoei, illetve a hővezetői érintkezés biztosítása végett célszerű a három teste* — az alsó és felső elektródát és a formáliandó tárcsát — bizonyos erővel összeszorítani, amit súlyterheléssel vagy 60 rugóínyomással eszközölhetünk. Egy ilyen kivitelű formáló berendezésnél természetesen a közös elektróda — példánkban az alsó fémlap — tesz az, amelyet fűtő és —' illetve — hűtőberendezéssel, vala' 65 mint önműködő hőmérsákleitszabályozóval látunk el. Említettük, hogy a formális ú- n. lüktető egyenárammal jobban megy, mint közönséges, állandó értékű egyenárammal; bizonyára 70 azért, mivel a lükteiő árambaan fellépő s a közepes áramerősségnél tetemesen nagyobb pillanatnyi áramértékek ai formálást elősegítik. Ennélfogva a formáláshoz cáfezerű lehetőleg erősen lüktető áramot használni, 7;> vagyis olyat, amelynek formatényezője (az áram közepes és legnagyobb értékének viszonya) lehetőleg nagy. Jó eredményt érünk el például avval a lüktető árammal, amit egyfázisú váltakozóáramból kétoldali 8 " egyemrányíiással (Gratz-kapcsolással) nyerünk. Amellett célszerűnek bizonyult minden egyes formálandó tárcsához egy-egy különálló egyenirányító-egységet alkalmazni. Ennek az a magyarázata, hogy egy ilyen, pl. 85 Gratz-kapcsolású egyenirányítónak, mint áramforrásnak éppen a kívánatos, nevezetesen eső jelleggörbéje van, vagyis olyan, hogy növekvő áramkivételnél ,a kapocsfeszültsége csökken és viszont. Ennélfogva midőn egy- 90 egy friss, még nem formálíj tehát még nem jól záró tárcsát formálni kezdünk, a tárcsa kicsiny feszültség mellett nagy áramot vesz fel, úgy, hogy a formálódás gyorsan megindul és jól halad előre. Viszont, ahogyan a öö formálás folyamán a záróképesstíg nő, vagyis a tárcsán áthaladó záróáram csökken, úgy növekszik az egyenirányító által szolgáltatott áram feszültsége: a tárcsa egyre nagyobb feszültségre formálódik ki. Ilymódon az 10 0 egész folyamat önműködőién, minden beavatkozás nélkül játszódik le, feltéve termesze;tesen, hogy az; egyenirányító egységek teljesítménye a formálandó tárcsák méretéhez, illetve villamos teljesítményéhez kellően van 105 megválasztva. A fentiekben „különálló" egyenirányító egységekről Meszeltünk. Természetesen a különböző tárcsákra dolgozó egyenirányítóegységek egyik sarka közösítve lehet anélkül, 110 hogy ezáltal az egységek meg-Kűnnének a fenti értelemben különállóak lenni. A kapcsolásnak ez a módja önmagától jöni létre, ha az azonos polaritású elektródák egyike, mint fentebb ismertettük, egyetlen saerke- Hu zeti elemet1 (közös elektródát) alkot.
