138148. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák emittáló bevonatához alkalmas anyag és oxidkatódák előállítására
Megjelent 1947. évi október hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 138148. SZÁM. VlI/j. OSZTÁLY. — 1-4741. ALAPSZÁM. Eljárás oxidkatódák emittáló bevonatához alkalmas anyag és oxidkatódák előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság cég, Uj pest. A bejelentés napja : 1944 évi február hó 9. A találmány eljárás oxidkatódák emittáló bevonatához alkalmas anyagnak és oxydkatódá'knak előállításánál villamos kisütőcsövekhez, fől'eg rádiócélokra alkalmas e'ek- 5 t roncsövekhez. A találmány szerinti eljárás különösen olyan cxydkatódák emittáló bevonóanyagának, Ül. olyan oxydkatódáknak az előállítására' vonatkozik, amelyek vékony fémes mag- 10 teltből, pl. kb. 12/u átmérőjű wolframhuzalból állnak, amelyen egy vagy több alkaüföldfémoxidból álló bevonat van. Az ilyen bevonatot úgy szokták előállítani, hogy a magtestre egy vagy több alkaliföMfémkar- 15 bonátból álló bevonatot visznek fel, pl. ke néssel, permetezéssel, mártással, de legcélszerűbben kataforézissel é? >ai karbonátbevonatot magában a kisütőcsőben a katódáknak feszültség reákapc:olása utjáni hevítésével 20 alakítják át oxidbevonattá. Ezután vagy ezzel együtt még ú. n. aktiváló vagy formáló kezelést is foganatosítanak, amelynek az a célja, hogy az oxidrétegen vékony — ¡atomos — alkaliföldfémréteget pl. báriumréteget ál- 25 lítsaniak elő, amelynek jelenléte a jó emittálóképesség előfeltétele. Az oxidbevonattal ellátott kész katódán tehát tulajdonképen olyant értünk, amelynél az alkaliföldfémoxidbevonat ilyen alkaliföldfémréteget is 30 hordoz. A fent ismertetett fajtájú oxidkatódák kis fűtőenergiájúak, tehát alacsony fűtőfeszültségű (pl- 1—1, 5 V) és gyenge Mtőáramú (pl. 25—50 mA) közvetlen fűtésű étektroncsövek céljaira nyernek főképen alkalmazást. 35 Az ilyen csövek készítése nagy nehéz:égek~ kel jár, mert olyan gyártási hibák, melyek pl. valamely közvetett fűtésű cső villamos tulajdonságainak még nem vehetők észre, ilyen kis fűtőenergiájú cső tulajdonságaira 40 már rendkívül káros befolyással vannak. Annak megállapítására, hegy milyen feltételek mellett érhetünk el egyenletes minőségű csöveket és nagy elektronemissziót, végzett kísérleteink sirmi a felismerésre ve- 45 zettek, hogy a magtestre felviendő alkliföldfémkarbonátok kristályaira rákerülő minimális mennyiségű tis-ztáttanságok, — amelyek rendszerint analitikai módszerekkel ki sem mutathatók, hanem amelyek jelenléte 50 ül. távolléte a t^sztátlanságot előidézhető okok kikapcsolása, tehát ú. n. kizárásos módszer segítségével állapítható meg — rontják le az oxidkatódák elektronemissziójái. Ennek oka valószínűleg a következő: 55 Fentebb már említettük, hogy az ismertetett fajtájú oxidkatódáknál az alkaliföldfémoxidbevonat felületén alkaliföldfémréteg is1 van. A jó elektronemisszió eléréséhez ezen alkaliföldfémréteg jelenléte szükséges és azt 60 • ehet mondani, hogy a jó elektronemittáló képességet mintegy az alkaliföldfémréteg. pl. báriumréteg, és az alkalifö'-dfémoxid kombinációja adja. Fontos ugyanis, hogy az al-WVOMDÁHlB/45
