137477. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-aril-cikloalkil-1-karbonsavak bázisos észterei és amidjai előállítására
2 137.477 csöpögtetés után az egészet szobahőmérsékleten 2 óra hosszat továbbkavarjuk. A keveréket ezután esetleg kétszer vízzel és egyszer sósavval kirázzuk, az egyesített vizes oldatokat hamuzsírral lúgossá tesszük és kiéterezzük. Az étere's oldatot vízzel kimossuk, hamuzsíron megszárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. A bázis forráspontja 0,07 mm nyomáson 112—115°. Feni-ciklopentil-1-karbonsav helyett ugyanilyen jól alkalmazhatók ennek származékai, pl. a 4-metoxi- vagy -etoxi- vagy 4-klór- vagy -brómfenilvegyületek, melyek a fenilmagban vannak helyettesítve. A megfelelő amidok a fenti példával teljesen azonos módon állíthatók elő. 2. példa: \ 20,4 rész 1-fenil-ciklohexil-l-karbonsavat (Am. Soc. 1934, 56, 715) 14 rész jS-klóretil-dietilamint és és 20 rész hamuzsírt 250 térf.rész száraz ecetészterben 24 óra hosszat kavarva forralunk. Kihűlés után a káliumkloridról leszívunk, a visszamaradt terméket ecetészterrel utánamossuk és az egyesített ecetészteroldatokat hígított sósavval kivonjuk. Ezt a savas oldatot mindenek előtt kiéterezzük, majd hamuzsír oldattal a bázist szabaddá teszszük és éterben felvesszük. Az éteres oldat megszáradása után az oldószert ledesztilláljuk. A kapott termék 0,12 mm nyomáson 136—138°-on forr. A bázis éteres oldatába sósavgázt bevezetve klórhidrátot kapunk 162° olv. p.-tal (abszolút alkoholból és ecetészterből átkristályosítva). - 3. példa: 23,7 rész l-(3',4'-dimetil-fenil)-ciklopentil-l-karbonsavkloridot az 1. példa szerint 12 rész dietilaminoetanollal cserebomlásra hozunk. A kapott bázis 0,05 mm nyomáson 126—128°-on forr. Ugyanígy 23,7 rész l-(4'-metil-fenil)~ciklohexil-l-karbonsavkloridból és 12 rész dietilaminoetanolból olyan bázist kapunk, amely 0,08 mm nyoma-, son 138—140°-on forr. 23.7 rész l-fenil-2,5-dimetil-ciklopentil-l-karbonsavkloridból és 12 rész dietilaminoetanolból az 1. példa szerint előállított bázis 0,06 mm nyomáson 128—130°-on forr. 4. példa: 20.8 rész 1-fenil-ciklopentil-l-karbonsavkloridot az 1. példa utasításai szerint 12 rész N,N-dietil-etiléndiaminnal cserebomlásra hozunk. Feldolgozás után kapjuk az új bázist, melynek fp-ja 0,03 mm nyomáson 140—142°. 20,8 rész 1-fenil-ciklopentil-l-karbonsavkloridot és 13 rész N,N-dietil-N'-metiletiléndiamint felhasználva, olyan bázist kapunk, melynek fp-ja0 , 0 -138—140°. 25 rész l-(3',4-dimetil-fenil)-ciklohexil-l-karbonsavklorid és 15 rész N,N-dietil-N'-etil-etiléndiamin alkalmazása esetén kapott bázis fp-ja0)04 159— 161°. 5. példa: 40 rész 1-fenil-ciklohexil-l-karbonsavamidot és 8 rész nátriumamidot 400 rész toluolban 6 óra hosszat visszafolyató hűtőben forralunk, majd az oldathoz kiszámított mennyiségű ß-kloretil-dietilamint lassan adagolunk és a hevítést a reakció befejezéséig folytatjuk. Kihűlés után a toluololdatot hígított sósavval kirázzuk és a szűrt vizes oldatból az új bázist szokásos módon kivonjuk. Az 1-fenil-ciklohexil-l-karbonsav-dietilaminoetilamid fp-ja0)03 148—150°. Ugyanezt a bázist úgy is megkaphatjuk, ha 1--fenil-ciklohexil-1-karbonsavat 2-dietilamino-etilaminnal 200°-ra hevítünk, vagy ha a megfelelő sav metilészterjét az aminnal több órán át hevítjük. 6. példa: 46 rész 1-fenil-ciklohexil-l-karbonsavkloridot 17 rész etilénklórhidrinnel piridin jelenlétében cserebomlásra hozunk. Miután a cserebomlás befejeződött, a reakciókeveréket éterrel és vízzel 'kirázzuk, az éteres oldatot megszárítjuk, az oldószert elgőzölögtetjük és a maradékot vákuumban frakcionáljuk. Az 1-fenil-ciklohexil-l-karbonsav-^-klóretilészter 0,02 mm nyomáson ÍJO—115°-on forr. E vegyület 27 részét 14 rész piperidinnel melegben cserebomlásra hozzuk, a reakciókeveréket éterrel és vízzel kirázzuk és az éteres oldatból az oldószert elgőzölögtetjük; 1-fenil-ciklohexil-1-karbonsav-piperidin-etilésztert kapunk savban jól oldódó világos olaj alakjában, mely nagyvákuumban 0,1 mm nyomáson 155—160°-on forr. 7. példa: 41 rész 1-fenil-ciklopentil-l-karbonsavat és 12 rész aminoetanolt 2 órán át 200°-on hevítünk és közben a kondenzáció révén képződő vizet ledesztilláljuk. Miután a cserebomlás befejeződött, a keletkezett l-fenil-ciklopentil-1-karbonsav-ßoxietilamidot kloroformban feloldjuk és az oldatot kiszámított mennyiségű foszforpentakloriddal 2 óra hosszat 60°-on melegítjük. A reakciótömeget éterben felvesszük, az éteres oldatot szódával és vízzel mossuk, majd káliumkarbonáton megszárítjuk. Az oldószer elgőzölése után az 1-fenil-ciklopentil-l-karbonsav-/?-klóretilamidot világos olaj alakjában kapjuk. E vegyület 27,5 részét 18 rész dietilaminnal 10 órán át 130°-on melegítjük. A reakciótömeget ezután hígított sósavval felvesszük, majd szűrjük és vizes oldatból az 1-fenil-ciklopentil-l-karbonsav-dietilamino-etilamidot szódával kicsapjuk. A bázis fp-ja0J03 140—142°. Fenil-cikloalkil-karbonsavak helyett ugyanilyen jó eredménnyel alkalmazhatjuk a naftalinsorozat analóg vegyületeit. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás 1-aril-cikloalkil-l-karbonsavak bázisos észtereinek ill. amidjainak előállítására, azzal jellemezve, hogy 1-aril-cikloalkil-l-karbonsavakat ill. ezek csefebomlásra hozható származékait szokásos módon a hozzájuk tartozó aminoalkilezett észterekké ill. amidokká alakítjuk át és adott esetben az aminoesoportot kvaternerré tesszük. k
