137796. lajstromszámú szabadalom • Sínkötés, különösen vágánykeresztezésekben alkalmazható kötés és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1962. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.796 SZÁM 19. a. 15—19. OSZTÁLY — L—9639. ALAPSZÁM Sínkötés, különösen vágánykeresztezésekben alkalmazható kötés és eljárás annak előállítására Lukács József, Budapest A bejelentés napja: 1944. augusztus 30. A találmány sínkötés, amely különösen előnyösen alakítható ki mint vágánykeresztezés és lényege abban van, hogy a síneket egymással oly tag'köti össze, amelynek a sínek gerinceibe nyúló és azokkal oldhatatlanul összekötött, például összeforrasztott vagy összehegesztett nyúlványai vannak. A síneket összekötő tag a kötés rendeltetése szerint készülhet öntött vagy hengerelt anyagból. Két szomszédos sín közvetlen összekötésekor a találmány szerinti megoldás előnye, hogy a kötés sem hevedereket, sem csavarokat nem tartalmaz, egyszerű kivitelű, utánállításra, illetőleg utánhúzásra nincs szüksége és ennek dacára biztos. A kötés fenntartási költségei tehát lényegesen kisebbek mint az ismert hevederes sínkötésekéi. Különös előnye van a találmány szerinti kötésnek vágánykeresztezések, valamint vágányátszelések előállításaiker. E szerkezetekben a jármű kerekének a nyomkarimát befogadó csatorna felett kell áthaladnia, ami az ütközés következtében nagy igénybevétellel és így a keresztezés tekintélyes kopásával jár. A gyors kopás elkerülése és így a keresztezés élettartamának meghosszabbítása végett vágánykeresztezéseket a pályasíneknél nemesebb, ötvözött anyagból kellene készíteni. Ez viszont azzal a hátránnyal jár, hogy egyrészt a nagyterjedelmű keresztezés elkészítéséhez igen nagy mennyiségű drága anyagra van szükség, másrészt pedig az ilyen nemes öntvényből készült öntött test megmunkálása rendkívül költséges és nehéz, sőt keményebb acélból készült keresztezéseknél el sem végezhető munka. Ezért inkább úgy járnak el, hogy a keresztezést lágyabb öntvényből vagy tisztán pályasínekből állítják elő, ami viszont a fent már említett hátránnyal jár, aminő a rövid élettartam és ennek következtében a nagy pályafenntartási költségek. Ezek a hátrányok a találmány szerinti megoldással kiküszöbölhetők, de legalábbis nagymértékben csökkenthetők. A találmány szerinti kötés ugyanis lehetővé teszi, hogy a keresztezésnek vagy vágányátszelésnék csak azt a viszonylag rövid szakaszát készítsük a fent említett, nagy igénybevételeknek megfelelő anyagból, amelybén ezek a nagy igénybevételek egyáltalán fellépnek, tehát amelyben a jármű kereke csatorna fölött halad el. A keresztezés összes többi része viszont pályasínekből, tehát olcsóbb anyagból készül. Az ilyen öntvény hossza — a fenti feltételt szem előtt tartva — annál rövidebb, minél nagyobb az egymást keresztező vágányok által bezárt szög. Vágányátszelésnél, ahol a két vágány egymást kerékszög alatt metszi, elegendő, ha az öntvény csak az egymásba ütköző sínek homlokfelületei közötti négyszögletes keresztmetszetű teret kitöltő négy nyúlvánnyal készül. A megmunkálási költségek tehát ä találmány szerinti megoldásnál lényegesen kisebbek, -mint az egyébként azonos élettartamú, egészükben drágább anyagból öntött keresztezéseknél. A találmány szerinti megoldásnál, figyelemmel a rövid öntött szakasz egyszerű alakjára, a legkedvezőbb esetben megmunkálásra egyáltalán nincs szükség vagy elegendő, ha a futófelületeket egyszerűen csak köszörüljük. Az összekötő tagot alkotó öntvényből kiálló és a sínvégek gerincével összekötendő nyúlványok sem feltétlenül megmunkálandó felületek, mert általában kedvezőbb, ha a sínek gerinceiben kialakítandó kimetszés alakját idomítjuk az adott öntvény alakjához. Az összekötő tag nyúlványait előnyösen derék4

szögű, vagy egyenlőszárú háromszög alakú, tehát egyszerű vagy kettős ékekként alakítjuk ki. Az ék alakú nyúlványnak megfelelő kivágást, illetőleg hasítékot a csatlakozó sín gerincében előnyösen fűrészeléssel állítjuk elő, majd a kötést célszerűen kötőanyaggal, tehát az acélnál lágyabb anyaggal villamos ívfényhegesztéssel készítjük. A találmány szerinti kötés tehát elkészíthető úgy, hogy az öntött vagy hengerelt összekötő tagnak a sínek futófelületeinek magasságában fekvő kiemelkedései, például hát vagy váll alakú részei vannak. Ez a kivitel elsősorban olyan vágánykeresztezéseknél vagy vágányátszel éseknél jön