137783. lajstromszámú szabadalom • Motorkapcsoló

2 137.783 ágyazatukban a —7— csavarorsók tartják fogva, amelyeknek szabad végeire a —8— kontaktuscsavaranyák vannak ráhajtva. A —9, 10— áraimzáró kapcsolóelemek a —11— tengely körül elforgatható —12— kapcsolóforgórész —13—, illetve —14— üregében eltolhatóan vannak vezetve és az —1, 2—, illetőleg —3, 4— kontaktustest-párokkal érintkező 'végük a kontaktustestek hengeres alakjának megfelelően homorú kiképzésű, míg felső —15, 16— csapos vállal ellátott végüknek a —17—, illetőleg —18— rugó fekszik neki. E rugók szabad végükkel a —13, 14— üregek fenekének támaszkodnak. A —13, 14—. üregeknek a —9, 10— kapcsolóelemeket átbocsátó nyílása kifelé tölcsérszerűen bővül (2. és 3. ábra) avégből, hogy a —9, 10— kapcsölótesteknek kismérvű oldalirányú elhajlását megengedje. A —12— forgórészt a —11— tengely négyszögletes végére illesztett (a rajzon nem ábrázolt) kapcsolókarral forgathatjuk el az 1. ábrán feltüntetett kikapcsolt helyzetéből akár balra, a 2. ábra szerinti és az egyik forgásiránynak megfelelő bekapcsolt helyzetébe, amikor is a —9— áramzáró kapcsolóelem az —1— és —2— kontaktustesteket köti egymással össze, akár pedig jobbra, a motor ellentétes forgásirányának megfelelő bekapcsolt helyzetbe, amikor is a —10^ kapcsolóelem a —3— és —4— kűntaktustesteket köti össze egymással. A kapcsolónak mind be-, -mind kikapcsolt helyzetében való fogvaítartására ismert —19— rugós csappainőszerkezet szolgál, amelynek —20— rugója a —21— rögzítőtalppal ellátott —22— csapot a —12— forgórész —23— nyúlványának szorítja. Ez a —23— nyúlvány a kapcsoló három helyzetének megfelelő —24, 25, 26— nyugaszokkal van ellátva. Kikapcsolt helyzetben a —19—• rugós csappanószerkezet —21— válla a —25— nyugaszra, a forgórész balra billentésénél a —24— nyugaszra. jobbra billentésénél pedig a —26— nyugaszra fekszik fel és ezzel a forgórészt mindenkori beállított helyzetében fogvatartja. Az üreges vagy tömör —1, 2— és —3, 4— kontartustest-párokat hengeresen: (1. és 2. ábra) vagy szögletes, pl. négyszögkeresztmetszettel 3. ábra) alakíthatjuk ki és a —7— csavarszegeket felvevő egyszerű furat helyett tömör idomdarabok alkalmazása esetén csavarmenetes furatkeresztet is alkalmazhatunk, avégből, hogy a kontaktustesteket hossztengelyük körül 90°-kai elforgathassuk abban az esetben, ha ezt a kontaktusfelület kopása szükségeseié tenné. A kapcsolónak a 2. ábrán feltüntetett kapcsolóhelyzetbe hozatalakor a —9— áramzáró kapcsolóelem a —17— rugó összenyomása mellett az —1, 2— kontaktustest-pár közé nyomódik és tökéletes érintkezést biztosít. A kontaktusfelületek közöli érintkezés használat közben nem romlik, hanem csak javulhat, mert a részek egymásraverő-Aése következtében a felfekvés állandóan a teljes felületen megy végibe. Kikapcsolásnál a —12— forgórésznek a 2. ábra szerinti elforgatott helyzetéből az 1. ábra szerinti függélyes helyzetbe való hozatala közben a —9— kapcsolóelem a forgórész mozgásában neun vesz mindjárt részt, hanem csak akkor, amikor az összenyomott —17— rugó terjeszkedésével —15— válla a —13— üreg nyílásának a széléhez ér. A —12— forgórész kikaposolómozigásánaik kezdetén tehát a —9— kapcsolóelem a kontaktust az —1, 2— részek között még nem szakítja meg, a kontaktus megszakítása csak bizonyos késéssel következik be, akkor, amikor a —15— váll a forgórész nyílásának szelébe ütközve, a forgórész a —9— kapcsolóelemet magával viszi. Kikapcsolás közben a —12— forgórész —23— nyúlványának —24— nyugasza a —19— rugós csappanószerkezet —21— rögzítőtalpa alól elfordul és a talp fölé a —2'5— nyugasz kerül, amely a forgórészt függélyes helyzetében fogvatartja. Átfordulás közben a —24— és —25— nyügaszok találkozási pontján holthelyzet van, mert amikor ez a pont van a —21— talp fölött, akkor a —12— forgórész labilis helyzetben van. Amint a forgórész e ponton túlhaladt, akkor a —20— rugó a forgórésznek függélyes helyzetbe való jövetelét már elősegíti. E pont eléréséig tehát a —20— rugó a forgórész mozgását megnehezíti, a ponton túlhaladva pedig elősegíti. Ha a —9— áramzáró kapcsolóelem hosszát úgy méretezzük, hogy a kikapcsolás csak a rugós csappanószerkezetnek holt helyzetbe jövetelekor vagy ezt követőleg következzék be, akkor a terjeszkedő —20— rugó hatásához az ugyancsak terjeszkedő —17— rugó hatása is hozzájárul és mindkettő a —12— forgórésznek függőleges helyzetbe való lendülését elősegíti, úgyhogy a kikapcsolás ebben az esetben úgyszólván pillanatnyilag megy végbe és teljesen függetlenítve van a kapcsoló kezelési sebességétől. A —17— rugó tehát nemcsak tökéletes érintkezést biztosít, hanem késleltető hatásánál fogva pillanatkikapcsolást is lehetővé tesz. A 4., 5. és 6. ábrák az irányváltós kapcsoló másik kiviteli alakját tüntetik fel. Itt a —27— forgórész ív alakú vezetőhoronnyal van ellátva, amelyben középein közös —28— rugó és kétoldalt egy-egy körgyűrűrész alakú —29—, illetve —30— áramzáró kapcsolóelem van eltolhatóan ágyazva. A —27— forgórészt —30— fedél zárja le (5. és 6. ábra), amelynek ugyancsak ív alakú —31—, —32— menesztőrései vannak. E menesztőrésekbe a —29, 30— kapcsolóelemeken rögzített —33, 34— meneszitőpecfcek nyúlnak. A —29, 30— kapcsolóelemeket szigetelőanyagból készíthetjük és áramzáró végükön jólvezető fémből készült —35— papucsot rendezhetünk el (8., 9. és 10. ábra), amelyet célszerűen a —36— csuklóval erősítünk a kapcsolóelemhez avégből, hogy a papucs Önibeállóan a kontaktustest felületéhez illeszkedhessek. A kontaktustesteket itt is hengeresen (8. ábra) vagy szögletesen, pl. négyszögkeresztmetszettel (7. és 9. ábra) alakíthatjuk ki. Az itt alkalmazott, magában véve ugyancsak ismert rugós csappanóezerkezetet a helytálló —37— csap körül forgathatóan ágyazott és húzórugó hatása alatt álló —38— csappanókar és ebben forgathatóan ágyazott —39— csappanógörgő alkotja, amely a —27— forgórész —40— nyúlványának —41, 42— vagy —43— nyugaszaiba csappan be és a forgórészt kikapcsolt középhelyzetében vagy jobb-, illetve baloldali bekapcsolt helyzetében fogvatartja.