137840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolinok előállítására
2 IST.840 Ahelyett, hogy a benzonitrilnak és etiléndiaminnak oldatába kénhidrogént vezetnénk, a benzonitrilt az etiléndiamin valamely kénhidrogénsójával is hozhatjuk reakcióba. 4. példa: 23,4 súlyrész fenilecetsavnitrilt, 13,9 súlyrész 95%-os etiléndianiint, 140 térfogatrész abszolút etanolt és 1 súlyrész kénhidrogént keverővel ellátott nyomókazánban 6 óra hosszat 90—100 C°-ra hevítünk. Kihűlés után az etanolt ledesztilláljuk, a maradékot hígított sósavban felvesszük és egyébként az 1. példa szerint járunk el. Ily módon 31 súly rész 2-benzil-imidazolin-hidrokioridhoz jutunk; olvadáspontja az 1. példa szerintivel azonos. Kénhidrogén helyett éppoly jól alkalmazhatunk szénkéneget is, mint kénhidrogént leadó vegyületet. Hígítószerként etanol helyett toluolt is használhatunk. 5. példa: 23,4 súlyrész fenilecetsavnitrilt, 160 tárfogatrész abszolút etanolt, 1 súiyrész magnéziumoxidot, 1,3 súlyrés z kristályos nátriumszulfátot, 1.8 súly rész foßzforpen'caszulfidot és 13,9 súlyrész 95%-os etilendiamint bombacsőbcíi 12 óra hosszat 90—100 C°-ra hevítünk. Lehűlés után az etanolt ledesztilláljuk. A maradékot hígított sósavban íelveszszük és egyébként úgy járunk el, mint az 1. példánál. Ennél a munkánál etanol helyett előnyösen toluolt vagy xilolt használhatunk. 6. példa: 33,4 súlyrész naftil-(l)-eceteavnitrilt, 140 térfogatresz abszolút etanolt, 1 súlyrész kénhidrogént és 15,2 súlyrész 95%-os etilendiamint forgó acélcsőben 15 óra hosszat 90—100 C°-ra hevítünk. Azután, az etanolt ledesztilláljuk, a maradékot, 180 térfogatrész n-sósavban felvesszük, állati szemnél összekeverjük, megszűrjük és szárazra párologtatjuk. A maradékot abszolút etanolból átkristályosítjuk. Az eredmény 33 súly rész 2-[nat'til-(l) -metü]-imidazolinhidrokloncl, olvadáspont j a 249—251 C°. 7. példa: 39,4 súlyrész 4-metoxi-naftil-(l)-eeetsavnitriIt, 13,9 súlyrész 95%-os etilendiamint, 2 súlyrész alumíniumszulfidot, 1,3 súlyrész kristályos nátriumszulfátot és 140 térfogairész abszolút etanolt keverővel felszerelt nyomókazánban 12 óra hosziszat 90—100. C°-ra hevítünk fel. Lehűtés után az etanolt lehajtjuk, a maradékhoz hígított sósavat adunk, az oldatot megszűrjük és bepárologtatjuk. A. maradékot abszolút etanolban újból felvesszük és a csekély oldhatatlan etiléndiaminclihidrokloridról, valamint a szervetlen sókról leszűrjük, ezután az etanolt ledesztilláljuk és a visszamaradó anyagot butanolból átkristályosítjuk. A 218—-219 C° olvadáspontú 2-[4'-metoxi--naftil-(r)-metil]-imidazolin- hidrokloridhoz jutunk. Alumímumszulfid helyett ugyanolyan jól használhatunk vasszulfidot is. ?. példa: 23,4 súlyrész fenilecetsavnitrilt, 15,2 súlyrész 95%-os etilendiamint, 160 térfogatrész xilolt, 2,5 súlyrész magnéziumoxidot, 3,3 súlyrész nátriumszulfátot (kristály víztartalmút) és 4,5 súlyrész íoszforpentaszulfidot visszafolyásra állított hűtő-, vei felszerelt keverőlombikban 12 óra hosszat forrásban levő vízfürdőn melegítünk. Az elegyet ezután leszívatjuk és a szűrletből a xilolt 12 mm higanyoszlopnyomás alatti desztillációval eltávolítjuk. A maradékot hígított sósavban felvesszük; egyébként az 1. példa szerint járunk el és ugyanahhoz a végtermékhez jutunk. 9. példa: 33,4 súlyrész naftil-(l)-ecetsavnitrilt, 12,7 súlyrész '95%-os etilendiamint, 160 térfogatrész toluolt és 5,4 súlyrész etilén diamindihidrokloridot visszafolyásra állított hűtővel felszerelt keverőkazánban 6 óra hosszat forrásban levő vízfürdőn hevítünk. Hevítés közben lassanként beadagolunk 3,2 súiyrész víztelenített nátriumszulfidot. Ezután még forrón szűrünk, a szűrletet a toluoltól desztillálás útján megszabadítjuk és a maradékot nagyfokú vákuumban ledesztilláljuk. Ily módon a 118—120 C° olvadáspontú és 0,1 mm nyomáson 178—-179 C° forráspontú 2-[naftil-(l)-metil]-imidazolinhoz jutunk. A toluolos maradékot a 6. példa szerinti munkamóddal közvetlenül a 249—251 C° olvadáspontú 2-n-[naftil-(l)-metil]-imidazolinhidrokloriddá is átalakíthatjuk. A fenti példákkal analóg módon előállíthatók például a következő imidazolinok is: 2-n-pentil-imidazohn; Fp. 12 126—128 C°; 2-ciklohexilmetil-imidazolin; Op. 110—111 C°; Fp. ii 156—158 C°; 2-[/; -feni 1 -etil]-imidazolin; Op. 103—104 C°; 2-f3',4',5'-trimetoxibenzil]-imidazolin-hidrokloridl ; Op. 185—186 CD ; 2-[2'-metoxinaf til-(l')-imidazolin-hidroklorid; Op. 263—264 C°; 2-[piridil-(3')]-imidazolin; Op. 104—105 C°; 2-[ki,nolil-(8')-metil]-imidazolin; Op. 93—95 C°; Fp. o,or> 190—192 C° és 2-(n-fenil-aminometil)-imidazolin-hidroklorid; Op. 180—182 C°. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás imidazolinok előállítására, melyet az jellemez, hogy nitrileket 1,2-diaminokkal kénhidrogén jelenlétében hozunk reakcióba. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyet az jellemez, hogy a kénhidrogént a reakció folyamán kénhidrogént leadó anyagokból fejlesztjük. 3. Az 1. és 2, igénypont szerinti eljárás foganatosítás! módja, melyet az jellemez, hogy szénkéneg jelenlétében dolgozunk.
