137918. lajstromszámú szabadalom • Eljárás len áztatására

Megjelent: 1962. december 15. OitóZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.918. SZÁM 29. a. OSZTÁLY — S—19937. ALAPSZÁM Eljárás len áztatására Solvay & Cie. cég, Bruxelles A bejelentés napja: 1944. május 19. Belgiumi elsőbbsége: 1943. június 19. Közismert, hogy a len áztatása meleg vízben rendszerint két fokozatban történik, melyek között a lent gyepre kiterítve napon szárítják. Az áztátással járó átalakulások erjedéstől származnak, melyet mikrobák okoznak; melegvízmedencékben végzett szokásos áztatás esetén az erjedés hatását főként anaerob mikrobafajtáknak tulajdonítják. Az első áztatást követő kiterítés célja egyebek közt egyrészt a mikrobák működésének megakasztása szárítással, szellőzéssel és napfénnyel, másrészt pedig a rostoknak legalább -részleges fehérítése a napfény és a nedves levegő hatására. A mikrobák működésének megakasztásával a rostoknak a túlhosszú áztatáskor bekövetkező roncsolódásait akadályozzák meg. Minthogy a mikrobák tevékenysége az első áztatás végefelé gyorsann fokozódik, azt megszüntetik és a második áztatáskor lassabb mikrobatevékenységgel helyettesítik, melyet ennél könnyebben tehet szabályozni. Ez az ismert áztató eljárás jó eredményt ad ugyan, de annak alkalmazása a technika jelenlegi állása szerint tekintélyes számú ellenőrizhetetlen tényezőtől függ. Így különösen a gyepreterítés hatása az időjárási viszonyokhoz igazodik és maga a kiterítés nagy munkabérköltséggel jár. A találmány célja a kiterítésnek és a vele járó hátrányoknak és bizonytalanságoknak kiküszöbölése és ehelyett olyan vegyi kezelés bevezetése, amelynek hatására a mikrobák működése úgyszólván pillanatok alatt megszűnik. E célra mérgező hatású antiszeptikus szereket használhatunk, célszerűen mellőzzük azonban azokat a termékeket (pl. réz-sókat, fenolokat), amelyek csak nehezen eltávolítható, oldhatatlan üledékeket hagynának hátra; ilyen szerek a len további feldolgozása folyamán súlyos nehézségeket okozhatnának. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kiviteli módja abban áll, hogy alkalmas hatóanyagokkal a közeg oxidredukáló potenciálját, az ún. „redox"^potenciált olyan értékre hozzuk, amelynél a mikrobák életlehetőségé megszűnik. A mikrobák ugyanis a redoxpotenciakiak csak bizonyos értékeinél életképesek. Ezek az értékek a közeg pH-jától és a mindenkori élő mikrobafajtától függő, egymáshoz aránylag közel fekvő két határérték közé esnek. Ha a közeget úgy alakítjuk át, hogy a redoxpotenciál ezeken az értékeken túllép, akkor a mikrobák nem életképesek, ill. elpusztulnak. A két áztatás közti kiterítést pl. oxidios kezeléssel helyettesítjük. Evégből így járunk el: Az első áztatás befejezése után a vizet eltávolítjuk és friss vízzel pótoljuk, melybe valamely oxidálószert, pl. aktív klórt viszünk be. Az oxidálószer mennyiségét a közegtől függően akkorára választjuk, hogy a mikrobatevékenység megakasztására elegendő nagy redoxpotenciált érjünk el. Bizonyos idő múltán, melynek nagysága a len és az oxidálószer érintkezési viszonyaitól függően legfeljebb néhány óra, már megállapíthatjuk, hogy a mikrobatevékenység megszűnt és a len fehéredni kezdett, mintha ezt gyepen a napra terítettük volna ki. Ekkor — amennyiben az oxidálószer kiindulási mennyiségét jól választottuk meg — a medence vize már nem tartalmaz hatásos oxidálószert, úgyhogy most ennek a víznek egy részét azonos mennyiségű, nem steril vízzel helyettesítjük, hogy a második áztatás, mely egyébként ismert módon történik, nyomban megkezdődjék. A találmány szerinti eljárás két előnye a fentiekből nyilvánvaló: az erjedést és a fehérítést könnyen szabályozhatjuk és a kiterítésinél szükséges számos műveletet kiküszöböltük. Az erjedésnek a vegyi hatóanyagok alkalmazásából folyó könnyű szabályozhatósága lehetővé teszi az eljárás olyan változatát, amelyben csak egy áztatás van. Az erjedés azonnali megszüntetésének lehetősége folytán, ugyanis az első áztatást odáig vihetjük, hogy a második áztatásia már nincs szükség. Nem kell többé attól a veszélytől tartanunk, hogy az első áztatás túlságos meghosszabbításával az áztatás kellő mértékét túllépjük.