137556. lajstromszámú szabadalom • Rágcsálóirtószer és eljárás előállítására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.556. SZÁM 45. -1. OSZTÁLY - K-17013. ALAPSZÁM Rágcsáló irtószer és eljárás előállítására Dr. Kertay Nándor, Budapest A bejelentés napja: 1944. július 18. Rágcsálók, azaz patkányok, házi és mezei egerek, pockok stb. irtására a 90-es években már Löffler használta az általa kitenyésztett egértífuszbacillust. Ma már tudjuk, hogy a. szóban forgó bacillus rágesáló-ölőképessége nem állandó. Ezt az ölőképességét (virulenciát) állatoltással szokás fenntartani. A virulens egértífusz-bacillus ölőképessége 1—2 hét múlva fokozatosan csökken, majd további 10—14 nap múlva el is tűnik. Gyakorlati szempontból kívánatos a virulencia fenntartása. Ezt a találmány szerint hőmérséklet alkalmazásával érjük él, a következő egyszerű módon: az egértífuszban elpusztult egér szívvéréből készült agar színtenyészetet + 1—2 C°-ra beállított villamos-jégszekrényben tartjuk. Ezen a hőmérsékleten a bacilus ölőképességét (virulenciáját) legalább 5—6 hónapig változatlanul megtartja. A + 1—2 C°-on tartott egértífusz-bacilussal készült folyékony tenyészet a házi és mezei egeret és a pockot rendszerint elpusztítja még akkor is, ha ez szájon át, azaz megetetéssel jut a szervezetükbe. A patkányokra gyakorolt hatása azonban megbízhatatlan, amennyiben a vele megetetett patkányok kb. 30—50%-a ugyan elpusztul, de a többi, jólfejlett, erős egyed ellenáll a fertőzésnek. Ez azért van, mert a bacilus csak akkor öl, ha kellő 6zámban a bél nyálkahártyáján keresztül be tud a véráramba törni, azaz vérfertőzést okoz. Az egértífusz-bacilus ölőképességének, azaz a rágcsáló irtásának, különösképpen a patkányok megbízható elpusztulásának érdekében a bél nyálkahártyáját fel kell lazítani, azaz meg kell betegíteni, hogy a belevitt bacilus minden esetben előidézze a vérfertőzést. Ezt a hatást a scillin nevű alkaloida egyidejű alkalmazásával érjük el. A scillint, mely iránt csaknem kizárólag a rágcsálók, elsősorban a patkányok érzékenyek, a tengerihagyma tartalmazza. A tengerihagymát különböző módon egymagában is használják rágcsáló irtására. Hatására bélhurut, bélgyulladás fejlődik ki. A rágcsálók, különösképpen a patkányok, kb. 20—30%-ánál, éppen az erős, ellenálló patkányoknál, a bél megbetegedése nem éri el a gyulladásnak .azt a fokát, amely elpusztulásukat okozza, tehát életben maradnak. Ha azonban egyidejűleg egértífusz-bacilust vittünk beléjük, úgy ezek az enyhén beteg (fellazult) nyálkahártyán át is biztosan bejutnak a véráramba, vérfertőzést okozva elpusztítják az összes rágcsálókat. A találmány lényege tehát a virulensen tartott egértífusz-bacilus és a scillin egyidejű felhasználása a felsorolt rágcsálók megbízható elpusztítása céljából. A két anyag elegyének azonban olyannak kell lenni, hogy vele az élő, virulens — baktérium megtalálja életfeltételeit és a tengerihagymából nyert méreg is hatóképes állapotban maradjon és mindezeken kívül olyan formában kerüljön alkalmazásra, hogy azt a patkányok és egyéb rágcsálók szívesen meg is egyék, különben a szer hatástalan. A találmány szerinti szer elkészítési módja a következő: Először a baktérium-tenyésztésre alkalmas folyékony tenyésztőtalaj készítendő el. Ilyen például a közönséges és ismert összetételű húsleves, továbbá szójababból, csillagfürtből vagy más növényi anyagokból készült leves. A tenyésztő-talaj beoltandó egértífusz-bacilussal és költőszekrénybe -f 37 C° hőmérsékleten 24—48 óráig tartandó. Az összeaprított tengerihagymából ugyanolyan súlyú desztillált vízzel kb. 1/2 óráig tartó enyhe főzés útján, vagy egyéb módon kivonjuk a mérget. Vigyázni kell, mert a kivonat gyakran savanyú kémhatású, benne a bacilus nem fejlődik, sőt elpusztul, azaz hatástalan lesz. Tehát lúggal ismert módon közömbösíthetjük, hogy a 7,0 pH-t elérjük. A tenyészet a kivonattal 1 :1—3 arányban keverendő. Felhasználásig sötét, hűvös helyen kell tartani. Az irtószer felhasználása úgy történik, hogy az ismertetett módon készült folyadékot száraz kenyérdarabkákkal felitatva az említett rágcsálók járta helyekre kirakjuk. A hús, szója, stb. extraktiv anyagai a kenyérrel együtt a rágcsálók kedvenc tápláléka. A csalétek nedves volta is elfogyasztásra csábítja a rágcsálókat. Kenyér hiányában, de csak szükség esetén kukorica, vagy árpadara vai, vagy más anyaggal is felitathatjuk a folyadékot.