137936. lajstromszámú szabadalom • Váltódugattyús gép pl. gőzgép, a dugattyú és a hajtott tengely közötti közvetlen kapcsolattal és eljárás a gép üzemben tartására
2 137.936 A keresztfej a dugattyútestben két szélső állást foglalhat el: a felsőnél a vízszintes középvonal felett, az alsónál pedig a középvonal alatt. A középvonal egyúttal az álló- és forgórész osztóvonala is. A 7. ábrában felső állásban tüntettük fel a keresztfejet. A keresztfej karjainak a dugattyútesten túlnyúló két vége a felső állásban az állórész ékpályáihoz, az alsó állásban pedig a forgórész ékpályáihoz kapcsolja a dugattyút. Ugyanis a két kar vége a forgó-, illetve állórészben kiképzett ékpályákba nyúl. A keresztfejhez, függőleges irányban felül és alul egy-egy kilincsmű csatlakozik rugalmas összeköttetéssel. A kilincsmű a —2— kilincsfejből, '& —3— rugóból és a —4— menetes csapszegből áll. A —2— kilincsfej hengeres csapja a keresztfej furatába nyúl és abban tengelyirányban mozgatható. A csap tengelyének közepén hosszúkás —4a— nyílás van, melyen a —4— csapszeg hatol át. A —4a— kivágás hossza lehetővé teszi a felső kilincs kinyúlását a dugattyútestből a keresztfej felső állásánál; az alsó kilincsfejet pedig ugyanezen állásban a keresztfej behúzza a dugattyútestbe. A keresztfej alsó állásában természetesen fordított a helyzet. A kilincs! ej, mint a 8. ábrából kitűnik, kinyúló részével az állórész megfelelően kiképzett mélyedésébe illeszkedik. A kilincsfej egyenes, illetve tengelyirányú hátsó felülete támasztófelületként működik a rögzített állásban, a ferde felület pedig a kilincsfej eltolódását segíti elő az átváltásnál a mélyedésből. A kilincsfej a keresztfej-karokkal együtt a dugattyúk kapcsolatát az álló-, illetve forgórészben billenésmentessé teszi, mert mikor a —2— kilincsfej az álló- vagy forgórész hornyába kapaszkodik, a dugattyú három helyen Van megfogva, és így a hengerben beékelődés nem állhat elő. A 8. ábrán látható —7— tányérrugók feladata az ütközések rugalmas felfogása az esetben, ha üzemzavar folytán két dugattyú egymáshoz ütközne. A gép működése a szerkezeti részek ismerete alapján a következőkben foglaható össze: Amikor a tetszés szerinti {ismert) vezérmű az 1. ábra felső részén levő —Y— beömlő nyílásnál a gőz (vagy más nyomóközeg) beömlését megindítja, a felső —Ci— dugattyú —5— karjai az állórész —a— ékpályáinak derékszögű bal végére támaszkodnak. Ily módon a dugattyú a beömlő gőznek támasztófelületet ad, vagyis hengerfedél szerepét tölti be. Ugyanekkor a —Ci—• dugattyú mellett levő —C2— dugattyú keresztfejéinek karjai a forgórész —b— ékpályáinak szintén a derékszögű végén támaszkodnak és így a dugattyú a gőznyomás hatására a forgórészt közvetlenül, minden erőátviteli szerv közbeiktatása nélkül a nyíl irányában magával viszi. Mozgás közben természetesen a gőzbeömlést —Y—-inal a kívánt pillanatban a vezérművel meg lehet szakíttatni a közeg beömlött mennyiségének expandáltatása végett. A —C2— dugattyú löketének végén — mely a leírt esetben tehát két dugattyúpárnál kb. félkör — az 1. ábra alsó részén levő —Cia — álló dugattyúhoz érkezik, amint ez az 1. ábrán látható. Közöttük a —Z— alsó kiömlő nyílás elzárásával (a vezérmű útján) kompressziós tér keletkezik ugyan, úgy mint az ismert dugattyús gőzgépeknél a löket végén a dugattyú és a hengerfedél között. Mikor a kompresszió a megfelelő fokot elérte, a —C2 — dugattyú visszamarad az egyenletesen mozgó forgórészhez képest oly módon, hogy a keresztfej karok a forgórész ékpályáiban visszafelé csúsznak. Hasonló okból — tehát a kompresszió folytán — a —Cia — dugattyú az állórész ékpályáiban előre csúszik. Ezalatt a dugattyúk helyzetváltozásától függetlenül a mozgó forgórész ékpályái fedésbe kerülnek az állórész ékpályáival. Teljes fedéskor a dugattyú-keresztfejek karjai az ékpályák legömbölyített végéhez szorulnak és ennek folytán a karok kénytelenek átcsúszni a szembenlevő ékpályarészbe. Ily módon a —C2— dugattyú- az állórésszel jut kaplatba, a —Cia — dugattyú pedig a forgórésszel kapcsolódik és az alsó —Y— nyíláson át beömlő gőz hatása alá kerül. Ugyanez a váltás ugyanezen időpontban a felső —Ci— és —0.2a— dugattyúknál is megtörténik. Ezzel a dugattyúpárok váltása megtörtént és a leírt folyamat ismétlődik. A karok átváltását a dugattyúkban levő kilincsművek is elősegítik a keresztfejre gyakorolt nyomás által; ugyanis a dugattyúk váltásánál a —2— kilincsfej kikerül a horonyból és így a —3— rugó ellenébein benyomódik a dugattyútestbe. A —3— rugó összenyomott állapotban marad a legközelebbi váltásig, mikor is a rugóerő a keresztfej átváltását elősegíti, vagyis a keresztfejet a kívánt irányba nyomja. Váltás közben munkavégzés nincs, vagyis a gép holtponton van. Lendkerék alkalmazása esetén ez természetesen nem okoz nehézséget, de még helyesebb közös tengelyen egynél több, különböző szöghelyzetekbein felékéit forgórészt alkalmazni. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nyomóközeggel működő dugattyús gép, pl. gőzgép üzemben tartására körpályán mozgó és a hajtott tengellyel közvetlenül kapcsolódó egy vagy több dugattyúval, azzal jellemezve, hogy a dugattyúpár egyik dugattyúját a gép helytálló részével, a másikat pedig a forgórésszel kapcsoljuk és a nyomóközeget e két dugattyú közé vezetjük olyképp, hogy a nyomóközeg az álló dugattyúra támaszkodva a másik dugattyút expanzió közben továbbítja, mikor pedig a mozgó dugttyú a hozzátartozó álló dugattyúhoz, vagy több dugattyúpár esetént egy másik dugattyúpár álló dugattyújához érkezik, annak helyébe lép, vagyis az állórésszel kapcsolatba jut, a helyéről eltávolított dugattyú pedig a mozgórésszel kapcsolódva a nyoimóközeg hatása alá kerül. 2. Váltódugattyús gép az 1. igénypont szerinti eljárás megvalósítására, jellemezve egy állórészből és egy forgórészből összetett gyűrű alakú munkatérrel, amelynek egy vagy több vezérelt beömlő és egy vagy több vezérelt kiömlő nyílása van a nyomóközeg, pl. gőz számára, jellemezve továbbá ebben a munktérben mozgó egy vagy több dugattyúpárral, amelyeknek az állórésszel és a forgórésszel való oldható kapcsolat számára kapcsolószerveik vannak. 3. A 2. igénypont szerinti váltódugattyús gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az (X)
