137961. lajstromszámú szabadalom • Betétcsöves íróeszköz és hozzávaló betétcső
2 137.961 hozza. Ez esetben a tintaoszlop feletti légnyomás megnövekedése folytán az írófejben leszivárgó tintamennyiség is növekszik, úgy, hogy ezzel a rendszabállyal a tintatáplálást szabályozhatjuk. A találmány szerinti íróeszköz elsősorban töltőtollként használható, mimellett a töltőtollnak akár csöves rendszerű feje, akár szokásos tollat hordó írófeje lehet. Ezenkívül az íróeszköz — különösen nagyobb kivitelben és légbevezető tű alkalmazása esetén — megfelelő festékkel töltve, ipari szerszámként is felhasználható; így pl. szobafestésnél vonalak húzására, továbbá ácsceruza helyettesítésére stb. Az írófej cserélhetősége folytán egy íróeszközhöz adott esetben több írófej is tartozhatik. A találmány kiterjed az íróeszközhöz alkalmas betétcsőre is. A rajz a találmány kiviteli példáit kb. kétszeres nagyításban mutatja. A rajzon az 1. ábra a találmány szerint kialakított, csövesfejes töltőtoll tengelyirányú metszete; a 2. ábra a találmány szerint kialakított, szokásos tollat hordó írófejjel és légbevezető tűvel ellátott töltőtoll tengelyirányú metszete; a 3. és 4. ábra a találmány szerinti betétcső egyegy kiviteli példájának tengelyirányú metszete. A rajz 1. ábráján —1— a töltőtoll szára, amelynek alsó végébe a csőrendszerű fejként kialakított —2— írófej —3— csavarja van becsavarva. A —2— írófejbe az injekciós tűhöz hasonló üreges —4— tű van beszerelve, amelynek ürege az írófej —5— tintatápvezetékéhez csatlakozik. Az —1— szárban a betétcsőként kialakított —6— tintatartály foglal helyet, amelynek két végét a csőbe sajtolt —7— és —8— gumidugó zárja. Az alsó —7—• gumidugót a —4— üreges tű átfúrja és ezen át a tinta a —6— tintatartályból az —5— tintatápvezetékbe leszivárog. A töltőtoll szárát a szárra csavart —9— zárófej zárja. A —6— tintatartálynak az —1— töltőtollszárba való behelyezése célszerűen úgy történik, hogy a —9 —zárófejet lecsavarjuk, majd a —6—• tintatartályt bármelyik oldalával a szár üregébe felülről becsúsztatjulk és a —9— zárófejet újból felcsavarjuk, amivel a tintatartályt a szárban rögzítjük és egyben a —4— tűre szorítjuk, mely a —7— gumidugón áthatol, miáltal a töltőtoll írásra kész. A 2. ábra szerinti töltőtoll alsó része az 1. ábra szerinti töltőtoUtól csak abban különbözik, hogy a —11— töltőtollszárba szokásos írótollat hordó —12— írófej van becsavarva. Az írófej csavarját —13— és az írófejbe szerelt, a —15— tápvezetékhez csatlakozó tűt —14— jelzi, amelynek üregje ez esetben előnyösen valamivel bővebb, mint az 1. ábra esetén, mert a szokásos írótoll tintafogyasztása rendszerint nagyobb, mint a csöves tollé. Az 1. ábrához hasonlóan a —11— szarba a —7, 8— gumidugóval zárt, a 3. ábrán külön is feltüntetett, —6— tintatartály van helyezve, amelynek —7 —dugóját a —14— tű átfúrja. A 2. ábra szerinti töltőtoll felső részének kialakítása az 1. ábra szerinti töltőtoUtól eltér, amenynyiben itt légbevezető tűt is alkalmazunk. E célból a —11— szár felső végére a —17— karimás —18— közdarab, erre pedig a felül nyitott —18— zárófej van rácsavarva, amelynek nyílásán át a —20— karimás —19— süveg nyúlik ki. A süvegnek —21— csapja van, amely a —18— záródarabnak előnyösen L-alakú —22— kivágásában bajonettzár-szerűen vezetődik. {A —22— kivágás alsó vízszintes része a rajzon nem látható.) A süveg alatt a —23— üreges tűt hordó —24— tárcsa foglal helyet, amelyet a —16— közdarab —17— karimájára támaszkodó rugó a —20— karimának nekiszorít. A —23— tűnek az a szerepe, hogy azon át a —6— tintatartály belső terét a külső levegővél összeköttetésbe hozhassuk. E célból a süveget a —25— rugó nyomása ellenében leszorítjuk, misor is a —23-— tű a —8— gumidugóba hatol és a tűn át levegő jut a —6— tintatartályba. Ha á —19— süveget alsó helyzetében rögzíteni kívánjuk, akkor azt e helyzetében elfordítjuk úgy, hogy a —21— csap a —22— kivágás alsó vízszintes részébe jut, és ezzel megakadályozza, hogy a —25— rugó a —22— tárcsát, ez pedig a —19— süveget eredeti helyzetébe visszaszorítsa. A 3. ábrán egyszínű tintával töltött, üvegcső alkotta, —6— betétcső látható, melynek —7— és —8— gumidugaszai, ugyanúgy mint az 1. és 2. ábrák szerinti betétcsöveknél, középen vékonyabbak, mint széleiken. Ilyen kivitelük azért előnyös, mert középső vékonyabb részükön könnyen átszúrhatok, vastagabb szélük viszont elegendő súrlódást biztosít nekik a betétcső falán ahhoz, hogy szándékolatlanul be ne nyomódjanak. Ilyen kialakítás mellett továbbá az átszúrt középső rész anyaga a tű kihúzása után újból tömítően összenyomódik, mert a dugó behelyezésekor sugárirányú nyomás alá került, melynek hatása e vékony középső részen fokozottan érvényesülhet. A 4. ábra viszont olyan —26— betétcsövet mutat, amelynek üregét a —28— tárcsa két kamrára osztja, amely kamrák különböző színű tintával vannak töltve. A 4. ábra szerinti betétcső a 3. ábrától abban is különbözik, hogy a fémből készült betétcső két végén összeszűkül és mindkét összeszűkülő —27: — nyakrészre, célszerűen gumilemez alkotta rugalmas —29— tömítőtárcsa közbeiktatásával, középen átfúrt —30— fémsüveg van ráhúzva, amelynek középső furatába —31— gumidugó is lehet még besajtolva, bár erre rendszerint nincs szükség. Az ilyen zárószerv természetesen az egyszínű tintával töltött, tehát válaszfal nélküli betétcsőnél is alkalmazható. A betétcsöveket tintával célszerűen úgy töltjük meg, hogy bennük kis, esetleg nyomás alatt álló, légbuborék legyen. Kétkamrás —26— betétcső alkalmazása esetén bármelyik színű tintával írhatunk, aszerint, hogy melyik kamra van az írófej felé fordítva. Egyik színről a másik színre való áttérés úgy történik, hogy az írófej és zárófej lecsavarása után a betétcsövet kivesszük és megfordítva toljuk a szárba, majd a zárófejet és a kimosott eredeti írófejet, vagy a másik színnel való íráshoz alkalmazott tartalék-írófejet becsavarjuk. A kimosást úgy is végezhetjük, hogy a szárba váltás közben vízzel telt, válaszfal nélküli tartalókbetétcsövet tolunk és a vizet — előnyösen a —23— tű leszorítása mellett — az írófején átcsurogtatjuk. A betétcsövek akár üvegből, akár fémből vagy alkalmas, műanyagból készülhetnek, és átszúrható
