137759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás túlnyomórészben szerves szövetből álló élelmiszerek és takarmányszerek brikettezésére, valamint ehhez való alakmás és berendezés
2 137.759 szabályok, ezek azonban más szempontból nem kielégítetek. így például a brikettek térfogatsúlyát lényegesen megjavíthatjuk, ha a sajtolónyomást hosszabb időn át hagyjuk a brikettre hatni, mikor is annál hosszabb sajtolási időt alkalmazhatunk, minél nagyobb a brikett, anélkül, hogy a termelés egyetlen alakmást és egyetlen kölyüt tartalmazó egyszerű sajtó alkalmazása esetén túl csekély volna, gyakorlati szempontok azonban rendszerint a brikettek nagyságát illetően aránylag alacsony határt szabnak. Egyidejűleg mozgatott több alakmás és kölyü alkalmazásával nagyobb teljesítőképességű sajtók készíthetők ugyan, a szerszámok, a megtöltés stb. tekintetében felmerülő nehézségek azonban az egyetlen sajtóban egyidejűleg sajtolható brikettek számát igen szűk határok közé szorítják. Rendszerint legcélszerűbb, ha a kérdéses fajtájú brikettek, különösen a tápszerbrikettek, laposak, például 10—30 mm vastagságúak, és 50— 250 g súlyúak. Ha most egyetlen kölyüvel és egyetlen alakmással ellátott sajtóban ilyesfajta briketteket kielégítő mennyiségben akarunk termelni, rendszerint csak 3—30 másodperces sajtolási idő áll rendelkezésre, mely sajtolási idő alatt többnyire csak olyan briketteket lehet előállítani, amelyek hosszabb vagy rövidebb idő folyamán erősen kiterjednek, (48 óra alatt gyakran olyan térfogatsúlyra, amely 70%-kal van a maximális térfogatsúly alatt). Ha ugyanabban a sajtóban nagyobbszámú kölyüt alkalmazunk, úgy a sajtolási időket azonos termelés mellett megfelelőképpen meghosszabbíthatjuk, ha azonban arról van szó, hogy nehezen brikettezhető anyagot kötőanyag hozzáadása nélkül brikettezünk, mint például szárított állapotban levő parajt, kelkáposztát vagy zöldbabot, vagy több mint 2 g-os darabokban levő erősen szárított tőkehalat, még 1000 kg/cm2 -ig terjedő felületi, nyomás alkalmazása esetén is alig lehet e meghosszabbított sajtolási időkkel olyan briketteket előállítani, amelyek csak 2—4 hétig tartó raktározáskor kielégítő térfogatsúlyt tartanának meg. A fenti példákból kitűnik, hogy a növényi és állati szövetékből álló anyagok brikettezésének eddig ismeretes módjainál a brikettsajtó termelőképességének kihasználása iránti követelmények — ha azt akarjuk, hogy e sajtó elfogadható méretű legyen és ne legyen túl drága — valamint a szilárd és alaktartó élelmiszer- vagy takarmánybrikett előállítása szempontjából megkívánt követelmények egymással ellentétesek. A találmány célja e nehézségek kiküszöbölése és az főképpen azon a felismerésen alapszik, hogy az említett cél elérése szempontjából a sajtolási idő, vagyis pontosabban az az idő, amely alatt a brikettet nyomás alatt tartjuk, a mértékadó, míg a sajtolónyomás nagysága inkább alárendelt jelentőségű. A találmány szerinti eljárás előnyösen abban van, hogy a brikettet az alakítósajtóból való kivétele után gyorsan befogjuk és a sajtolás idejének többszörösét kitevő időn át befogva tartjuk olyképpen, hogy a brikett ezalatt az idő alatt nem terjedhet ki, vagy legalábbis lényeges, mértékben nem terjedhet ki. Ez az utóbefogási idő például kétszázszor-kétezerszer olyan hosszú lehet, mint az alakítósajtóban való tulajdonképpeni sajtolás ideje. Az alakítósajtót tehát gyorsan működtethetjük és az utólagos befogással a briketteknek mégis gyakorlati szempontból elég hosszú ideig tartó nagy térfogatsúlyt biztosíthatunk. Ezt az utólagos befogást vagy mozgatható kölyüs sajtóban (aktív nyomással) vagy álló lemezek közé való befogással (passzív nyomással) vagy ezek egymásutáni alkalmazásával valósíthatjuk meg. A brikettre való hatás szempontjából az utósajtolás és a tulajdonképpeni befogás között lényegi különbség nincs, minthogy azonos felületi nyomás léphet fel, többek között azért, mert a brikettek — mint már ismételten említettük — kiterjedni igyekeznek. Ha az utólagos befogást, mint fent példaképpen említettük, két fokozatban végezzük, úgy az az alakítósajtóban való sajtolás idejénél lényegesen hosszabb ideig tartó aktív utósajtolásból, és a brikettnek zárt térbe való, még hosszabb ideig tartó bezárásából áll. Az utósaj tolást ugyanolyan nagyságrendű felületi nyomással végezhetjük, mint amekkorát az alakítősaj tóban alkalmaztunk, például néhá.iy száztól 1000 kg/cm2 -ig terjedő nyomással, vagy pedig lényegesen kisebb, például 20—50 kg/cm'" felületi nyomással. A találmánnyal létesített lehetőségek kihasználására szükséges, hogy bizonyos számú brikettet egyidejűleg tartsunk utóbefogásfoan, mégpedig előnyösen egymás melletti rétegben, vagy egymásfölötti halmazban, vagy pedig e rendszabályok kombinálásával, mely célra azonban igen különböző fajtájú eszközöket használhatunk. Ezek közül a következőkben néhányat felemlítünk, megjegyezve, hogy a találmány célja elérésének egyébként már ismeretes előfeltétele az, hogy az anyag a brikettezés előtt kellő tulajdonságú legyen, azaz, hogy természetes állapotban kellő nagy százalékos mennyiségű szárazanyagtartalma, rendszerint 70%-nál nagyobb szárazanyagtartalma legyen, vagy ekkora szárazanyagtartalomra legyen beszárítva, hogy a bepárolt nedvesség a sajtóművelet alatt kötőanyagként hathasson. A brikett térfogatsúlyát és szilárdságát valamely megfelelő kötőanyag jelenléte mindenképpen javítja, mimellett mellékes, hogy e kötőanyagot hozzáadjuk-e, vagy pedig az az anyagban a szárítás után amúgyis jelen van, mely utóbbi eset a legtöbb anyagnál fennáll. Az e vonatkozásban végzett rendszabályok azonban atalálmányt nem érintik. A találmány a brikettek előállításának megkönnyítésére a következő módon fejleszthető tovább: A briketteknek az alakítósajtón kívül utólagos befogása külön alakmásban mehet végbe, amelyben a brikettet előzőleg az alakítósajtón sajtoltuk, mimellett a fentemlített, két fokozatban végzett utólagos befogás esetében az alakítás, az aktív utósajtolás és a brikett hosszabb ideig tartó befogása egy és ugyanazon alakmásban történhet, amelyben tehát az anyag e műveletek folyamán állandóan helyetfoglal. . Az utólagos befogás foganatosítására való szerkezeti eszközökre vonatkozóan megjegyezzük, hogy ezek legegyszerűbben megfelelő nagyszámú
