137488. lajstromszámú szabadalom • Kézi hajtásu szán, hozzávaló hajtószerkezet és guruló ülés
2 137.488 velése és hajlásszögének változtatása végett a (18) hajtókar a (18a) segédhajtókarral is mozgatható (10. ábra). Ezért a (18a) segédhajtókar csuklósan a (18) hajtókar szabadon álló végéhez kapcsolódik és e kapcsolat (0) forgáspontja körül, a (18) hajtókartól függetlenül, ív alakú pályán mozoghat. E (18a) segédhajtókarral van összekötve a (20) lökőszerv egyik vége, mely a (18a) segédhajtókar emelésekor a :(18) hajtókar helyzetéhez képest előre siet. Ezáltal a (20) lökőszerv hajlásszöge előnyösen befolyásolható. A kézihajtású szánnak, kényelmi szempontból, (24) guruló ülése van (3. és 4. ábra). Ettől eltérően (29) rögzített ülése is lehet (6. és 7. ábra). A (24) gurulóülés ülőlapjához (25) háttámla van erősítve. Az ülőlap alatt, egymás mögött, egy-egy (26) kerék van, melyek a (27) tartóban vannak csapágyazva. A (26) kerekek az (1) tartón gurulnak. Egyenesben vezetésüket az (1) tartó fölött alkalmazott (3) vezetőrúd biztosítja. Ezért a (26) kerekek kerületükön hornyolva vannak. A kézihajtású szánnak egy más példaképpeni kivitelét, amelynél a szántalpak egymás mögött, egy síkban helyezkednek el, a 6. ábra oldalnézetben és a 7. ábra felülnézetben mutatja. A hajtás és a hajtószerkezet azonos az előzőkben ismertetett (1. és 2. ábra). szerinti kivitellel, kivéve a (20) lökőszerv helyzetét, amely itt a hátsó (5) szántalp mellett, jobbról és balról, együttesen mozgatható. Ennek megfelelően a (21) támaszlap külön van mindkét (20) lökőszerv végére erősítve. A szán oldalirányú kidűlése ellen a (28) lengőkar van alkalmazva (6. és 8. ábra), mely a mellső (4) szántalp mögött, az (la) tartóra van függesztve és a haladás irányára .merőleges síkban, ingaszerűen, korlátolt kilengést végezhet. A (28) lengőkar kilengésekor a dűlő szán támasztékot talál és így nem dűlhet fel (8. ábra). A kézihajtású szánnak legegyszerűbb kivitelét a 9. ábra tünteti fel. A szán alakja az ismert, fából vagy vasból készült szánka, melynek talpai elől felhajlanak és e felhajló ívek a (31) tartóval vannak összekötve. Ennek közepén a (18) hajtókar vége van csapágyazva és szabadon álló, másik végén a (19) kézifogantyú van. A (18) hajtókarhoz csuklósan kapcsolódik a (20) lökőszerv, amely ebben az esetben a (30) szántalpak között van vezetve. Kettős lökőszerv esetén a (20) lökőszerv a szán jobb és bal oldalán van elhelyezve és keresztrúddal a (18) hajtókarhoz van kötve. A (20) lökőszervnek a talajjal érintkező végén a kapaszkodó körmökkel ellátott (21) támaszlemez van. A szán kézzel hajtása az előzőekben ismertetett elvek alapján történik. A kézihajtású szán még sebesség növelő gépelemekkel tökéletesíthető, amely esetben a (18) hajtókar, a (32) hajtórúd (11. ábra) közvetítésével, a (33) forgattyúra hat s a forgattyú tengelyén levő (34) sebességnövelő szerv (pl. lánckerék áttétel) útján a (33a) forgattyút hajtja, melyhez a (20) lökőszerv van kapcsolva. A kézihajtású szán előnyösen használható mint sport- és közlekedési eszköz, végül a hadseregnél mint járőrszán. Szabadalmi igénypontok: 1. Kézihajtású szán, azzal jellemezve, hogy az (1) váz egy vagy két (18) hajtókarral van ellátva, mely ingaszerű mozgással hajtható, jellemezve továbbá egyik végével csuklósan a (18) hajtókarhoz kapcsolt i(20) lökőszervvel, pl. rúddal, melynek vége, hegyesszög alatt, a (18) hajtókar hátrahűzásakör, a talajnak ütközik s az ellenállás folytán a szánt csúszni kényszeríti. 2. Hajtószerkezet, az 1. igénypont szerinti szánhoz, azzal jellemezve, hogy a (20) lökőszervnek, pl. rúdnak a talajjal érintkező részén fogazott (21) támaszlemez van, mely a (18) hajtókarnak a haladás irányába döntésekor, a (23) huzallal, a talajról felemelhető, jellemezve továbbá azzal, hogy a (20) lökőszerv, a (4) és (5) csúszótalpak elhelyezése szerint, a csúszótalpakon belül vagy azokon kívül, párosával alkalmazható. 3. Az 1. igénypont szerinti -szán (18) haj tokárjának (18a) segédhajtókaros kivitele, azzal jellemezve, hogy a (18a) segédhajtókar, egyik végével, csuklósan, a (18) hajtókar lengőrészének 'végéhez kapcsolódik s e pont körül a (19) kézífogantyúval, ívalakban mozgatható, amelyhez még a (20) lökőszerv vége csuklósan kapcsolódik. 4. Az 1. igénypont szerinti szán kiviteli alakja, csúszótalpakkal, azzal jellemezve, hogy az (1) váz, elülső részével, a lábbal kormányozható (4) csúszótalpra támaszkodik, míg a váz hátsó része egy vagy két (5) csúszótalpon áll. 5. A 4. igénypont szerinti szán kiviteli alakja, (10) lábkormánnyal irányítható, (4) csúszótalppal, azzal jellemezve, hogy az (1) váz kormány villa j a csuklósan össze van kötve a (11) kengyellel, amely a (4) csúszótalpra erősített, függőleges helyzetű (12) tartón le és fel billeg. 6. Gurulóülés, az 1. igénypont szerinti szánhoz, azzal jellemezve, hogy a (24) ülőlap alatt, egymás mögött futó (26) görgőpár, az (1) váz tartóján e tartó és az ezzel párhuzamos (3) vezetőrúd között gurul. 7. Az 1. és 4. igénypontok szerinti szán kiviteli alakja egymás mögött, egy síkban elhelyezett (4) és (5) csúszótalpakkal, továbbá feldűlés ellen biztosító (28) lengőkarral, azzal jellemezve, hogy a (28) lengőkar, az (1) vázra egy ponton van felfüggesztve és a haladás irányára merőleges síkban, ingaszerűen, korlátolt kilengést végezhet. 8. Az 1. igénypont szerinti szán hajtószerkezete, sebességnövelő gépelemekkel, amelyre az a jellemző, hogy a ,(18) hajtókar, a (32) hajtórúd közvetítésével, a {33) forgattyúval van összekötve, mimellett a forgattyú tengelye, (34) sebességnövelőszerv — pl. lánckerék áttétel útján — a (33a) forgattyúval van kapcsolatban, melyhez a (20) lökőszerv van csuklózva. 2 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 623010. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23.
