137849. lajstromszámú szabadalom • Forgó mozgású erőgép

2 137.849 • az —l:b— ívhez, valamint a —2— dob csúcsához illeszkednek, A dugattyúlapátnak a 2. ábrán keresztmetszetben látható körvonala négy körívből tevődik össze, a körívek húrjai elnyújtott rombusz alakot alkotnak. A körívek sugara egyenlő hosszú az —lb— ívek sugarával. Ennél a lapát alaknál a határoló körívek végei a keresztmetszet hosszirányú felező vonalához, mint érintőhöz illeszkednek. A gyakorlati kivitelezésnél főleg a gépben fellépő erőhatások miatt a lapátot megfelelő vastagra kell készíteni. A 3. ábra a már leírt lapát alakhoz képest —d— mérettel vstagított lapátot mutat; a •—d— vastagítás célszerűen a lapáthossz tizedrésze. A lapát vastagítása folytán a gép méretein is változtatni kell, nevezetesen a —d— méret felével növeljük az —1— dob határoló íveinek sugárhosszát és ugyanennyivel rövidítjük a —2— dob határoló íveinek sugarát. Az —a, b— középpontok szintén a —d— vastagítás felével tolódnak a főtengely tengelyvonala felé. A gyűrűcikkeket a —d— mérettel vastagítjuk meg, hogy a munkatér legszűkebb helyén a kívánt tömítő zárást létesítsék. A külpontos —13— tárcsa — melynek —14— agya a —15— állványrészben golyókon vagy görgőkön van csapágyazva —, forgattyúi, valamint a forgattyúkkal együttműködő —16—• korongok révén oly módon vezérli a lapátokat, hogy az utóbbiak a főtengely körüli forgásuk közben függőleges helyzetüket mindig megtartják. A rajzon ábrázolt négylapátos kivitelnél mindegyik lapát tengelyére egy-egy —16— korong van felékelve, melyekkel a külpontos —13-— tárcsa egy-egy forgattyúja kapcsolódik. Kétlapátos elrendezésnél is négy —16— korongot alkalmaz' hatunk, melyek közül azonban két korong nincs lapáttengelyre felékelve, hanem a —4— fedélből kiálló vaktengely körül forog. Ha a gép főtengelyét az óramutató járásával egyező értelemben forgatjuk, úgy a lapátok a —17, 17a, 19, 19a— csőcsonkokhoz vezetett munkaközeget a munkatérbe beszívják, majd a —18, 20— csőcsonkokba nyomják. Amennyiben csak két lapátot alkalmaznánk, úgy a —17a, 19a— szívónyílások, illetve csőcsonikok feleslegesek. A —18, 20— kinyomó nyílásokat, illetve csőcsonkokat úgy is elrendezhetjük, hogy az említett nyílások helye — a rajzon ábrázolt helyzetükhöz képest — az óramutató járásával egyező értelemben az —1— dob —lb— oldalaira célszerűéin azok szélére tolódik el. A gép járása közben a kinyomó nyílások csak a munkatérben végbemenő sűrítési ütemszakasz végén — a gyűrűcikkeknek a kinyomó nyílások fölött való elhaladta után — válnak rövid időre szabaddá, amikor is a munkatérben levő közeg a nyílásokon keresztül nagy nyomással távozik, ezt követőleg a következő gyűrűcikkek a nyílásokat újból elzárják. A kinyomó nyílások ilyen elhelyezésénél a gyűrűcikkek forgószelepként működnek, melyek a sűrítési ütem végén a kinyomó nyílásokat önműködően nyitják, majd zárják. A szívó és nyomó csőcsonkokba a közegek kies beáramlását szabályozó, önmagukban véve ismert forgó- vagy tányérszelepeket építhetünk be. Ha a —18, 20— csőcsonkokba sűrített levegőt vagy más gáznemű munkaközeget vezetünk, akkor a gép motorként fog működni fordított, azaz az óramutató járásával ellenkező forgásirányban. A következőkben, példaképpen- ismertetjük a folyékonytüzelőanyag felhasználásának módját a találmány szerinti gép hajtására. A folyékony tüzelőanyagot vízgőzt fejlesztő kazán vízterén áthaladó, megfelelő hosszú csövekben sűrített levegővel elporlasztva, nagy nyomáson elégetjük. A keletkezett égésterméket a •—18— csőcsonkon, míg a kazánban fejlesztett gőzt a —20— csőcsonkon át vezetjük a gép munkaterének egymástól független részeibe. Az égéstermék, valamint a gőz a gépben expandál, a lapátokat elforgatva munkát végez, majd a —17, ill. 19— csőcsonkokon keresztül kipufog. A gőznek a munkavégzésen kívül az a feladata, hogy az égéstermékek által erősen fehevített lapátokat hűtse. A találmány szerinti gépet robbanó motorként is felhasználhatjuk olyképpen, hogy kompresszor segítségével robbanó gázkeveréket juttatunk a —18, 20— csöveken keresztül a gép munkaterébe a lapátok mögé. A gáz közvetlenül a motorba való belépés előtt, kis tűzkamrában célszerűen kiképezett gyújtófelülettel kerül érintkezésbe, melyet pl. villamos úton előre hevítünk, majd a belső égés hevíti tovább. Ezen a gyújtófelületen meggyulladt gáz a gép munkaterébe jut és ott ég el teljes egészében; a keletkezett égéstermékek nyomása a gépet motorként hajtja. A kompreszszor kivezető csöve úgy van méretezve, hogy a gáz áramlása induláskor is gyorsabb legyen az égési sebességnél és emellett a cső kellő hűtéséről is gondoskodunk, hogy a visszagyulladást kizárjuk. Kompresszor gyanánt célszerű a motorral közös főtengelyre szerelt, a találmány .szerint kialakított, hasonló gépet használni. Az elrendezés olyan, hogy az egyik gép forgórésze a tengelyen tetszőleges helyzetben rögzíthető; a motor és a kompresszor egymáshoz viszonyított lapátállásával szabályozható a gázkeverék összenyomásának mértéke. A gép szükséges kenését pl. úgy oldhatjuk meg, hogy a főtengely furatán keresztül juttatunk olajat a munkatérbe. Célszerű a gépet olajfürdőbe helyezni, az olaj a gépet hűti, a súrlódó részek közé beszivárogva pedig azok kenését is előmozdítja A találmány szerinti gépet belsőégésű motorként járatva a nagy nyomások miatt a lapátoknál fellépő szivárgás ellen nem lehet szorosabb illesztéssel védekezni, mert ez igen nagy súrlódást okozna és a fordulatszám csökkenésére vezetne. Márpedig a találmány szerinti gépnél elérhető nagy fordulatszám nemcsak igen kis lóerőnkénti gépsúlyt eredményez, hanem bizonyos mérvű hatásfok javulást is, mert a munkaközegnek aránylag kisebb a munkatér falain való hőleadási vesztesége. A szivárgási veszteség csökkentése végett célszerű a 3. ábra szerinti tömítőléccel ellátott lapátot alkalmazni. A félhengeresen kiképzett homlokú —21— tömítőléc szára a —10— lapát végében levő horonyba illeszkedik és abban könnyen