137617. lajstromszámú szabadalom • Csavarbiztosítás
2. 137.617 ellátott csavaranyák példakénti kiviteli alakjait szemlélteti elölnézetben. A • 16. és 17. ábra- a biztosító csavarrugót az anyával együtt lecsavaró kulcs példakénti kiviteli alakját szemlélteti részleges hosszmetszetben és elölnézetben. Az összes, ábrák jobbmenetű csavarok biztosítására vonatkoznak, balmenet esetén a megoldások ennek megfelelően módosulnak. • A biztosító csavarrugó egy, vagy több, szorosan egymás mellé tekercselt menetből áll. A (b) csavarrugó (a) kezdő vége a" csavarmenetből néhány milliméter hosszúságban egyenesen nyúlik ki abból a célból, hogy egyrészt a (b) biztosító csavarrugó a (h) csavarorsóra való felhajtásakor, ennék meneteit meg ne sértse, másrészt, hogy ezen végénél fogva a (b) biztosító rugót a (h) csavar orsóról könnyen le tudjuk hajtani. A (b) biztosító csavarrugónak ún. kapcsolódó része (c) a csavarorsó hossztengelyének síkjában, a rugó fölött vissza van hajlítva, úgy, hogy a (h) csavarorsóra való felhajtása után ez a (c) rész a (d) csavaranyának, vagy az anya mozgását közvetítő (f) szervnek az egyik (e, el), illetve (g) hornyába belefeszüljön és ezáltal létrehozza a kapcsolatot a (d) csavaranya és a (b) biztosító csavarrugó között. A csavaranyabiztosítás működése a következő: Létrehozzuk a csavarkötést úgy, hogy a (d) csavaranyának (e, el) hornyokkal ellátott homloka a (h) csavarorsó vége felé legyen. A (b) biztosító csavarrugó (a) kezdő végét a (h) csavarorsó menetkezdetébe illesztjük és a (c) részénél fogva ráhajtjuk a (b). rugót egész addig, amíg ennek utolsó menete is felkerül a (h) csavarorsóra. Közben a biztosító csavarrugó (cl) végét szükség szerint kissé megemeljük, hogy a csavaranya valamely (e, el) hornyában ne akadjon meg\ Mikor a (b) biztosító csavarrugó utolsó menete is feljutott a (h) csavarorsóra, azt még tovább fordítjuk addig, míg (c) része el nem éri a (d) csavaranyának legközelebb levő, mindkét oldalán meredek (e) bevágását és abba rugalmas szorítással bele nem illeszkedik. Ezáltal á csavaranya és a biztosító csavarrugó közötti kapcsolat létrejött, miáltal a csavaranya a visszafelé való elfordulás, vagyis a meglazulás ellen biztosítva van. Az anyát ezekután tovább húzhatjuk meg, miközben a biztosító csavarrugó — anélkül, hogy vele egyáltalán törődni kellene — az anyával együtt fordul el. A biztosító csavarrugónak akkor még bizonyos holtjátéka van, amely a csavarorsón való elfordításhoz szükséges meglazításából ered. Gyakorlatilag ez igen csekély, azonban még ezt is teljesen kiküszöbölhetjük' úgy, hogy az anya meghúzása után, mikor már csak finom utánhúzásra számítunk, a biztosító csavarrugó kapcsolódó végét, a meredek oldalú bevágásból — a rugó továbbfordításával — az ugyanezen oldallapon levő legtávolabbi lejtős bevágásba helyezzük át. Ha most utánhúzunk, akkor a biztosító csavarrugó nem fordul el az anyával, hanem nyugalomban marad, (c) kapcsolódó része pedig az anya bevágásának lejtős oldalán felemelkedik és a következő bevágásba pattan bele. A biztosító csavarrugó eközben meglazítva nem volt, tehát a biztosítás is mentes a holtjátéktól. A holtjáték nélküli finom utánhúzás mértéke a lejtős bevágások számától függ és hatszögletű anyánál, oldalanként négy bevágást számítva, a teljes kör 1/24-ed része, azaz 15°, ami gyakorlatilag teljesen elegendő. Ha szükséges, még finomabb és bármilyen kismértékű utánhúzási lehetőség is van, — holtjáték nélkül, csakhogy ez esetben a biztosító csavarrugót -külön kell elfordítani az anya után, úgy, hogy kapcsolódó része a rugónak a csavarorsón való újramegfeszülése után helyezkedjen be az anya valamelyik bevágásába^ mikor a rugónak már holtjátéka nincs. Ha olyan csavaranyákat akarunk biztosítani, amelyek nincsenek ellátva bevágásokkal, akkor az anya és a biztosító csavarrugó között szükséges kapcsolatot (f) közvetítő szerv segítségével hozzuk létre. Ez fazékszerűeh van kiképezve úgy, hogy a (dj csavaranyával együtt forduljon el és (g) meredek, illetve (gj) lejtős bevágásokkal van ellátva, a (b) biztosító csavarrugó (c) kapcsolódó része számára. Ebben az esetben előbb az (f) alátétet, mint közvetítő szervet, helyezzük el.a csavarorsón, felhajtjuk a csavaranyát, s ennek meg-húzása után csavarjuk fel az orsóra a biztosító csavarrugót. Az előbbiek szerint létrehozzuk a kapcsolatot a (dj csavaranya mozgását közvetítő (f) szerv, —^ pl. alátét — és a (b) biztosító csavarrugó között, miközben ennek (c) kapcsolódó része a (g), illetve (gt ) bevágásban helyezkedik el. A (b) biztosító csavarrugó (c) kapcsolódó része úgy van a rugó menete fölé hajlítva, hogy a (d, dx ) csavaranya, illetve (f) közvetítő szerv (e, e x ), illetve (g, gt ) bevágásaiba rugalmas szorítással feküdjön bele, hogy onnan a rázkódások hatására ki ne mozduljon. Értékes tulajdonsága a találmány szerinti csavarbiztosításnak az, hogy a biztosító csavarrugó akkor is biztosítja a csavaranyát visszafordulás ellen, ha az anya nincs meghúzva, sőt ha az teljesen laza is. Ennek ott van nagy jelentősége, ahol a csavarkötés rugalmassága követelmény, pl. géprészeknek gumiban való ágyazásánál, vagy pedig ott, ahol a csavarokkal összekötött szerkezeti részek, — nagy erők hatására — egymáshoz képest elmozdulnak, pl. sínkötéseknél. Ha ilyen anyákat kell biztosítani, akkor a biztosító csavarrugó (c) kapcsolódó részére — szükség szerint — vékonyfalú acélcsövet húzunk, hogy egyrészt magát a kapcsolódó részt védjük az anyától való elkoptatás ellen, másrészt, hogy azt a hajlító nyomatékkal szemben ellenállóbbá tegyük. A biztosító csavarrugónak a csavarorsón való sugár- és hosszirányú rugalmas szorítása két tényezőből adódik. Az egyik az, hogy a biztosító rugó csavarátmérője kisebbre van elkészítve, mint a csavarorsó menethornyaiba elméletileg elhelyezhető gyűrűé. Ennek következtéiben, felcsavarása közben, a biztosító csavarrugó átmérője a csavarorsón bővülni kényszerül és ebből eredő .feszültségével sugárirányban szorítja körül a csavarorsót A másik tényező az, hogy a csavarrugó, menetei szorosan egymás mellé vannak tekercselve és menetemelkedésük kisebb, mint a csavarofsó menetemelkedése. Ennek következtében felhajtása
