137758. lajstromszámú szabadalom • Önműködő hanglemezváltó lemezjátszókhoz
Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.758 SZÁM 42. g. 17—20. OSZTÁLY — A—4687 ALAPSZÁM önműködő hanglemezváltó lemezjátszókhoz Aga- Baltic Aktiebolag, Stockholm-Lidingö ' A bejelentés napja: 1942. november 3. Svédországi elsőbbsége: 1941. július 24. Ismeretes lemezjátszókhoz való olyan önműködő hanglemezváltó, amelynek a lemezek központi lyukába behatoló vezetőrúdja van, amely a lemezt annak a lemeztányér fölött ferdén elhelyezett lemezkészletből való kiszabadítása után bekövetkező leesésekor a lemeztányérra vezeti. Ilyen lemezváltók azonban csak egyforma nagyságú lemezeket váltanak jól; mihelyt a lemezkészletben különböző nagyságú lemezek vannak, felmondják a szolgálatot. A találmány célja e hátrány megszüntetése. A találmány annak felismerésén alapszik, hogy nem elegendő, ha a lemezeket közepükön támasztjuk meg, hanem meg kell őket támasztani legalább egy szélső pontjukon is. Hogy ilyen módon mind kis, mind nagy lemezeket meg lehessen támasztani anélkül, hogy a szélső támaszték akadályozná őket mozgásukban, a vezérlőrudat úgy kell kialakítani, hogy kellő mértékben eltolja a lemezeket oldalirányban. A találmány szerint akként alakítjuk ki a vezetőrudat, hogy a lemezek központi lyuka készenléti helyzetükből lejátszási helyzetükbe való mozgásuk közben a lemezváltóval váltható legnagyobb és legkisebb lemezek sugarának különbségével egyenlő vagy ennél nagyobb utat tegyen meg a lemeztányér sugárirányában. Ez az út rendes körülmények között egy hüvelyk, vagyis kereken 2,5 cm. Az önműködő lemezváltók rendelkeznek olyan berendezéssel is, amely a hangkart leemeli a lejátszott lemezekről, elfordítja, hogy helyet adjon a következő lemeznek, majd visszafordítja az új lemez hangbarázdájának kezdete fölé és végül lesüllyeszti erre a hangbarázdára. Minthogy a nagy és a kis lemezek hangbarázdájának kezdete a lemeztányér sugarának más-más pontján van, különböző nagyságú lemezek váltására alkalmas lemezváltók esetében a hangkart más-más ppntig kell visszafordítani aszerint, hogy az új lemez nagysága egyezik-e az előbb lejátszottéval, vagy sem. A találmány a hangkar visszafordításának szükséges mértékét megállapító tapintóberendezést is felölel. A rajz a találmány szerinti önműködő lemezváltó előnyös kiviteli példáját szemlélteti. Az 1. ábra a berendezés függőleges metszete, a 2. ábra a lemeztányér eltávolítása után mutatkozó felülnézete, a 3. ábra pedig alulnézetének tükörképe. A 4—6. ábra a berendezés néhány részletét szemlélteti. Az 1. ábrán látható 10 lemeztányért a lemezjátszó motorjával összekötött 11 csap tartja. Ebbe a csapba a lemezek vezetésére való, különleges kialakítású 12 vezetőrúd van behelyezve. Az ismert ilyen vezetőrúdaknak egyik oldalukon felfelé hatékony 13 ütközőjük és másik oldalukon lefelé hatékony 14 ütközőjük van. Ez ütközőknek az ütközőfelületekre merőlegesen mért egymásközti távolsága kissé nagyobb, mint a legvastagabb lemez vastagsága, de mindenesetre kisebb, mint a legvékonyabb lemez kétszeres vastagsága. Ennélfogva a 13 ütközőn nyugvó lemezkészletből oldalirányú nyomással mindig csak a legalsó lemezt lehet a 14 ütköző alá tolni, és így a 13 ütközőn át a 10 lemeztányérra, illetőleg az ezen levő lejátszott lemezekre ejteni, mikor is a vezetőrúdnak a 13 ütköző alatti része vezeti a lemezt a helyére a lemeztányéron. A találmány szerinti vezetőrúd alakjában és hajlásában különbözik az ismert vezetőrudalktól. Hajlása olyan, hogy a lemez rajta való lecsúszása közben legalább is egy hüvelykkel, azaz kereken 2,5 centiméterrel tolódjék el oldalirányban. Enynyi ugyanis a kis, négyperces lejátszási időtartamú és a nagy, hatperces lejátszási időtartamú lemezek sugara közötti nágyságkülönbség. Evvel az alább részletezendő módon lehetővé válik az önműködő lemezváltás akkor is, ha a lemezkészletben kis és nagy lemezek váltakoznak egymással. A lemezek közepükkel a 13 ütközőn nyugszanak, szélüknek egyik pontjával pedig az 1. ábra bal oldalán látható tulajdonképpeni adagolóberendezésben. Evvel vízszintes' 15 csukló körül lengethető 16 kar van összekötve, amelynek szabad végén a 12 vezetőrúd végét befogadó 17 lyuka van. Ez a kar arra való, hogy meggátolja a 12 vezető-