137980. lajstromszámú szabadalom • Antennacsatolás rádió-vevőkészülékekhez

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.980 SZÁM 21. a*. 64-77. OSZTÁLY — B-16059. ALAPSZÁM Antennacsatolás rádió-vevőkészülékekhez Bódi László, Budapest A bejelentés napja: 1943. október 4. Tudvalevő, hogy rádió-vevőkészülékeknél a hangoló forgókondenzátor bizonyos meghatáro­zott helyzetének megfelelő állomás kellő vétele vagyis a kellő szelektivitás és hangerő elérése csakis kellő antennacsatolással lehetságes. A han­goló forgókondenzátor nyitott (helyzetében lazább, kevésbé nyitott helyzetében pedig szorosabb an­tennacsatolás szükséges. Tudvalevő továbbá, hogy az eddigi rádió-vevőkészülékeknél az antennakör és a készülék rezgőköre, vagyis az antennatekercs és az elektroncső rácskörének tekercse azaz" a hangolótekercs között indukciós csatolás volt. Ez­zel a csatolással a fent említett feltételnek megfe­lelő szabályozást gyakorlatilag kielégítően csak úgy tudták elérni, hogy az antennatekercset a hangoló forgökondenzátorral mechanikai kény­szerkapcsolatba hozták. Itt tehát olyan mechani­kai megoldásról volt szó, melynél a hangoló for­gókonderízátor forgatásakor az antennatekercsnek a rácstékercshez viszonyított helyzete is megfele­lően változott. így az eddigi megoldás magában véve, elméletileg megfelelt ugyan, de a mindin­kább fokozódó gyakorlati igények szempontjá­ból nem volt tökéletes, mert aránylag bonyolult, költséges szerkezetet tett szükségessé és egyéb hátrányokkal is járt. így pl. több hullámsáv hasz­nálata esetén külön antennaátkapcsolóra volt szükség, továbbá az állomások névskálájára be­hangolt rezgőköröket különböző antennák hasz­nálata elhangolta; azonban különösen érezhető hátrány volt az, hogy egyes állomások az ún. „antennarezonancia" — jelenség miatt más állo­mások rovására túlságos erővel jelentkeztek. Megfontolásaim és hosszas kísérleteim az eddi­gi csatolásnál olcsóbb, egyszerűbb és célszerűbb, találmánybeli csatolást eredményezték, melyet a gyakorlati kivitel teljesen igazolt és mely szerint az antenna kellő csatolását az eddigi indukciós csatolás és mechanikai mozgási kényszerkapeso­lat helyett villamos vezetői és kapacitásos kap­csolással, mégpedig a készülék rezgőkörének for­gókondenzátorával sorbakapcsolt, helytálló kon­denzátorral foganatosítjuk. Ennek kapacitása cél­szerűen többszöröse a hangoló forgókondenzátor kapacitásának. A találmány szerinti megoldásnak mindenekelőtt az az előnye, hogy külön antenna­tekercsre nincsen szükség, vagyis a behangoláshoz elegendő a hangoló forgókondenzátor forgatása, amikor is megváltozik az antenna csatolása is a rezgőkör felé. Még ha a csatoló kondenzátornál a hangoló kondenzátor forgatásakor látszólag kedvezőtlen állapot következnék is be, ez a csato­ló kondenzátor mindenesetre kiküszöböli az em­lített ,,antennarezonancia"-jelenséget és így a leg­jobb szelektivitású vételt biztosítja. A rajz 1. és 2. ábrái a találmány szerinti csato­lás két példaképpeni megoldási alakjának kap­csolási vázlatai, mégpedig visszacsatoló tekercsű andion-kapcsolás tekintetbe jövő részével kapcso­latban. Az ábrákon —L— az elektroncső rácskörének önindukciós tekercse, —C— a helytálló rácskon­denzátar, —E— pedig a szokásos kiegyenlítő el­lenállás. A találmány szerint ennek a rezgőkör­nek —Ci— forgó'kondenzátorával helytálló —C2 — kondenzátort kapcsolunk sorba és az antenna-te­kercsnéfküJi antennát az 1. ábra esetén a két kon­denzátor közötti —A— pontba kapcsoljuk. Ha a —Cx— forgókondenzátor a beforgatott helyzetben a szokásos, pl. 500 cm kapacitású, ak­kor —C2 — kondenzátorul célszerűen ennél jóval nagyobb, pl. 1800 cm kapacitású kondenzátort választunk. A —C],— kondenzátor beforgatott helyzetében az elektroncső rezgőkörében a két sorbákapcsolt kondenzátorral létesített feszültség­osztás 500 4- 1800 cm értéknek felel meg. A —Ci— kondenzátor nyitottabb helyzetében az antenna­csatolás szorossága csökken; így pl. ha a —Ci—i kondenzátor valamely közbenső helyzetében an­nak kapacitása 100 cm, iákkor a cső rezgőköreben a feszültségosztás 100 + 1800 cm értéknek felel meg. A változás folyamatos és a példaképpen fel­vett 1800 cm kapacitású —C2 — kondenzátor al­kalmazásával a készülék rövid-, közép-és hosszú­hullámra egyaránt megfelelően 'használható. Mint az 1. ábrából látható, az —L— öninduk­ció tekercs és a helytálló —C2 — kondenzátor az antenna bekötésével ellenkező oldalon —O— po­tenciálra van kapcsolva. Ettől a kapcsolástól a 2. ábra szerinti kapcsolás abban különbözik, hogy a hangoló —d— forgókondenzátor forgórésze van Opotenciálra kapcsolva. A fent ismertetett

Next

/
Thumbnails
Contents