137471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szorbóz biszmetilénétereinek oxidálására

Megjelent: 1962. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.471. SZÁM >> 12. o. 5-10. OSZTÁLY — F—10814. ALAPSZÁM • Eljárás szorbóz biszmetilénétereinek oxidálására Dr. Földi Zoltán, vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1944. február 3. Ismeretes diaceton-szorbóznak vagy más szorbóz-dimetilénéternek ketogulonsavvá való átalakítása. Ez az átalakítás a Mindulási szorbóz-származéknak bizonyos oxidáló szerekkel való kezeléséből, majd a nyert biszmetilénéter-ketogulonsavnak vízzel való hasításából áll. A szorbóz-biszmetilénéter oxidációját főként permanganáttal végezték. Azt találtam, hogy szorbóz-biszmetilénéter igen előnyösen oxidálható a 2-ketogulonsav biszmetilénétereivé olyképpen, hogy a kiindulási anyagot hipoklóros sav, illetve sói behatásának vetjük alá nikkel tartalmú katalizátor, mint pl. nikkel-oxid, hidroxid, karbonát stb. jelenlétében. Ilyen katalizátorok alkalmazása nélkül a hipoklorit, mint pl. nátriumhipoklorit, a kiindulási anyagban jelenlevő karbinol-csoportot nem képes karboxilcsoporttá átalakítani. Meglepő az, hogy a hipokloritoknak, mint pl. nátriumhipokloritoknak ez az inaktivitása különböző katalizátor anyagok dacára sem szüntethető meg; a találmány szerinti katalizátor alkalmazása esetén viszont igen kiváló termelési hányadban és egyszerű feldolgozási mód alkalmazásával nyerhető a diaceton-ketogulonsav, vagy a megfelelő biszmetilénéter-ketogulonsav. A találmány szerinti vegyfolyamat végrehajtásához célszerű savlekötő anyagokat alkalmazni, mint pl. szódát, szódabikarbónát, esetleg alkálihidroxidokat. Példa: 6,5 g diaceton-szorbóz, 65 ccm víz és 4 g vízmentes szóda elegyéhez hozzáadunk 10 ccm nikkelszulfát-oldatot, amely 0,08—0,1 g nikkelt tartalmaz. Ezután turbinázás közben 1 1/2 óra alatt hozzácsepegtetünk 60 ccm 1 molár nátriumhipoklorit-oldatot. A csepegtetés 20—22° belső hőmérsékletnél történik. Ezután tovább kevergetjük néhány órán át, majd éjjelen át állni hagyjuk, s ezután a nikkelhidroxidot centrifugálással leülepítjük és kevés vízzel kimossuk. Az oldatot — melybe előzetesen esetleg kevés szénsavgázt vezetünk — vákuumban beszárítjuk, a maradékot 93%-os forró alkohollal kétszer kiextraháljuk. Az oldhatatlan, főként konyhasóból álló kristályoktól elkülönített meleg alkoholos oldatot bepároljuk és a maradékot vákumban alkoholmentesítjük. A maradékhoz 8 ccm langyos vizet adunk és 10 ccm benzollal az esetleg változatlan diacetonszortoózt kirázzuk. A vizes réteget — 7°-ra lehűtve, 3,5 ccm tömény sósav és 7 ccm víz elegyével megsavanyítjuk. A kristályokat szűrjük, jeges vízzel kimossuk. 6,2—6,3 g diaceton-ketogulonsavat kapunk, amely 83—92° között olvad. A savszám 185—190 között van. Eljárhatunk úgy is, hogy a hipoklorit behatást a fent megadottnál alacsonyabb vagy annál magasabb hőfokon végezzük. A termelési hányadok ez esetben is igen kiválóak. A nátriumhipoklorit helyett használhatunk káliumhipokloritot, vagy alkáliföldfémhipokloritokat is. A hipokloritot készíthetjük esetleg magában a reakcióelegyben is, pl. olyképpen, hogy a szódát vagy nátronlúgot tartalmazó reakcióelegybe az oxidáció folyamata közben klórgázt vezetünk, avagy úgy is, hogy. az alkálikloridot, pl. nátriumkloridot tartalmazó alkalikus reakcióelegyet diafragma alkalmazása nélkül erős keverés közben elektrolizáljuk. Az elektrolitikus eljárásnál a reakcióelegy kevés sótömeget fog csak tartalmazni, mivel a hipoklorit felhasználása folytán képződött klorid újból hipoklorittá alakul át. Használhatjuk hipoklorit mellett magát a hipoklóros savat is. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás szorbóz biszmetilénéterei oxidációjára, azzal jellemezve, hogy a szorbóz biszmetilénéterei t hipoklóros sav, ill. sói behatásának vetjük alá nikkel tartalmú katalizátor jelenlétében. 2. Az 1. alatti eljárás foganatosítása, azzal jellemezve, hogy hipoklóros sav só gyanánt alkálihipokloritot, célszerűen nátriumhipokloritot használunk. 3. Az 1. és 2. alatti eljárás foganatosítása, az\