137713. lajstromszámú szabadalom • Berendezés önműködő pneumatikus vízellátó telepeknél a légkazán levegőjének önműködő utánpótlására

2 137.713 Ismételt vízvétel következtében a légkazánban a légnyomás fokozatosan csökken. Az előre beállítható határérték elérésekor az önmagában véve ismert pneumatikus kapcsolószerkezet a tetszés szerinti rendszerű szivattyú villamos motorának áramkörét bekapcsolja. A szivattyú nyomócsövében levő víz nyomása a —3— szelepet felemeli, miáltal a —10— tömítőgyűrű az L-alakú —6— test —7— nyúlványának alsó peremére szorul és a víz az —1— előtároló edényen át, az; abban levő levegőt magával ragadva, az —1— előtároló edény és a légkazán közé iktatott visszacsapó-szelepet nyitva, a légkazánba jut. A beáramlás mindaddig tart, amíg a légkazánban a légnyomás az előre beállított felső határértéket el nem érte. Ez a magas légnyomás pneumatikus úton a szivattyú elektromotorénak áramkörét önműködően megszakítja. A megszakítás után a —3— szelep, önsúlya következtében, az 1. ábrán látható záróhelyzetébe visszatér, a légkazán és az —1— előtároló edény közé iktatott visszacsapószelep záródik és ugyanakkor az —1— előtároló edényben levő víz egy része az —5— mélyedéseken és a —8, 9— furatokon át kifolyik, míg a kifolyó víz szívóhatása következtében szippantónyíláson át levegő tódul az —1— előtároló edénybe. A találmány lényegének érintése nélkül a —4— toldat és a hengeres —7— nyúlvány helyett síkvagy forgó-tolattyús megoldás is alkalmazható, amely a —3— szelep zárt helyzetében az —1— előtároló edény és a külső légtér közötti összeköttetést nyitja, míg a —3— szelep nyitott helyzeté-, ben a fentemlített összeköttetést zárja. A berendezésnek a 3. ábrán látható második megoldási alakjánál, amelynél az —1— előtároló edény, ugyanúgy mint az első megoldásnál, a frissvíz nyomócsonkja és a légkazán visszacsapószelepe közé van iktatva, a —11— membrán az —1— előtároló edényt fölül zárja. A —11— membrán fölötti —12— teret a —13— cső a légkazánnal köti össze. A —3—• szelep felső lapjának hengeres —31— nyúlványában rögzített —14— rúd felső vége a —11— membránhoz van erősítve. —15— a szippantónyílás. Az —1— előtároló edényt a —16— könyökcső a légkazánnal köti össze. A —16— könyökcső felső végébe a rajzon nem ábrázolt visszacsapó-szelep van szerelve. —17— a szivattyú, —18— az utóbbi visszacsapószelepe, —19— az elektromotora. A —17— szivattyú nyomóvezetékét az —1— előtároló edénynyel a csonkakúp alakú —20— csőtoldat köti öszsze. A körkeresztmetszetű —14— rúd az —1— előtároló edényben helytállóan rögzített —21— hüvelyben van vezetve. A —21— hüvellyel egy testet alkotó —22— karmantyú körgyűrű alakú csatornája alul nyitott. A —22— karmantyúhoz, illetve annak körgyűrű alakú csatornájához a —23— cső csatlakozik. A —23— csővel egy egyenesben a —22— karmantyú fala a —24— rúdban folytatódik. A —24— rúd külső vége az —1— előtároló edény belső falán van rögzítve, míg a —23— csőnek az —1— előtároló edény belső falához erősített végéhez a —25— kifolyótoldat csatlakozik. A —25— kifolyótoldat alatt elrendezett —26— tölcsérhez vízelvezetőcső csatlakozik. A —14— rúdon a —27— csavarral a —28— tányér van rögzítve. A —14— rudat még a szabadon csúsztatható -—29— tányér veszi körül. A —28, 29— tányérok között a —14— rúdra a —30— csavarrugó van fűzve. A —3— szelepnek a rajzon látható záróhelyzetében a —29— tányér a —22— karmantyú alsó nyílásával nem érintkezik, úgy, hogy az —1—• előtároló edénynek a —25— kifolyótoldat feletti részéből a víz a —23—, csövön és a —25— kifolyótoldaton át szabadon kifolyhat és a —15— szippantónyíláson át levegő léphet az —1— előtároló edénybe. Működés: Amint a légkazánban a légnyomás az előre meghatározott érték alá süllyed, a —19— elektromotor áramköre önműködően bekapcsolódik. A szivattyú nyomóvezetékén át belépő víz a —3— szelepet a felső határhelyzetéig felemeli, a légkazán és az —1— előtároló edény közé iktatott visszacsapó-szelepet nyitja, ugyanakkor a —11— membrán is a felső határhelyzetébe kerül. Ezen emelés következtében a —28— tányér a —30— csavarrugó útján a —29— tányért a felső záróhelyzetébe szorítja és ily módon biztosítja azt, hogy az —1— előtároló edény belső tere és a külső légtér közötti összeköttetés megszűnik. Miután a légkazánhoz tartozó víztartályban a nyomás az előre beállított felső határértéket elérte, ez a nyomás pneumatikus úton a —19— elektromotor kapcsolójának áramkörét megszakítja, a —3— szelep a záróhelyzetébe visszatér, a légkazán és az —1— előtároló edény közé iktatott visszacsapó-szelep záródik, a légkazáhban uralkodó magasabb nyomás, iamely a—11— membrán feletti —12— légtérben uralkodó nyomással egyenlő, a —11— membránt és azzal együtt a —14— rudat és a —3— szelepet az alsó határhelyzetébe vezeti, amelyben a —29-— tányér a —22— karmanytú alsó nyílását elhagyja, úgy, hogy az —1— előtároló edényben levő víz a —23— csövön és a —25— toldaton át lefolyhat. A 3. ábrán látható berendezés főként oly telepeknél kerül alkalmazásba, amelyeknél a vizet vízvezetéki hálózat szolgáltatja, tehát kezdeti nyomás van. Ezt a kezdeti nyomást ismert módon frissvíz-bevezetések alatt szivattyúval fokozni kell és a —11— membrán a frissvíz-bevezetési periódus végén a vízvezetéki hálózat kezdeti nyomásával ellentétesen hatva a. —3— szelepet zárja. A 3. ábrán látható •—18— visszacsapó-szelepre hivatalos előírás szerint csak vízvezetéki hálózatból való vízvétel esetéri van szükség. A 4., 5. ábrákon látható harmadik megoldási alak- a 3. ábrán látható második megoldási alaktól mindenekelőtt abban tér el, hogy a —14— rúd vízszintes elrendezésű és az —1— előtároló edény a légkazánhoz tartozó víztartály alatt van elrendezve, tehát a volumetrikus hatásfokot rontó légzsák az —1— előtároló edényben nem keletkezhet, úgy, hogy gyakorlati értelemben az —1— előtároló edényben az előző működés közben beszippantott teljes levegőmennyiség a légkazánba bevihető. A nyomócsonkot az —1— előtároló edénnyel az ívelt —32— cső köti össze. A 3.