137646. lajstromszámú szabadalom • Berendezés téglát és téglaárut égető körkemence termelésének növelésére és az üzeme gazdaságosságának javítására
Megjelent: 1962. november 30. ORSZÁGOS TALÄL1MÄNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.646. SZÁM 80. c. 1-15. OSZTÁLY — G—10130. ALAPSZÁM Berendezés téglát és téglaárut égető körkemence termelésének növelésére és az üzeme gazdaságosságának javítására Gubány Gaarder Jenő, Budapest A bejelentés napja: 1945. október 24. A téglát és téglaárüt égető, ismert körkemencéknek különböző hátrányai vannak, melyek közül a kész áru hűtésénél fellépő, nagy hőveszteséget, a hűtőlevegő számottevő részének a szabadba való kivezetését, a tüzelőanyag tökéletlen elégését, a szénsav (CO) gázoknak a tűzzónán való áthaladása alatt szénmonoxiddá (CO) való redukálódását, a nagy szénpocsékolást, a lassú termelést, gyorsított üzemnél a kémény fokozatosan rosszabbodó. hatásfokát és a füstgáz és a vízgőz keveréke okozta, egyenlőtlen előmelegítésből származó, egyenlőtlen színű téglaárut említjük meg. Az előzőekben felsorolt hátrányok kiküszöbölésére számos kísérlet vált ismeretessé, amelyek közül az osztott pályájú levegő-bevezetésnek van különös fontossága. A találmány ez osztott pályájú levegőbevezetésű körkemence javítása és tökéletesítése. A találmány berendezés, téglát és téglaárut égető, oly körkemence termelésének növelésére és az üzeme gazdaságosságának javítására, melynél a kemenceboltozat és a kemence fedőlapja között, a hűtendő kész árut befogadó kamrák kibontott nyílásain át beszívott, friss hűtőlevegő egy részét a tűzzónának a kéményhez legközelebbi kamrájába és a friss, előmelegítendő, előszárítahdó árut befogadó kamrákba vezető, körülfutó csatornák vannak. Ezek a csatornák az ismert körkemencék aránytalanul nagy szénpocsékolását csökkentették és termelését növelték ugyan, azonban a gyakorlati követelményeknek azért nem feleltek meg tökéletesen, mivel a kémény képtelen a felső levegőpálya éles irányváltozásai következtében fellépő, fokozott ellenállást és súrlódást teljesen leküzdeni úgy, hogy a hűtésnél előmelegített levegő számottevő részét, ugyanúgy mint a felső levegő-pálya nélküli körkemencéknél, a hűtött kamrák fölötti, nyitott szórónyílásokon át, ki kellett engedni a szabadba. A körfolyamból ily módon kilépő melegmennyiség és a hűtött kamrák fölött kinyitott szórónyílások száma kevesebb ugyan, mint a felső levegőcsatornák nélküli körkemencéknél:, azonban, mivel a légáramnak még mindig jelentős része, a nyitott szórónyílások előidézte, különleges áramlási irány következtében, közvetlenül a boltozat alatt halad, tehát a hűtés — üzemtechnikai szempontból — itt is helytelen, amennyiben a boltozattól több meleget von el, mint az égetett árutól, holott csak az égetett árut kellene hűteni, a boltozatot ellenben csak annyira, hogy a kihordó munkások a kamrákban dolgozhassanak. Ezt a lehűtött boltozatot, mikor a tűzzóna ismét a lehűtött kamrákhoz jut, újból 1000—1100 Cö hőmérsékletre kell felhevíteni. A téglaáru hűtése a fenti okokból nem egyenletes, a boltozat közelében erősebb és gyorsabb, mint a mélyebben fekvő rétegekben. Erőszakolt üzemnél, a tűzzónakamrák és az előmelegítendő kamrák számának emelésekor az előmelegített levegőnek tekintélyes részét a szabadba kellett kibocsátani, tehát erőszakolt üzem nem volt gazdaságosan keresztülvihető. A találmány szerinti berendezés az előzőekben felsorolt hátrányokat teljesen kiküszöböli, a beszívott, egész levegőmennyiség, még erőszakolt üzemnél is, a körfolyamban marad, az irányváltozások a minimumra csökkenthetők, a meglevő körkemencék átalakítási költségei számottevően leszállíthatok, míg új körkemence építésénél, a leegyszerűsített megoldások következtében, az építési költségek lényegesen leszállíthatok. A körkemence igénybevétele kedvezőbb, következésképpen az élettartama hosszabb és kevesebb javítást igényel, amennyiben a körkemence legkényesebb része, a boltozat és a kemence felső lapja, a nagy hőingadozások kiküszöböléséből kifolyólag, csak csökkentett mértékben van káros mozgásoknak alávetve. A berendezés áttekinthető, kényelmes, különös szakértelem nélküli kezelést tesz lehetővé, a kémény gazdaságosan kihasználható és az ismert, osztott pályájú légbevezetéses megoldással ellentétben, a tűzzónának a kéményhez legközelebbi szakaszába, a tüzelőanyag-adagolással egyidejűleg, előmelegített levegő (előmelegített szekunderlevegő) vezethető úgy, hogy a racionális égetésnek megfelelően a tűzzónának a kéményhez leg-