137911. lajstromszámú szabadalom • Lemezvágógép

',>. 137.911 helyzetéből felemelkedik és ez lehetővé teszi az elvágandó lemeznek a két —1-— és —8—• szerszám közé való behelyezését. A —25— fedőlemez a gépállványon részben a —20— orsóra rácsavart —28— anya, részben, pedig a —29— anya segélyével van felerősítve. A —29— anya a gépállványba becsavart —30— csavarorsóra van felcsavarva. A —30— orsó a —9— szaru —31— hasi tékán, halad át és a —32— karimát hordja, amely a —9— szánt a —3—• kar sík alakúra ki' képezett széléhez szorítja. A szán ezenkívül még a —3— kar oldalain is vezetve van, két a szánon megerősített és belőle oldalt kinyúló —33—, —34— lemez segélyével (6. ábra). A —17— és •—19— csuklócsapok egyrészt a —3— kar homlokfelületein, másrészt a —25— fedőlemezen fekszenek fel és ezáltal vannak helyzetükben rögzítve. A hajtószerkezethez a —2'5— fedőlemez eltávolítása után könnyen hozzá lehet férni és azt széjjel lehet szedni. A —7— és —8— vágószerszámok véső alakúak; szárrészük keresztmetszete téglalap vagy négyzet alakú. A felső —7— szerszám a —9— szánnak Bzerszámtartóként kiképezett —35— alsó részébe van befogva. E célból a szerszámot a szerszámtartóban kiképezett négyszögletes lyukba toljuk be mindaddig, míg felső vége a szerszámtartóban kiképezett —36— furat falát nem éri, amikot is a szerszámot a —37— csavarral megszorítjuk és így helyzetében rögzítjük. Az alsó —8— szerszám befogására egy az alsó —4— gépállványkarba beépített tartószerkezet szolgál. Ez a tartószerkezet az oldható és négyszögkeresztmetszetű —38— tömbből áll, amely hátlapján egy horony alakú bemélyedést tartalmaz; ennek a horonynak fenéklapja a —4— állványkar —39— homloksíkján fekszik fel (5. ábra), míg a horony —40—, —41— oldallécei a —4— gépállványkart oldalról fogják közre. A tömb alsó vége a —4— állványkar —42— nyúlványán, nyugszik (4. ábra) és e helyzetében a —4— karba becsavart —43— csavar tartja. A —38— tömb mellső oldalán egy horony alakú —44— hasítékot látunk.. A —8— vágószerszám, amelynek szélessége egyezik a —44— hasíték szélességével, a hasíték fenéklapjához van szorítva; alsó , végével a —42— nyúlványba becsavart —45— állítóesavarra támaszkodik. E —8— szerszámot helyzetében a tömbbe becsavart —46— csavar tartja; a —45— állí tócsa varral a szerszám a magasságirányban elállítható. A felső —7— vágószerszámot a —10—, —11— könyökemelőrendszer segélyével saját hosszirányában, mely egybeesik a —8— szerszám hosszirányával, fel- és lefelé váltakozó mozgásban lehet tartani. A —12—'• motortengely minden fordulatánál a —17— csuklócsap kétszer halad át a könyökemelő-rendszer hosszközépvonalán; a kilengés mértéke a középhelyzettől a két oldal felé azonos. Ennek következtében a —7— vágószerszám a motor minden egyes fordulatánál két löketet végez. A motor fordulatszáma percenként 1000—2000 lehet. A szerszám lökethossza függ az elvágandó lemez vastagságától, de ennél a vastagságnál mindenképpen kisebb. A lcVkethosszt adott esetben oly módon lehet csökkenteni, hogy az alsó szerszámot is fel- és lefelé váltakozó mozgásban tartjuk, amely mozgás, a felső szerszám mozgásához képest fázisban el van tolva. A két szerszámot ennél a megoldásnál célszerű ugyanarról a motorról hajtani, A 7. ábra vázlatosan a hajtószerkezetnek egy oly változatát mutatja, amelynek segélyével ugyanazon motorfordulatszám mellett sokkai nagyobb szerszám-löketszám érhető el, mint a 3—4. ábra Bzerinti kivitelnél. Ezen változatnál szintén —10—, —11— jelölik a könyökemelő-rendszer emelőit, amelyek itt azonban két —48—, —49— kar segélyével csuklósan vannak a gépállvány helytálló —47— részéhez hozzákötve. A —48—, —49— emelőkaroknak közös —50-— csuklócsapja van, mely az —51— hajtórúd segélyével a motortengely egy excentertár csaj ával van kapcsolva. Ennek a hajtószerkezetnek a rúdméreteit úgy lehet megválasztani, hogy az —50— csuklócsap a motor minden, fordulatánál kétszer haladjon át £ —48—, —49— emelőkarok középállásán. Egy ilyen hajtószerkezettel a —7— szerszám löketezáma négyszer akkorára növelhető, mint a motor fordulatszáma. További löketszámnövelés még oly módon érhető el, hogy az —50— csuklóesap és a motor tengely közé újabb emelőkarpárt vagy -párokat iktatunk be, hasonló elrendezésben, mint a —48—, —49— emelőkarok. A találmány szerinti géppel a vágást kezdhetjük a lenié» szélénél, vagy valamely, a lemez belsejében fekvő pontnál. Ha a —6— motort bekapcsoltuk és a lemezt a munkahelyzetbe hoztuk, a felső —7— szerszámot a —23— emelőkar átfektetése útján lesüllyesztjük a, lemeznek arra a pontjára, ahol a vágást el akarjuk kezdeni. Szabadahni igénypontok: 1. Lemezvágó gép, a metszősíkhoz kétoldalt elrendezett egy-egy vágószerszámmal, amelyek közül legalább az. egyik váltakozó mozgást végez, azzal jellemezve, hogy a (7, 8) vágószerszámok a (2) gépállvány kinyúló (3, 4) karjainak végén vannak elrendezve, a (6) hajtómotort az, egyik kinyúló (3) kar tartja és a motor (12) tengelye párhuzamos a kinyúló kar hosszirányával. 2. Az 1. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyik (pl. 7) szerszám elcsúsztatható (9) tartószánban nyugszik és e szán egy csuklós (10, 11) könyökemelő-rendszer, valamint a rendszer (17) csuklócsapjával összekötött (13) hajtórúd segélyével a (12) motortengelyről fel- és lefelé váltakozó mozgásban van tartva. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok bármelyike szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (9) szerszámtartószán és a (10, 11) könyökemelőrendszer az egyik (pl. 3) gépállványkar külső függélyes szélén oly módon vannak ágyazva, hogy a szerszámtartót váltakozó mozgásában az állványkar széle vezeti, a kömyökemelő-rendszer pedig a gépállvány kinyúló karjának hosszirányára mérőleges síkban lengéseket végez. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (10,