137980. lajstromszámú szabadalom • Antennacsatolás rádió-vevőkészülékekhez
Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.980 SZÁM 21. a*. 64-77. OSZTÁLY — B-16059. ALAPSZÁM Antennacsatolás rádió-vevőkészülékekhez Bódi László, Budapest A bejelentés napja: 1943. október 4. Tudvalevő, hogy rádió-vevőkészülékeknél a hangoló forgókondenzátor bizonyos meghatározott helyzetének megfelelő állomás kellő vétele vagyis a kellő szelektivitás és hangerő elérése csakis kellő antennacsatolással lehetságes. A hangoló forgókondenzátor nyitott (helyzetében lazább, kevésbé nyitott helyzetében pedig szorosabb antennacsatolás szükséges. Tudvalevő továbbá, hogy az eddigi rádió-vevőkészülékeknél az antennakör és a készülék rezgőköre, vagyis az antennatekercs és az elektroncső rácskörének tekercse azaz" a hangolótekercs között indukciós csatolás volt. Ezzel a csatolással a fent említett feltételnek megfelelő szabályozást gyakorlatilag kielégítően csak úgy tudták elérni, hogy az antennatekercset a hangoló forgökondenzátorral mechanikai kényszerkapcsolatba hozták. Itt tehát olyan mechanikai megoldásról volt szó, melynél a hangoló forgókonderízátor forgatásakor az antennatekercsnek a rácstékercshez viszonyított helyzete is megfelelően változott. így az eddigi megoldás magában véve, elméletileg megfelelt ugyan, de a mindinkább fokozódó gyakorlati igények szempontjából nem volt tökéletes, mert aránylag bonyolult, költséges szerkezetet tett szükségessé és egyéb hátrányokkal is járt. így pl. több hullámsáv használata esetén külön antennaátkapcsolóra volt szükség, továbbá az állomások névskálájára behangolt rezgőköröket különböző antennák használata elhangolta; azonban különösen érezhető hátrány volt az, hogy egyes állomások az ún. „antennarezonancia" — jelenség miatt más állomások rovására túlságos erővel jelentkeztek. Megfontolásaim és hosszas kísérleteim az eddigi csatolásnál olcsóbb, egyszerűbb és célszerűbb, találmánybeli csatolást eredményezték, melyet a gyakorlati kivitel teljesen igazolt és mely szerint az antenna kellő csatolását az eddigi indukciós csatolás és mechanikai mozgási kényszerkapesolat helyett villamos vezetői és kapacitásos kapcsolással, mégpedig a készülék rezgőkörének forgókondenzátorával sorbakapcsolt, helytálló kondenzátorral foganatosítjuk. Ennek kapacitása célszerűen többszöröse a hangoló forgókondenzátor kapacitásának. A találmány szerinti megoldásnak mindenekelőtt az az előnye, hogy külön antennatekercsre nincsen szükség, vagyis a behangoláshoz elegendő a hangoló forgókondenzátor forgatása, amikor is megváltozik az antenna csatolása is a rezgőkör felé. Még ha a csatoló kondenzátornál a hangoló kondenzátor forgatásakor látszólag kedvezőtlen állapot következnék is be, ez a csatoló kondenzátor mindenesetre kiküszöböli az említett ,,antennarezonancia"-jelenséget és így a legjobb szelektivitású vételt biztosítja. A rajz 1. és 2. ábrái a találmány szerinti csatolás két példaképpeni megoldási alakjának kapcsolási vázlatai, mégpedig visszacsatoló tekercsű andion-kapcsolás tekintetbe jövő részével kapcsolatban. Az ábrákon —L— az elektroncső rácskörének önindukciós tekercse, —C— a helytálló rácskondenzátar, —E— pedig a szokásos kiegyenlítő ellenállás. A találmány szerint ennek a rezgőkörnek —Ci— forgó'kondenzátorával helytálló —C2 — kondenzátort kapcsolunk sorba és az antenna-tekercsnéfküJi antennát az 1. ábra esetén a két kondenzátor közötti —A— pontba kapcsoljuk. Ha a —Cx— forgókondenzátor a beforgatott helyzetben a szokásos, pl. 500 cm kapacitású, akkor —C2 — kondenzátorul célszerűen ennél jóval nagyobb, pl. 1800 cm kapacitású kondenzátort választunk. A —C],— kondenzátor beforgatott helyzetében az elektroncső rezgőkörében a két sorbákapcsolt kondenzátorral létesített feszültségosztás 500 4- 1800 cm értéknek felel meg. A —Ci— kondenzátor nyitottabb helyzetében az antennacsatolás szorossága csökken; így pl. ha a —Ci—i kondenzátor valamely közbenső helyzetében annak kapacitása 100 cm, iákkor a cső rezgőköreben a feszültségosztás 100 + 1800 cm értéknek felel meg. A változás folyamatos és a példaképpen felvett 1800 cm kapacitású —C2 — kondenzátor alkalmazásával a készülék rövid-, közép-és hosszúhullámra egyaránt megfelelően 'használható. Mint az 1. ábrából látható, az —L— önindukció tekercs és a helytálló —C2 — kondenzátor az antenna bekötésével ellenkező oldalon —O— potenciálra van kapcsolva. Ettől a kapcsolástól a 2. ábra szerinti kapcsolás abban különbözik, hogy a hangoló —d— forgókondenzátor forgórésze van Opotenciálra kapcsolva. A fent ismertetett
